Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1966-07-13 / 28. szám

napok. Van egy tenyérnyi „birtokunk” Érden. Néha ki­szököm oda, kapirgálni, virá­got ültetni - erőt gyűjteni... Kertész Klára Gádor István tanítványa volt.- Mesterem kiváló, tiszta ember; rajongásig lehet sze­retni. A legnagyobb, akit va­laha kerámiában ismertem. Azt vallotta, hogy kiinduló­pontunk a népművészet.- Az iparművészek munkái nagy tömegeket szolgálnak; s ha nem is képzeljük ma­gunkat Michelangelónak, tud­juk, hogy hatással lehetünk az emberek formaérzékére, művészi Ízlésének alakulá­sára. Egy zuglói ház pincéjében van Kertész Klára műterme és kemencéje.- A háború előtt volt már egy kis műhelyem. Bomba- találat érte és elpusztult. Pénzem nem volt; állást vál­laltam a Sportláp és Könyv­kiadónál. 1953-ban aztán nem bírtam tovább ... Újra dolgozni kezdtem. Azóta csak a kerámiának élek és mindig is ezt akarom művelni. Na­gyon szeretem. S hogy Kertész Klára ava­tott mestere a kerámiának, azt a „gyerekei" bizonyítják legékesszólóbban. Mert a zöld víziló igenis hátára vette a kisfiát... Némethi Györgyi Bojár Sándor felvétetni A művész és alkotásai

Next