Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-07 / 36. szám
Ünnepi hit Bulgáriáim 15 éve szabadult fel Bul- Alulgária a fasizmus igája alól. A felszabadulás ünnepének fénye nemcsak a hős partizánok alakját ragyogja be, hanem azokét a felkelőkét is, akik — mintegy példát szolgáltatva az utókornak — a török elnyomás ellen ontották vérüket. Cikkeink most e régi időket idézik, a misó missi A’ kopogtató kalapács goromba zajjal szólalt meg a kapun. A nagy, jómódot sugárzó, emeletes ház ablakán izgatottan nézett ki Kobleskova aszszony. Az udvaron már jött felfelé a koprivszkcei konok, a török csendőrség parancsnoka, Nedzsibaga. — Todor! — kiáltott az anya fiának. — Rejtőzz el! A hívatlan vendéget a legnagyobb szívélyességgel tessékelte be a törökösen berendezett kávézószobába, amelynek közepén alacsony ónasztalka állt, mellette a padlón párnák és megtöltött csibukok. Az anya mosolygott, beszélt, beszélt —, a vendég szóhoz sem jutott. S már töltötte is a kávét, nagyon erőset, hogy az agát elhódítsa, hogy időt nyerjen. — Letartóztatom a fiát — mondta végül nyájasan az aga — mert összeesküvést szervez a szultán ellen. A huszonöt éves bolgár fiatalember, a Plovdiv melletti egyik kis vasútállomás főnöke ekkor már a kerten át kiszökött a házból, s értesítette társait. Az aga még a házban volt, amikor egy kis bolgár szabadságharcos csapat támadást intézett a patak partján levő csendőrparancsnokság ellen. Eldördült az első puskalövés, amellyel leterítették az őrt. Zúgtak a harangok, állt a harc a csendőrségi épületért. Todor az elesett török vérével levelet írt a panaguristei öszszeesküvőknek, hogy induljon meg a felkelés ott és mindenütt a sok-sok évszázados török elnyomatás ellen. A rövid drámai levél szólt a harangzúgásról, a fegyverek ropogásáról, az örömükben csókolódzó emberekről. A törökök tűzzel-vassal tiporták el ezt az 1876. április 20-án kitört felkelést. Todor Kobleskovot börtönbe vetették. A bíróságon azt mondta, hogy már minden európai nemzet felszabadult a török iga alól, csak a bolgárok nem — ha a szabadságért harcolni bűn, ám végezzenek vele. Todor nem vallott, senkit el nem árult, s nem várva meg a hóhért, öngyilkos lett a börtönben. ... Ezt a történetet Kopriviszkceben hallottam. Todor Kobleskov házában, amelyet múzeumként őriznek. Láttam Todor francia vasutas-sapkáját — ilyet viseltek akkor a törökországi vasutasok. Koprivsziceben, a bolgár felkelés első lövésének városában félszáz házat nyilvánítottak ma A hajdani csendőrparancsnoksággal szembeni híd, ahonnan az első lövés eldördült a házba kopogtatott be Nedzsibaga Török vasutas-sapkában Todor Kobleskov, a felkelés egyik hőse .