Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-06 / 27. szám

Aki negyedórával anyja halála után született Ann Keating 22 éves bostoni asszony első gyermekének születését várta. Kezelőorvosa tudta, hogy a fiatalasszony szíve meglehetősen rossz állapotban van és ezért figyelmeztette férjét, hogy fokozottan ügyeljen feleségére. John Keating látta, hogy felesége mind ne­hezebben viseli el az állapotával járó megpró­báltatásokat és ezért amikor Ann rosszulléte gyakoribbá vált, nem ment munkába. Egy al­kalommal különös neszt hallott felesége szobá­jából. Mikor beszaladt, az asszony mozdulat­lanul feküdt és kérdésére nem válaszolt. A férj nyomban a mentőkért telefonált, akik a moz­dulatlan asszonyt a szülészeti klinikára szállí­tották. Ott éppen Ann Keating kezelőorvosa, dr. Francis Lombardo volt ügyeletes, aki ré­mülten állapította meg, hogy a szerencsétlen asszony­­ halott. Azonnal a műtőbe vitette az anyát, hogy megkísérelje gyermeke meg­mentését. Néhány perccel később kezében tar­totta az orvos a gyermeket, akit császármetszés­sel hozott a világra. — Egy a százezerhez volt az eshetősége an­nak — mondotta később az orvos —, hogy a kis Stephen Keating életben marad, miután édes­anyja percekkel az ő születése előtt már halott volt és így a gyermek vérkeringése, amely még össze volt kötve az anyáéval, negyedórán át szünetelt. A kis árvát azóta különleges melegítő szek­rényben ápolják. Remélik, hogy sikeresen át­vészeli születésének rendkívüli viszontagságait — írja a Quick című képeslap. (timtár) A NYILMEI Négy éven át kutatott Afrikában egy külö­nös növényféle után egy svájci botanikus, Hans Leuenberger. A kutatásra honfitársa, a Nobel­­díjas Reichstein professzor kérte fel. Tudva­levő, hogy a legnagyobb szívorvosságok mérges növényekből származnak: a gyűszűvirágból a digitalis, a Strophantus nevű afrikai vadnövény­ből a Strophantin. A Nobel-díjat Reichstein 1950-ben kapta, amikor a Strophantuson vég­zett kísérletei és kutatásai közben kivonatolta abból a Cortisont. Reichstein évekkel ezelőtt egy Kenyában járt botanikustól kapott egy da­rabkát abból a nyílméregből, amit az afrikaiak tízszerte erősebbnek tartanak minden más nyíl­méregnél és amit egy Acokanthera nevű nö­vényféléből állítanak elő. Reichstein a kis mé­regrögből hosszú vizsgálatok után megállapí­totta, hogy a mérget a gyógyszerkutatásban nagy eredményességgel lehetne felhasználni. De semmi adatot nem volt képes megtudni róla, mert annak titkát csak a törzsi mágusok MEG TITKA ismerték és az öregek, akik családi titokként hagyták fiukra. Elmondani róla bármit is, né­pük elleni árulásnak tartották. Ekkor kérte Reichstein a svájci botanikus segítségét s ezért tartott oly sokáig Leuenbergernek is, míg két­ezer kilométeres őserdei bolyongás után Mom­­basától északra a vadonban megtalálta azt a kis népet, a Wa-Giriama törzset, amely azt a mérget használta nyílvesszőin vadászatokra, főleg nagyvadnál, elefántoknál. Ez a méreg ugyanis óriási tekintélyt is adott a törzsnek; távoltartott tőle minden ellenséget. Először Leuenbergnek sem sikerült semmit megtudni a titokból, hol terem az Acokanthera, és ho­gyan készül a gyilkos nyílméreg belőle. Később megismerkedett egy törzsi mágussal, Mudata­­wa-Tuwaval, aki barátságos és igen értelmes ember volt és szeretett elbeszélgetni az európai tudóssal. Megtudta kutatása célját és hogy a keresett növényméregből Európában való­színűleg nagyszerű orvosságot tudnának készí­teni. Mindjobban összebarátkoztak, de hosszú ideig ő sem árult el egyetlen szót sem a titok­ból. Aztán egy éjszaka megtörtént a csoda: a mágus bejött a kutatóhoz és azt mondta: ”Az én fiam magas iskolát végez Mombasában, felvilágosult és haladó gondolkodású fiatal­ember, és nem óhajtja tőlem majd átvenni a nyílméreg titkát, amint a hagyományok szerint kellene. Te azt mondtad, nálatok, Európában ebből értékes orvosságot lehetne csinálni. Én hozzá akarlak téged ehhez segíteni.« És elindul­tak, be az őserdőbe. Jó órányira elértek egy tisztásra, ahol gyönyörű liliomok felett és pál­mák között kolibrik röpködtek és ahol középen féltucatnyi bokros lombú fa, vagy inkább hat­méternyi magasra nőtt törzsű bokorféle állt. Ezek voltak az Acokantherák, amelyek vala­melyik részéből a minden nyílméregnél tíz­szerte erősebb méreg származik. Ha egy madár a fa ágára száll, pillanatokon belül holtan hull alá. Mágus barátjától a botanikus kapott a fa lombjából, ágából, virágának magvából és egy darabkát a gyökeréből —­ amint azt a Nobel­­díjas tudós kérte tőle. Azóta Reichstein pro­fesszor kianalizálta a várva várt fő anyagát, a Quabaint, remélve, hogy annak még jelentős sze­repe lesz a nagyhatású orvosságok világában. (b) Íme, az eddig féltve őrzött titok: a halálos méreg fái PHENJAN OSZSZK Ünnepi találkozóra gyűltek össze a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság úttörői, szervezetük megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Képünkön, a főváros stadionjában, a háttérben az évfordulót jelző felirat a tribünön ülő úttörők élőképéből rajzolódik ki MAGADAN! KERÜLET, A szovjet rádió külön műsort sugároz a távoli tundrákon és tajgákon élő pásztoroknak, rénszarvastenyésztőknek

Next