Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-28 / 30. szám
Szöveg és kép: Kóródi József FOLYTATÁS A 3. OLDALRÓL módi földszintes Házikó kuporog, ott is tataros a régi és új egyaránt Az Úttörők parkjában a szobrok fehérsége külön felhívja a figyelmet, hogy ez a város ma is ápolja nevének (Belgrad: fehér város) jelentését S különösen érvényes ez az új Belgrádra, amelynek épülését egy tízemeletes ház tetején berendezett kávéházból néztem. A jugoszláv fővárosnak ma már 950 000 lakosa vem, s a Száva és a Duna mellett épülő új városrész, amely hidakkal kapcsolódik a régihez, ma tízezer embernek ad otthont 1970-ben 200 000-en laknak majd itt az óriás fehér házakban. Keserű dicsőség, amikor egy város történelméről feljegyzik, hogy negyvenszer pusztult el. Ellenállás és szenvedés száma ez. Annál szebb, hogy Belgrád minden pusztításból újjáépült az ősszel ünnepelte felszabadulásának 20. évfordulóját és jövőre a török iga lerázásának 100. évfordulóját lakónegyedek és utcák hófehér ünneplőjében köszönti. A belgrádiak joggal mondják magukat derűs embereknek, mosolyogva adnak útbaigazítást jókedvűen kacsintanak a kíváncsi fényképezőgépbe. A környezet optimizmusukat tükrözi. Régi házikó kuporog a modern épület tövében Utcai kávéház Egy szobor az Úttörők parkjában Falusi vendég 4