Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-27 / 30. szám
Az indiai tömegek azonban csak gyönyörködnek a klasszikus táncokban, de már csak azért sem táncolhatják őket, mert egy valamirevaló táncos képzése legalább tíz esztendeig tart. Népi táncaik skálája széles, mint a Gangesz monszun után. Ki győzné akár csak felsorolni a punjabiszik férfiak fergeteges aratási táncát, a teliholdkor előadott banghra-t, az assami hegyi törzsek wangla-ját, melyet csodálatos madártollakkal ékesített turbánban adnak elő ifjak és leányok, vagy a Laccadive-szigetiek Afrikát idéző kard- és pajzstáncát? Az Orissa állambeli Koya törzs férfiai félelmetes bivalyszarvakkal kergetik el a gonosz szellemeket, mialatt asszonyaik rézgömbökkel töltött dorongokkal ütik a földet, hogy a Rossz ki ne jöjjön odvaiból. A harcos Rajasthanban még a nők is karddal a kezükben táncolnak, míg a Maharastra államban élő Korku törzs megeleveníti az őserdő szinte valamennyi állatát és növényét bájos táncjátékaiban. A nagyvárosokat már kezdi elárasztani a Beatlesek muzsikája és a twist, a táskarádiók okádta filmzene hangosabb, mint a sípok és dobok szava. De a banghra-t és manipuri-t még nem kell félteni. Szöveg és kép: Dárdai Tibor minden lépésiben és muzsikája Életnagysági babák bájával táncolják el Manipur táncait az arannyal és ezüsttel átszőtt selymekkel ékes táncosnők 17