Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1965-09-01 / 35. szám

A SIKER TITKA: AZ ALKOTÓMUNKA Kétségtelen, ma világviszonylat­ban a Párizsi Folies Bergére számít a legjobb revüszínháznak. Tulajdo­nosa M. Paul Derval, de mindenki tudja, hogy a színház nagy sikere Michel Gyarmathynak, hazánk fiá­nak nevéhez fűződik. Hosszas beszélgetéseink során megkérdeztem én is arról a sokat vitatott problémáról, mi a siker tit­ka? És egyáltalán az ő sikerének a titka? — Küzdelem, alkotás, gyötrődés, munka. Művészetet kell adni a kö­zönségnek és nem olcsó látványos­ságot, — válaszolta Gyarmathy. Talán éppen a revü-műfaj az, ahol a legkönnyebb elsiklani az olcsó ha­tásvadászat irányába. Ezért is van szükség biztos művészi ítélőképes­ségre ahhoz, hogy megfelelő arányban ren­deződjenek el a jelmezek, színek, fények. Amíg a kabarék sztriptízműsorai általában a pénzért vásárolt szerelem előkészítését szolgálják, addig a Folies Bergére előadá­sait a legprűdebb öregasszony is végignéz­heti, nem talál benne kifogásolni valót, mert valamennyi számban, jelenetben, Kleopátrától a paradicsom-kerti idillig, a művészi megfogalmazás dominál és nem a hatásvadászó erotika. — Mindig a legteljesebb figyelemmel, odaadással kell dolgozni — hangzik a kö­vetkező válasz. — És úgy dolgozni, hogy a közönség csak a szépséget lássa és nem a megfeszített igyekezetét. — És tényleg, a Folies műsora olyan pergő, annyira nincs szünet az egyes jelenetek között, hogy a közönség valóban egyik ámulatból a má­sikba esik. Csak a pergő könnyedséget látja, pedig a színpadon a kulisszák mö­gött valóban közelharc folyik ezalatt a másodpercekért. A művésznőknek valóban pillanatok alatt kell átöltözködniük, hogy újabb és újabb kosztümben jelenhessenek meg. Így ez olyan hatást kelt, mintha még egyszer annyian mozognának a színpadon, mint valójában. Egy-egy műsort három évig játszanak. De ez idő alatt legalább hetenként egyszer próba van belőle. Így ügyel az igazgató, nehogy csökkenjen az előadás színvonala. — Mindig újat keresni, újat alkotni, műsortervben, rendezésben, világításban, és színpadtechnikában egyaránt. Igen, a revünél nagyon sokat számít a színpadtechnika és a színekkel, világítás­sal játszani tudás. Ezzel érik el, hogy a Folies viszonylag kicsi színpadára hihetet­len messzeségeket, folyókat, tengert tud­nak varázsolni. — A színpadon túl az emberre is fi­gyelni kell. Nem lennék jó igazgató, ha nem venném figyelembe munkatársaim hangulatát, esetleges problémáit. Hiszen így sokkal jobban tudok együttdolgozni velük. Gyarmathy külön ismeri a színház vala­mennyi alkalmazottját. Tudja, hogyan él­nek szabadidejükben, mivel foglalkoznak. És mindehhez időt kell szakítania, mert ez is az igazgató munkája. A munka pedig a tehetség mellett a siker legelengedhetetle­­nebb feltétele. Gyarmathy Mihály Jelenet a Folies Bergére egyik revüjéből Szöveg: Szebelkó Imre Fotó: MTI — Molnár Em­it

Next