Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-13 / 41. szám
didim Az utolsó mohikán...? 4 tanítónő lejött a katedráról és megállt a 14 éves Bakonyi Vencel előtt. — Fiacskám, te állandóan a pad alá bújsz, nézzük csak, mi van ott? Ne dugd el a zsebedbe, mutasd csak: lőpor, gyutacs, lószőr, cső. Micsoda dolog, még felrobbantatnál, ebadta! Küldd csak be holnap az apádat! Másnap este a kis Vencel kikap otthon, mert ismét elcsente apja lakatosműhelyének kulcsát. De amikor egy reichenbergi puskaműves tanoncfelvételt hirdet az újságban, apja odaviszi a fiát, s ott is hagyja. »Majd hazajön, ha megbánta!« De a fiú nem bánja. Előbb ámulatba ejti a mestert, csinál egy kakasos puskát, aztán vándorútra kel. Bécsújhelyig meg sem áll. Tizenegy koronát gyűjt össze, kilencbe kerül az út Budapestig, egyért kolbászt vesz, s egy koronával a zsebében leszáll a Keleti-pályaudvaron. Egy év múlva már híre van arany kezének. A gödöllői kiállításon aranyérmet kap egy 12-es kaliberű, kakas nélküli puskáért. ... A felszabadulás után 19 évig nincs sehol vadászfegyverjavítás az országban. »Kovácsok, bádogosok, traktorosok, ezermesterek kalapálták, hegesztették, csapkodták a finom szerszámokat, úgy tönkrementek a puskák, hogy nem győzzük meggyógyítani őket. Tavaly novemberben az Általános Vas- és Fémipari Rtszben hivatalosan életrehívták az ország harmincezer vadász- és sörétes puskájának javítóműhelyét. A 78 éves Bakonyi Vencel eközben sztahanovista volt az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek gyárában, kiváló dolgozó a hangszerkészítőknél , visszatalál a szakmába és megfiatalodik. Havonta hatvan puskát tudnak javítani, belőni. De a többszörösét hozzák. És kik hozzák? Megváltozott bizony a közönség: bányász, tsz-tag, géplakatos, tisztviselő — többségük fiatal. Wesselényi utca 74. A kis műhelyben: závarok, irányzékok, célgömbök, csövek, a lakatosság, a famegmunkálás, a fémszínezés, a műszerészség, s az optika ismereteit kell egyesíteni a különböző fegyverek, távcsövek szakszerű javításához. A falon fegyvergyűjtemény: puskák, kardok, lándzsák, s köztük két elöltöltős párbajpisztoly. Harmincöt éve még használták őket. Az öreg fegyvermesterként működött közre a párbajoknál. Utoljára a nagyitcei mezőn, »Megkértek a segédek, úgy töltsék, nehogy valami baja essék az uraknak. Behintettem hát a lőport a csőbe, s a golyószorító pálca üreges végével kicsentem a golyót.* Kezdődhetett a becsületbeli ügy elrendezése ... Tikés Csaba 20 Automatikus meglepetés A hangszóró bemondja: »Párizs felől a BEA angol légiforgalmi társaság menetrendszerű Trident gépe a hármas leszállópályára érkezik. Akik kint állnak az erkélyen, látják, hogy a hatalmas utasszállító ragyogó ívben ereszkedik a betonra, puhán, mintha gumira szállna, érinti azt, majd méltóságteljesen tovagördül. Aki a fülkében ül, bent a gépben, hallja, hogy az utasok a pilótákat dicsérik: »Észre sem vettük, hogy már leszálltunk.« És ekkor hangharsan, az utasfülke hangszórójában: »Hölgyeim és uraim, itt Eric Poole kapitány beszél, fontos bejelentést kívánok tenni. Önök voltak az első utasok a világ polgári légiforgalmában, akik önműködő leszállóberendezés segítségével értek földet. Sikeres kísérletünk óriási lépés a biztonságos leszállás megvalósulásához olyan időjárási viszonyok között, ami eddig lehetetlenné tette a repülést. A nyolcvannyolc utas meglepődve veszi tudomásul, a repülési szakemberek pedig örömmel jegyzik fel a naplókba: az önműködő leszállóberendezések beváltak. Az önműködő leszállóberendezés a ködös Albion iparának nagyjelentőségű találmánya. Több ezer leszállási kísérletet végeztek, ameddig a berepülő pilóták először merték alkalmazni és sok száz újabb kísérlet után vezették be a polgári légiforgalomban. Az önműködő berendezések segítségével a pilóta bátran rábízhatja magát a földi iránytásra és anélkül, hogy látná a repülőteret, bármikor le tud szállni. A BEA menetrendszerű gépe Párizs felöl simán landol. Ez volt az első utasforgalmi repülőgép, amely önműködő leszállóberendezés segítségével ért földet.. . Balról Poole kapitány, jobbról Tomy Atkins másodpilóta — leszállás közben. »Ilyen még r cm volt — mondják a fotóriporterekhez fordulva — hogy leszállás közben mind a négy kezünk szabad legyen ... (MTI — Külföldi Képszolg.)