Ország-Világ, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-13 / 15. szám
tenciális ellenséget látnak. Hátha fel akarja robbantani a szállodát? Andante A délelőtt az üzletkötések időszaka. Az utcákat ellepik a dollárra vadászó koldusok, stricik, prostituáltak, árusok. Amikor a belvárosban sétáltam, szinte lépten-nyomon feltartóztattak: — Uram, csak egy dollárt szegény, éhező családomnak! (Ha nem adok, gyűlölködve utánam kiáltják: — Rohadt Charlie!) — Uram, príma, elsősosztályú kislányt ajánlok az ágyába! — Uram, pompás kisfiút ajánlok, istenien elszórakoztatná önt! Ajánlanak ócska Buddhaszobrot, pornográf könyveket és rengeteg lopott amerikai árut, cigarettát, órát, töltőtollat, gyógyszert. Ha megfelelő összeköttetéseim vannak, potom áron felszerelhetnék egy hadsereget, mert hatalmas a kínálat robbanóanyagban, kézigránátban és kisfegyverekben... Ez a saigoni andante, amely délutánig tart. Forte Délután jön a csúcsforgalom és megbénul a közlekedés. A keskeny utcákat csaknem szétfeszíti a több mint félmillió autó, motorkerékpár, bicikli és riksa. Néha egy egész órán át egy lépést sem tehetnek előre. A gyerekek akrobatákat megszégyenítő ügyességgel furakodnak előre a tömegben, átmásznak az autókon, átugrálják a riksákat. Egy alkalommal valamelyik kis eszpresszó járdaszéli székén üldögéltem, amikor hatalmas ordítást hallottam. A tömegben leszúrtak egy titkosrendőrt. Sípszó, sziréna, riasztólövések. A rendőrség lezárta az utca két végét, összeterelték az embereket, s megkezdődött a motozás. A férfiak és nők felemelt kézzel álltak, alaposan végigtapogatták őket, a nőket szinte meztelenre vetkőztették, hátha kézigránátot akasztottak a harisnyakötőjükre, vagy ragtapasszal erősítették hasukra a dinamitrudat. Olyan nagy volt a fejetlenség, a zűrzavar, hogy mire a sor végére értek, a tettes már régen odébbállt. A rendőrök mindenesetre magukkal vittek két diákot, aki tiltakozni merészelt a motozás ellen. Ez a saigoni forte. Fortissimo És este jön a fortissimo. A bárok, esti szórakozóhelyek megtelnek izzadó képű, bambán vigyorgó amerikaiakkal, akik az olcsó lányokat tapogatják — Sweet boy, darling, how much — ennyi a lányok nyelvtudása. A tetőteraszokról azonban már jól hallani az ágyúk öblös ugatását, a gépfegyver-sorozatokat. Folyik a harc a Saigon körüli rizsföldeken. Magnéziumrakéták izzó fénye világítja be a tájat. A külvárosokból puskaropogás hallatszik, alighanem megtámadtak egy járőrt, vagy a katonák félelmüket elűzendő tüzelnek a suhanó árnyakra. Éjfélkor kezdődik a szigorú kijárási tilalom. Terepjárók dübörögnek az utcákon, az ellenőrző pontokon rendőrök tartóztatják fel a kései járókelőket. Ilyenkor egy ártalmatlan petárda is példátlan pánikot kelt. A petárdák pedig nemcsak az újévi ünnepség, a Tét alkalmával robbannak éjszaka ... Gépünk külön engedéllyel, későn este szállt fel a repülőtérről. Alig tíz perccel az indulás után hatalmas robbanást hallottunk, a léghullám nagyot taszított a gépen. Megtudtuk, hogy a partizánok időzített bombája robbant és néhány géppel egyetemben szétverte a kifutópálya jókora darabját. Ismerősöm még csak ennyit mondott: — Úgy hiszem, külön kommentár felesleges. A Holbein-sorozat többet mond... Makai György Igazoltatás nappal — és éjjel ketten a biciklis riksán — avagy fő a biztonság sok a dollár, olcsók a lányok — idill egy saigoni bárban .