Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-12 / 19. szám
Kedves Zsófi. Vidám Zsófi. Szorgalmas Zsófika. Zsófia? Hívjuk inkább Panninak . . . Nem is olyan régen még mennyi szép jelzőt, becéző nevet ajándékoztak Zsófinak. Most, ha beszélnek róla, mindenki csak úgy emlegeti: szegény Zsófi. Új Zsófia, a drávaszabolcsi lengyár dolgozója meghalt. A halál oka: üzemi baleset. * Kiáltás larsan a gubózó üzem nagy csarnokában. "... Én nem láttam, hogy Zsófi még mindig a gép alatt van, de elmulasztottam meggyőződni róla. . Mert az előírás, hogy addig nem lehet indítani, amíg meg nem nézem . . . Hát... én meg elindítottam és akkor sikoltás hallatszott. Rögtön leállítottam gépet. Odanézek, és ott a Zsófi, beszorulva a gépbe.. . Láttam, hogy nagyon tönkre van ... Még eszembe villant, hogy jaj, balesetet csináltam és akkor elvesztettem az eszméletemet.. ." V isny ei Vendel főművezető: "... Nem, a lány nem volt hibás. Máskor is nyugodtan elvégezték, mert el kell végezni a tisztogatást, de ilyesmi még nem fordult elő. Huszonöt éve dolgozom a lengyárban, de azóta ezen a gépen nem történt halálos baleset. Nagyon levert minket ez a szomorúság, mert olyan kedves, ügyes lány volt. Mind szerettük őt. Kitettük a képét az ebédlőben . . .« Lőrincz Gusztáv: ~ . .. Nem tudtam nézni a képét és levettem, de feltették újra, ott van most is. Volt, aki azt mondta, hogy akarattal csináltam, de ez nem igaz. Olyan rendes lány volt, senki sem haragudott rá, eljött velünk a futballmeccsre is mikor játszottunk . . . Ha meglátott engem, mindig kiáltott: szerbusz Guszti!. .. Most nagyon odavannak az idegeim ...« — És . .. most mi lesz? — Az ügyvédem azt mondja, nagyon csúnya ügy. Az ügyvédem — mondja a fiú és feldúlt arca megkeményedik. És Zsófiból, a meghalt jópajtásból hirtelen Új Zsófia áldozat lesz. Lőrincz Gusztáv pedig felölti a vádlott elszánt és védekező arckifejezését. Szimán Sándor műszakvezető: "... Meg fogják büntetni, keményen. Szegény kislány . . . Ha az én lányom lett volna, hát. .. Máig sem értem, hogy történhetett. Én aznap szabadságon voltam, és el sem akartam hinni, hogy a Zsófi . . . volt a legmegbízhatóbb, ő volt a munkavédelmi őr. Akkor sem vétett ...« Géresi Antalné drávaszabolcsi lakos: «... Itt lakott nálam, a kis szobában. Olyan rendes és takarékos volt a lány. Ahányszor elment az ajtó előtt, mindig beköszönt, most is hallom a hangját: csókolom Házi néni! Takarékba tette a kis pénzét, bútorra gyűjtött. Én vigyáztam a könyvére. Azt mondta, ő valami egészen gyönyörű bútort akar . ..« Nagy Imréné a harmadik szomszéd: "... Megsirattam, mintha testvérem lett volna. Mindig segített . . . Hányszor átszaladt, hogy vigyázzon a gyerekre .. .« Jakab Lajosné lengvári dolgozó: "... A lányok inkább csak Panninak hívták . . . Háromezer forintot gyűjtöttünk. Mi csináltatunk sírkövet szegény Zsófikának . . .« ...és amit ráírnak, az vádirat lesz a figyelmetlenség, a hanyagság ellen; kiáltvány azokhoz, akik kezükben tartják mások életét; kérés, követelés, hogy vigyázzunk egymásra jobban .. Ezt mondja majd a rövid felirat: ■"Új Zsófia, élt 19 évet.« ti.oá — Vigyázz! Vigyázz! Indítok! A gépek mellett készen állnak az etető és kötöző munkások. A védőrácsok lezárva. Mindjárt megindul a gép. — Vigyázz!!! Így kellett volna akkor is... * Rideg csattogással dolgozik a gép. Két karján pillanatonként előugrik a nagy, hosszúfogú fésű, becsapódik a lenszálak közé, hogy kifésülje a magot rejtő gubókat. Hosszúfogú, éhes vasállat. Ez ölte meg a szegény Zsófit... De hát miért? Miért? * Javítani kellett a 2. számú gépet, amelyen aznap Új Zsófia is dolgozott. Lőrincz Gusztáv villanyszerelő végezte a javítást, Zsófi pedig bebújt a váz-forma gép alá, hogy eltávolítsa a tűkre akadt kuszalékot. A többiek, ki erre, ki arra várták az indulást. A szerelő egyszercsak a falon levő indítógombhoz lépett, és... Lőrincz Gusztáv villanyszerelő: . . . Gyönyörű bútort akart . . . ( Nács Irén felvételei)