Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-03 / 44. szám
MEMBER!UI HEMSSimom Az élettartam hosszúsága, a népesség egészségének legfontosabb mutatója. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a demográfia tudománya, és azok az eredmények, amelyeket ez a tudományág az elmúlt évtizedekben felmutatott, rendkívül érdekesek, bizalommal tölthetnek el valamennyiünket. Az emberi élet tartama jelentősen meghosszabbodott. Igen sokan helytelenül látják, hogy mi van emögött a kifejezés mögött: »átlagos élettartam«. Egyesek úgy vélik, hogy az élők átlagos koráról van szó, mások pedig azt hiszik, hogy ezzel a kifejezéssel az átlagos elhalálozási kort jelzik. Mind a két felfogás téves. Hogy csak egyetlen példával támasszuk alá, mennyire helytelen ez az elképzelés: a Szovjetunióban az élők átlagos kora — 30 év. De ez a szám semmit sem mond abból, hogy mekkora az emberek élettartama a Szovjetunióban. Hiszen, az olyan országban, ahol kicsiny a gyermekáldás, alacsony az ifjúság száma, ott magasabb az élők átlagos kora. Ahol pedig sok a gyerek, ott természetszerűen alacsonyabb az élők átlagos kora. Azt pedig nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez az utóbbi az egészséges állapot. Az elhalálozások átlagos kora sem ad valódi képet. Az egyetlen helyes szempont, amely szerint az emberi életkor alakulását vizsgálhatjuk, az egyes korosztályok átlagos élettartamának mutatója. Ezt a bonyolultnak látszó tételt világosítsuk meg egyetlen adattal. A Szovjetunióban 1959-ben 10 400 000 volt az 50—54 évesek száma. Ugyanebből a korosztályból egy év alatt körülbelül 80 ezren haltak meg, tehát ennek a korosztálynak halálozási arányszáma 8 ezrelék volt. A nők tovább élnek, mint a férfiak Ilyen módon kell vizsgálni minden egyes korosztály élettartamának alakulását. És ha ezt tesszük, és összehasonlítjuk az előző évtizedek eredményeit, nagyon érdekes kép tárul elénk. A Szovjetunió területén élők élettartamának átlaga a következőképpen alakul: Tehát a Szovjetunióban a múlt század vége óta az élettartam több mint kétszeresére emelkedett. De a demográfia további rendkívül érdekes következtetésekhez nyújt lehetőséget. Ebből kiderül, hogy a bűvös hetven esztendő már korántsem jelenti az élettartam felső határát, sőt, ez lett — úgyszólván az alsó határ. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ma már jelentősen kitolódott a Szovjetunióban az élet tartama. Bizonyítsuk be ezt is egy táblázattal, amely szigorúan statisztikai adatokra épül. Ebből pedig az derül ki, hogy a nők általában túlélik a férfiakat. Például a ma 50 éves szovjet nők előtt még 29 esztendő áll — természetesen ez statisztikai átlag, tehát még optimistább számításokkal is élhetnek a nők — ugyanakkor a velük egykorú férfiak feltehetően csak 74 évig élnek. Sőt, tovább megyünk: a ma 70 éves nők átlagban elérik a 83 esztendőt, a férfiak pedig csak a 81 évet. Állítsuk fel itt is az összehasonlító táblázatot. Erről tanúskodik a tudomány és a hozzá kapcsolódó statisztika. Ha megvizsgáljuk azt, hogy milyen tényezők szabják meg ezeket az adatokat, akkor elsősorban a népesség egészségügyi ellátása tűnik döntő jelentőségűnek. És ebben a tekintetben a Szovjetunió, amelyben a világ összlakosságának egytizennegyed része él, az előkelő első helyet foglalja el. A Szovjetunióban minden tízezer emberre több mint 23 orvos jut. A gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokban — az Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban ez az arányszám a húsz alatt van. Hatvan év — szerencsés kor A másik lényeges szempont, milyen miértékben védik meg a lakosságot a fertőző betegségektől. Itt pedig a lakásviszonyok játszanak főszerepet. Nos, a Szovjetunióban, ahol még ko- Évek Az élettartam átlaga 1896—1897 33 1926—1927 44 1938—1939 47 1954— 1955 64 1955— 1956 67 1958—1959 69 1962—1963 70 A Szovjetunió legöregebb embere, a 16 esztendős Sirali Muszlimov. IC0 esztendeje él Azerbajdzsánban, de köztársaságának fővárosát, Bakut csak most ismerte meg. Beszélgető partnerei bizonyosan aziránt faggatják, hogy mi a hosszú élet titka___