Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-07 / 36. szám

Ünnepi hit Bulgáriáim 1­5 éve szabadult fel Bul- Al­ul­gária a fasizmus igá­ja alól. A felszabadulás ünnepének fénye nemcsak a hős partizánok alak­ját ragyogja be, hanem azokét a fel­kelőkét is, akik — mintegy példát szolgáltatva az utókornak — a török elnyomás ellen ontották vérüket. Cik­keink most e régi időket idézik, a misó mis­­si A’ kopogtató kalapács go­romba zajjal szólalt meg a ka­pun. A nagy, jómódot sugárzó, emeletes ház ablakán izgatot­tan nézett ki Kobleskova asz­­szony. Az udvaron már jött felfelé a koprivszkcei konok, a török csendőrség parancsno­ka, Nedzsib­aga. — Todor! — kiáltott az anya fiának. — Rejtőzz el! A hívatlan vendéget a leg­nagyobb szívélyességgel tessé­kelte be a törökösen berende­zett kávézószobába, amelynek közepén alacsony ónasztalka állt, mellette a padlón párnák és megtöltött csibukok. Az anya mosolygott, beszélt, be­szélt —, a vendég szóhoz sem jutott. S már töltötte is a ká­vét, nagyon erőset, hogy az agát elhódítsa, hogy időt nyer­jen. — Letartóztatom a fiát — mondta végül nyájasan az aga — mert összeesküvést szervez a szultán ellen. A huszonöt éves bolgár fia­talember, a Plovdiv melletti egyik kis vasútállomás főnö­ke ekkor már a kerten át ki­szökött a házból, s értesítette társait. Az aga még a házban volt, amikor egy kis bolgár szabadságharcos csapat táma­dást intézett a patak partján levő csendőrparancsnokság el­len. Eldördült az első puska­lövés, amellyel leterítették az őrt. Zúgtak a harangok, állt a harc a csendőrségi épületért. Todor az elesett török vérével levelet írt a panaguristei ösz­­szeesküvőknek, hogy induljon meg a felkelés ott és minde­nütt a sok-sok évszázados tö­rök elnyomatás ellen. A rövid drámai levél szólt a harang­zúgásról, a fegyverek ropogá­sáról, az örömükben csóko­­lódzó emberekről. A törökök tűzzel-vassal ti­porták el ezt az 1876. április 20-án kitört felkelést. Todor Kobleskovot börtönbe vetet­ték. A bíróságon azt mondta, hogy már minden európai nemzet felszabadult a török iga alól, csak a bolgárok nem — ha a szabadságért harcolni bűn, ám végezzenek vele. To­dor nem vallott, senkit el nem árult, s nem várva meg a hó­hért, öngyilkos lett a börtön­ben. ... Ezt a történetet Kopri­­viszkceben hallottam. Todor Kobleskov házában, amelyet múzeumként őriznek. Láttam Todor francia vasutas-sapká­ját — ilyet viseltek akkor a törökországi vasutasok. Kop­­rivsziceben, a bolgár felkelés első lövésének városában fél­száz házat nyilvánítottak ma­ A hajdani csendőrparancsnoksággal szembeni híd, ahonnan az első lövés eldördült a házba kopogtatott be Nedzsib­aga Török vasutas-sapkában Todor Kobleskov, a felkelés egyik hőse .

Next