Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1965-09-29 / 39. szám

SZABÓ PÁL: A kerékpárok városa, NAGY­KŐRÖS Nem először járok Nagykőrösön. De inkább csak baráti látogatásra lövögettem, vagy általmentem rajta más tájak és vá­rosok felé, most vagyok itt először azzal a szándékkal­, hogy próbáljak meg szem­­től-sze­mbe nézni vele. Íme, az első kép: megszámlálhatatlannak tetsző kerékpár suhan erre is, arra is, jönnek kifelé a mel­lékutcákból, s rácsapódnak a főútvonalra hirtelen, s a terek sarkán, vagy szélén kerékpárstandok, de még itt! Hanem a piacok mellett, s a konzervgyár udvarán! Egyszerűen: kerékpárerdő. Ami most van növekedőben. Itt kerékpározik az apró gyermek, aki még nem tud felülni rá, kerékpározik a fiú, lány, asszony, ember, és fiatalok és az öregek! Igen, Nagykőrös a kerékpárok városa. Még talán inkább, vagyis jobban, mint Kecskemét és Sze­ged. Ami tökéletesen érthető, hiszen negyvenezer katasztrális hold terjedelmű a határa, és csak a kerékpár az, ami ezt a nagy kiterjedelmű földet teljesen azonossá teszi s elválaszthatatlanul összeköti a vá­ros minden rezdülésével. Csak magában a konzervgyárban kétezer kerékpár vára­kozik váltásra az udvaron! Mert ez a város nagyon érdekes. És nemcsak mától, de már tegnaptól kezdve is sok mindenben, de a soha meg nem szűnhető társadalmi fejlődésben tanító és nemcsak példamutató. Ha egy kicsit is kö­zelebbről nézi az ember, rádöbben, hogy ez a város egy nagy s a fejlődés teljes emelkedésében levő kísérleti telep. Nem úgy az, hogy mint, s hogyan lenne a leg­jobb a mezőgazdaságban, vagy a város jellegének lakhatóbb formálódásában, vagy a gyáriparban, vagy az osztályok nélküli társadalomban, hanem mindan­nak összességében, ami az emberi lét egyre fokozódó, mert fokozható boldogu­lását jelenti. De hogyan? Nem könnyű ezt elmondani. Meg bajos. De azért próbál­juk meg. A város dolgozó lakosságának negyven százaléka gyári munkás. Legnagyobb gyára a konzervgyár. Ami országos viszonylatban ha nem is a legelső, de a második, vagy legfeljebb a harmadik he­lyen van. De csak nagyságra nézve, mert teljesítményére s a munkástömegei fela­datainak könnyítésére nézve talán a leg­első. A gyár gépesítése azon a ponton van, hogy legfeljebb még finomabban, köny­­nyebben kezelhető automata­ gépek, futó­ Szabó Pál a múzeumban a vendég­könyvbe Jegyez Arany János Íróasztalánál Műszak után . . . szalagok, és ami plusz jöhet még, az ki­zárólag az emberi tudat és értelem. Nincs értelme a naponta feldolgozott gyümöl­csöt, paradicsomot vagonszámra felíro­gatni, mert a számok, tételek, önmaguk­ban keveset beszélnek. De az már beszél.

Next