Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-29 / 39. szám
SZABÓ PÁL: A kerékpárok városa, NAGYKŐRÖS Nem először járok Nagykőrösön. De inkább csak baráti látogatásra lövögettem, vagy általmentem rajta más tájak és városok felé, most vagyok itt először azzal a szándékkal, hogy próbáljak meg szemtől-szembe nézni vele. Íme, az első kép: megszámlálhatatlannak tetsző kerékpár suhan erre is, arra is, jönnek kifelé a mellékutcákból, s rácsapódnak a főútvonalra hirtelen, s a terek sarkán, vagy szélén kerékpárstandok, de még itt! Hanem a piacok mellett, s a konzervgyár udvarán! Egyszerűen: kerékpárerdő. Ami most van növekedőben. Itt kerékpározik az apró gyermek, aki még nem tud felülni rá, kerékpározik a fiú, lány, asszony, ember, és fiatalok és az öregek! Igen, Nagykőrös a kerékpárok városa. Még talán inkább, vagyis jobban, mint Kecskemét és Szeged. Ami tökéletesen érthető, hiszen negyvenezer katasztrális hold terjedelmű a határa, és csak a kerékpár az, ami ezt a nagy kiterjedelmű földet teljesen azonossá teszi s elválaszthatatlanul összeköti a város minden rezdülésével. Csak magában a konzervgyárban kétezer kerékpár várakozik váltásra az udvaron! Mert ez a város nagyon érdekes. És nemcsak mától, de már tegnaptól kezdve is sok mindenben, de a soha meg nem szűnhető társadalmi fejlődésben tanító és nemcsak példamutató. Ha egy kicsit is közelebbről nézi az ember, rádöbben, hogy ez a város egy nagy s a fejlődés teljes emelkedésében levő kísérleti telep. Nem úgy az, hogy mint, s hogyan lenne a legjobb a mezőgazdaságban, vagy a város jellegének lakhatóbb formálódásában, vagy a gyáriparban, vagy az osztályok nélküli társadalomban, hanem mindannak összességében, ami az emberi lét egyre fokozódó, mert fokozható boldogulását jelenti. De hogyan? Nem könnyű ezt elmondani. Meg bajos. De azért próbáljuk meg. A város dolgozó lakosságának negyven százaléka gyári munkás. Legnagyobb gyára a konzervgyár. Ami országos viszonylatban ha nem is a legelső, de a második, vagy legfeljebb a harmadik helyen van. De csak nagyságra nézve, mert teljesítményére s a munkástömegei feladatainak könnyítésére nézve talán a legelső. A gyár gépesítése azon a ponton van, hogy legfeljebb még finomabban, könynyebben kezelhető automata gépek, futó Szabó Pál a múzeumban a vendégkönyvbe Jegyez Arany János Íróasztalánál Műszak után . . . szalagok, és ami plusz jöhet még, az kizárólag az emberi tudat és értelem. Nincs értelme a naponta feldolgozott gyümölcsöt, paradicsomot vagonszámra felírogatni, mert a számok, tételek, önmagukban keveset beszélnek. De az már beszél.