Ország-Világ, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-18 / 20. szám
lünk. (Zongorán kísér Kistétényi Melinda, a Zeneművészeti Főiskola tanára.) »Lányom, lányom, gyöngyvirágom Kerti virágszálom Elmennél-e a diákhoz ...« Soha hálásabb közönséget! Sellei Zoltán előadóművész. Az Irodalmi Színpad dobogójára lépve talán nem volt ekkora felelősség a vállán, mint most. Egy kis fekete fiú szurkol neki, két kezét az álla alatt ökölbe szorítva. —Ismered? — Igen. Ő a magyar tanárom a Május 1. úti iskolában. »Egyedül hallgatom tenger mormolását...« A légyzümmögést is hallani lehetne. Harmadik »jelenését« már taps fogadja. Vers és dal közben a termen átfutó morajokból, a nevetésből és a csendből szinte mérhetően alakul ki a közönség hangulata. A reagálás majdnem mindig helyes. Az elenyésző kis nyugtalanság csupán annak tudható be, hogy a nézőtéren kisdiákok ülnek, akik nemcsak Csokonait és Vörösmartyt, de a színházi viselkedést, a vershallgatás művészetét is most tanulják. S a Búvár Kund egyik soránál (»... Hajóid e kar fúrta meg ...«) észlelt enyhe kuncogást nem is az ifjú közönség, inkább korunk számlájára írnám... Az pedig majdnem törvényszerű, hogy a szépséges »A négy ökrös szekér« hallgatásakor a » .. .s valék szomszédja éppen Erzsikének ...« elhangzása után X. Erzsikét alaposan oldalba böki a mellette ülő... Ám ezek az apró kis epizódok nem zavarták meg az értékes másfél órát. Figyelő arcok, magafeledt tekintetek, csönd, felszabadult nevetés, taps, taps. Az együttes nem fáradt hiába. * A XIV. kerületi Szabó Pál művelődési házba a kerület tizenkét iskolájából érkezett a hallgatóság. Iskolánként kb. tizennyolc tanuló és egy tanár. Az előadást megelőzően a kerületi tanács oktatási osztálya körlevelet küldött a kerület iskoláiba. »Valamennyi általános iskola igazgatójának!« A körlevél ismerteti az előadások célját, tartalmát és kéri az igazgatók segítségét. Az előadáshoz szükséges anyagi feltételeket a kerületi tanács művelődési osztálya biztosította. Megjegyzendő, hogy a fellépő művészek szokásos fellépti díjuk töredékéért vállalták — már több alkalommal is — a szereplést. A hasonló jellegű irodalmi műsorok kezdeményezője és szervezője Seller Zoltán volt. Most átadjuk a szót Seller tanár úrnak. * — Az a célunk, hogy megszabadulva az iskolai órák gátlásaitól, a »meg kell tanulni« kényszerétől, nemes szórakozásként ismerkedjenek a tanulók az irodalmi művekkel. Az élő előadás sokkal szuggesztívebb, mint a magnó vagy a tv által közvetített művészi élmény. Ünnepibb, s ezáltal az élmény is ünnepivé válik. — A hatást »jó élmény«-nek nevezném. Mivel a versek nagy része a tananyagból való, példával szolgálhatunk arra, hogyan kell azokat elmondani. »Jé, így is lehet?« »Nem is tudtam, hogy Petőfinek ilyen humora van.« Ezt egy dolgozók iskolájában tartott est után hallottam. Más alkalommal Is—14 éveseknek mondtam verseket, többek között a Jóka ördögét is, Aranytól. Közismerten nehéz, hosszú vers. Egy kislányt elhozott a nővére; a kicsi következő évben ötödik osztályba hozzám került. »•Megtanultam a Jóka ördögét! — jelentette. — Úgy megtetszett...« Máskor meg pedagógus-továbbképzésen voltam előadó. »Te, ne húzd soká ...«— súgta valaki a fülembe. Végülis a téma — a művészi szemléltetés lehetőségei és módja — teljesen felrázta a társaságot. Még azokat is, akik elhatározták: aludni fognak ... — Több jól sikerült előadást, estet tartottunk már, Kistétényi Melinda (zongora), Rohmann Henrik, Terlanday Alice (hárfa) és Török Erzsébet közreműködésével. — Most annak örülünk, hogy a XIV. kerületben intézményesen is bevezetik a művészi szemléltetésnek ezt a formáját. * Fügedi Péter, az oktatási osztály vezetője: »... Ez a szemléltetési mód az új tanterv célkitűzéseinek is megfelel. Az érzelmi nevelés hatásos eszköze...« Grusz Lászlóné, továbbképzési felügyelő: ».... Hasznos és jó ez a kezdeményezés, mert a tananyaghoz kapcsolódik, az irodalom szeretetére nevel. A ’nehéz versek’ megértését könnyíti. A megzenésített versekkel új élményt is nyújt...« András Tivadar, iskolaigazgató: »... Alkalom nyílik olyan költők és versek bemutatására is, akik és amelyek — sajnos — nem szerepelnek a tananyagban ...« Sellei Zoltán: » ... Afféle magvetés ez ... A szépre és jóra a gyermeki értelem és lélek a legfogékonyabb, a legjobb talaj.« Némethi Györgyi Vörösmarty »Petikéje« után »