Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-07 / 27. szám
Tommpy Karaktertánc (MTI Fotó : Pállai Gábor (elv.) Pontosan éjfélkor kezdődik a műsor, éjjel virul ki a Nagymező utcai „Budapest” táncpalota. A „Három tavasziban is megénekelt, régi mulató egykori neve „Moulin Rouge” volt, azaz „Vörös malom” — Párizst idézte ez az elnevezés. S bár a „Budapest” műsora nagyon is igyekszik lépést, sőt tánclépést tartani a külföld divatjaival, és tempójával, s bár a Táncpalota vendégeinek 80 százaléka már hosszú ideje külföldi, nem véletlen azért, hogy a „Budapest” ma — „Budapest”. Először is, mert ellentétben a múlttal — csupa magyar művész szerepel most a kétórás műsorban. A vendégek külföldről jöttek, a szereplők azonban inkább külföldre mennek. Hiszen innen indult el — Nemes Györgynek, a kitűnő táncpedagógusnak, a műsor rendezőjének keze alól — a jelenleg Svájcban szereplő, Császár— Falus pár, a Nyugat-Németországban nagy sikerrel fellépő Medveczky Ilona, az Antalfi— Fazekas táncospár, a Mike— Lerner pár. S a mostani műsor táncos szólistái — Ecsédi Márta és Pécsi György — is külföldre készülnek. Előfordult már az is, hogy külföldi impresszáriók egész műsorokat akartak „kiszállítani”. A „Budapest” nevezethez tartozik az is, hogy minden műsorban van valami jellegzetes pesti íz, mással össze nem téveszthető pesti zamat is. A régi, városligeti „vurstlidtól a mai Nagymező utcáig, a néhai Tabántól a mai budai és pesti tánciskolákig, sokféle, ránk jellemző színt, hangulatot idéznek fel, érzelmesen és parodisztikusan is, a Táncpalota táncosai, énekesei és Drávai László díszletei. Nincs olyan este a „Budapestében, hogy ne legyen a vendégek között néhány olyan ember, aki többezer kilométert tett meg, mielőtt Budapestre (és a „Budapestébe) jött. S az új műsor egyik sikeres szereplője, Vértes Klári is világjáró úton volt évekig, mielőtt a „Tánccal, dallal a világ körül” című műsorban fellépett volna. Nemcsak képletesen táncolta és dalolta körül a világot. Bár a táncosnők — a „Budapest” egyik ős-törzsvendége számította ezt ki, egy régi-régi „tag”, aki már a „Moulin Rouge”-ban is régi embernek számított — akkor is világjárók, ha nem mozdulnak ki a kerületből. Aki egy hónapig kánkánt táncol, az anynyit jár, mint aki elhatározza, hogy gyalog járja végig az Egyenlítőt... (A. G.)