Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-29 / 39. szám
A Budapesti Férfikar — a háromnapos utazás fáradalmai ellenére — szép teljesítménnyel mutatkozott be a zsúfolt nézőtér előtt. Tetszést aratott a — kizárólag magyar szerzők műveiből összeállított, — műsor Először hangzottak fel ebben a környezetben Ádám Jenő, Szervánszky Endre, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos művei. A táncbemutatót egy hatalmas atlétikai stadionban rendezték. A háromórás, non stop műsorban valamennyi korosztály bemutatkozott — és mindegyik tömegesen. A tánctér gyanánt szolgáló füves pályán egyszerre 2—4000 táncos mozgott szemkápráztató népviseletekben. Szürke szavakkal nehéz érzékeltetni a ritmus, harmónia és mozgás olyan tökéletes összhangját, amely ott a néző szeme elé tárult. Hasonló élményeket tartogatott számunkra a kórusfesztivál. Hazánkban is szokás — a dalos ünnepeken a részt vevő énekkarok összevonásával — az ünnep záróakkordjaként néhány összkari művet bemutatni. Ez azonban valami egészen más volt. Színpompás felvonulással kezdődött. Az énekkarok végeláthatatlan menete közel három órán vonult a város központjától a mintegy öt kilométernyire levő szabadtéri színpadhoz. A menet élén, előkelő helyet kapott a Budapesti Férfikar, és az út teljes hosszában nagy ünneplésben volt része. Végig az út mentén sűrű sorokban álltak az érdeklődők tízezrei, házak ablakaiban és tetején, sok helyen virágesővel köszöntötték a felvonuló énekkarokat. A különféle népviselet természetesen itt is érvényesült és tette színessé ezt a demonstrációt. A felvonulás befejező aktusa volt az örömünnepet jelképező fáklya meggyújtása, amelyet az összegyűlt több mint 100 000 néző és részt vevő örömujjongással fogadott. A felvonulás után került sor a tulajdonképpeni fesztiválra Mint már említettem , a tallinni fesztiválra a tömegméretek jellemzők. Az egymás után következő műsorszámokat 4—6—10 000 énekes mutatta be, míg a összkar 25 000 főből állt. A vezénylő karmesterek között nem kisebb nevek szerepeltek, mint: Herald Uibo, Arvo Ratassepp, Axel Pajupun és az észt muzsikusok nagy öregje: Gustav Ernesaks Az ünnepségek az Állami Énekbizottság fogadásával értek véget, amelyet a részt vevő énekkarok vezetői, és a szervezők tiszteletére adtak. Itt osztották ki ünnepélyes keretek között a kitüntető diplomákat. A szabadtéri színpad fényképével díszített oklevelet Gustav Ernesalis nyújtotta át — elsők között — Bánhegyi Sándornak, a Budapesti Férfikar karnagyának a színvonalas közreműködéséért Az Énekkarnak átadott oklevelet rövid, rögtönzött műsorral köszönte meg a Kórus. Vidéki fellépések és rádiófelvétel zárta be a Budapesti Férfikar észtországi szereplését. Tari, Viljandi — a bájos nyaralóváros — és Tartu, az egyetemi város ismerkedhetett meg a magyar amatőr kórusmozgalom eredményeivel preklasszikus, klasszikus és magyar szerzők műveivel Az észt nép mindenütt szeretettel fogadta együttesünket, és ezt a szeretetet apró figyelmességek egész sorával dokumentálta. Barátságok szövődtek a hivatalos kapcsolatokon kívül is, melyekben szintén nem volt hiány. Az ünnepségek során a szovjet kormányt Mikojan, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke képviselte, Tyitov űrhajós alezredes társaságában. Az Énekkarnak alkalma nyílt a világhírű űrhajóssal való találkozásra, s ez sokáig emlékezetes marad számunkra. Az elváláskor az együttes tagjai úgy érezték, két hét kevés a barátságok elmélyítéséhez. Ezért a Budapesti Férfikar valamennyi tagja így búcsúzott: Negernjsenki — viszontlátásra! Részlet az ünnepi felvonulásból: 120 tagú pedagógus nőikar Jurnás János Az Észt Tudományos Akadémia 180 tagú vegyeskara fogadja a tallinnti pályaudvaron a Budapesti Férfikart. Vezényel Arvo Ratassepp German Tyitov találkozása a Budapesti Férfikarral. A kép előterében balra Bánhegyi Sándor karnagy, jobbra Jampl Lajos a küldöttség vezetője