Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-28 / 30. szám

Szöveg és kép: Kóródi József FOLYTATÁS A 3. OLDALRÓL módi földszintes Házikó kuporog, ott is tata­­ros a régi és új egyaránt Az Úttörők parkjá­ban a szobrok fehérsége külön felhívja a fi­gyelmet, hogy ez a város ma is ápolja nevé­nek (Belgrad: fehér város) jelentését S külö­nösen érvényes ez az új Belgrádra, amelynek épülését egy tízemeletes ház tetején berende­zett kávéházból néztem. A jugoszláv főváros­nak ma már 950 000 lakosa vem, s a Száva és a Duna mellett épülő új városrész, amely hi­dakkal kapcsolódik a régihez, ma tízezer em­bernek ad otthont 1970-ben 200 000-en lak­nak majd itt az óriás fehér házakban. Keserű dicsőség, amikor egy város történel­méről feljegyzik, hogy negyvenszer pusztult el. Ellenállás és szenvedés száma ez. Annál szebb, hogy Belgrád minden pusztításból új­jáépült az ősszel ünnepelte felszabadulásá­nak 20. évfordulóját és jövőre a török iga le­rázásának 100. évfordulóját lakónegyedek és utcák hófehér ünneplőjében köszönti. A belg­rádiak joggal mondják magukat derűs embe­reknek, mosolyogva adnak útbaigazítást jó­kedvűen kacsintanak a kíváncsi fényképező­gépbe. A környezet optimizmusukat tükrözi. Régi házikó kuporog a modern épület tövében Utcai kávéház Egy szobor az Úttörők parkjában Falusi vendég 4

Next