Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-25 / 34. szám

A szerelmes amerikai varrólány­­ Szegeden TIOY kezdődött, hogy egy an- Li­goi művészházaspár tavaly átutazóban Szegeden hallott a szabadtéri játékokról. Megszakí­tották útjukat, s megtekintették Farkas Ferenc daljátékát, a Vidróczit. Nem bánták meg. Sőt elragadtatással jelentették ki: »ide feltétlenül vissza kell jön­nünk« ... Akkor még maguk sem gon­dolták, hogy már a következő évben visszatérnek. Méghozzá nem is nézőként, hanem­­ fő­szereplőként. A művészházaspár ugyanis­ Lucille ■Graham, és Norman Mc­Cann, kiknek nevét nálunk is országszerte ismertté tette a West Side Story idei szegedi szabadtéri bemutatója. Mc­Cann, a szegedi előadás művészeti igazgatójaként hozta társulatát a Dóm előtti monu­mentális színpadra, felesége pe­dig négy estén át, mintegy har­mincezer ember előtt szólaltat­ta meg Bernstein zenéjére Má­ria, a szerelmes kis amerikai varrólány érzelmes, megható da­lait. Nem véletlenül nyilvánult meg iránta az általános érdek­lődésen túl is oly nagy figye­lem, hiszen az eredeti angol le­mezen is ő énekli e dalokat. S akik most láthatták, meggyő­ződtek róla: nemcsak kiváló és kellemes énekesnő, hanem in­telligens, kitűnő színésznő is. West Side, a new-yorki külvá­ros Sharks (Cápa) galerijének tagjaként mély átéléssel formál­ta Máriának, a bandavezér hú­gának drámai színekkel megfes­tett, tragikus sorsú alakját. Egy este öltözőjében beszél­gettem vele. »■Good night, good night...« — az imént hangzott el az első felvonásban az erkélyjelenet kettősének kedves, lágy dalla­ma, amelyet a Tonyt alakító Brian Beatonnal énekelt. Arcán, egész lényén még éreztem a je­lenet hatását, öltözőasztalán pe­dig kinyitva állt a könyv, a West Side Story. Még ott is be­lemélyedt, újból és újból for­málta magában, gondolataiban a figurát. — Tulajdonképpen csak ki­lenc héttel a szegedi próbák előtt, kezdtem készülni a sze­repre. Igaz már három éve le­mezre énekeltem, de színpadon még nem játszottam. Nagyon boldog vagyok, hogy ezen a szép szabadtéri színpadon vi­hettem először színre. Felkészü­lésem első szakaszában még Ír­országban szerepeltem, a Car­men Micaeláját énekeltem. — Úgy érzem, közben nagyon megszerette Mária alakját. — Sokat foglalkoztatott ez a szerep, ennek a fiatal, ártatlan, de nagy temperamentuma Pu­erto Ricó-i kislánynak a tragi­kuma. Mindenekelőtt lelki fej­lődését, felmagasodását akartam kifejezni. Nyomon követni azt a változást, amelyet belsejében az első szerelem igaz érzései váltottak ki, majd ahogyan sze­relmese meggyilkolása után megtörtségében is kibontakozik határozott, erős női egyénisége, s elindítójává lesz a két ellen­séges galeri összebékülésének. A tapsok estéről estére bizo­nyára e szép szerepértelmezés­nek is szóltak. — Hogy érzik magukat Ma­gyarországon, mi tetszett a leg­jobban? — Mindenekelőtt az embe­rek kedvessége — mondotta Norman Mc­Cann művészeti igazgató. — Nagyon jól esett ahogyan a város és a játékok vezetői fogadtak és elősegítették produkciónkat.­­S természetesen tetszett ez a nagyszerű tér, ez a szabadtéri színpad, amely Eu­rópa fesztiválszínpadjainak él­vonalába tartozik. Igazán csak büszkék lehetünk, hogy itt fel­lépünk ... S persze nagyon tet­szik ez a kedves város is, Sze­ged, amellyel igyekszünk minél jobban megismerkedni. Aztán már közösen mesélik, hogy az ismerkedés a Tiszával, a halászlével, meg a szabadban, bográcsban főzött birkapörkölt­tel kezdődött, aztán néhány magyar szó tanulásával folyta­tódott. De ez utóbbival kevésbé boldogultak. Hiába, nehéz nyelv a magyar — mondják —, meg azután kevés is az itt töltött idő. Mosolyogva teszik hozzá: «■Eggyel több ok, hogy mihama­rabb visszajöjjünk...« Dr. Lökön Zoltán Luckle Graham öltözőjében — férjével — Norman Mc­Cann művészeti igazgatójával beszélget szerepéről (Siflis József felvétele) /fr?zaZ& % GEORGETOWN: Brit-Guayanában egyre erősödik az­ ország függetlensé­gét követelők mozgalma, amelyet a választási csalással a hatalomból ki­szorított Cheddy Jagan pártja irányít. A minap sokezer tüntető vonult végig Georgetown utcáin, függetlenségét kö­vetelve, majd nagygyűlést tartottak, s ezt követően szabadságmenetet ren­deztek a város főutcáin NEW YORK: A WSFP (Asszonyok a békéért) nevű haladó mozgalom 400 tagja tiltakozó tüntetésre indult a mi­nap, hogy végigvonulva a világkiállí­tás főutcáján, az atomfegyverkezés el­len tiltakozzon. Képünkön: a gyász­ruhás asszonyok menete ...

Next