Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-16 / 46. szám
A mater MmonL Jerzy Pawlowskit, a lengyel kardvívó világbajnokot a magyar közönség jól ismeri. Energikus, szellemes vívásával nálunk is elismerést aratott. - Hogyan lett vívó? Annyiszor tették már fel neki ezt a kérdést. Most újra tollba mondta. Érdemes elolvasni. - Az 1948-as olimpián szerepeltek először igazán jól a lengyel kardvívók. Akkoriban történt, hogy egy elásott kardot találtam. Fiatal fiú voltam, hát a barátaimmal vívni kezdtünk. Ők botokkal, én karddal. Az csak természetes, hogy mindig én győztem. Barátaim tehetségesnek tartottak, de azért hosszasan tépelődtem, amíg átéptem a „Legia" sportklub küszöbét ... - Egy év múlva megnyertem a kezdők versenyét, 1950-ben pedig a szeniorok találkozóján a mesterjelölt címet. Ettől kezdve minden nagyobb versenyen elindultam, de csak 1957-ben lettem világbajnok. Ehhez öt kiváló magyar vívót is le kellett győznöm ... - Olimpiai játékokon még sohasem győztem. 1956-ban Melbourne-ben második lettem a magyar Kárpáti mögött, Rómában a hatodik, Tokióban pedig a kilencedik helyre estem vissza. Mi lehet az oka, hogy az olimpiákon nem tudok sikert elérni? Talán túlságosan izgatott vagyok? Egyébként az olimpiák légköre csakugyan rosszul hat rám. - Gyakran a „középdöntő világbajnokának” neveznek engem. Nyilván azért, mert a középdöntőből mindig elsőként kerülök be a döntőbe. A döntőben viszont rendszerint megmerevedek. Ki volt, vagy ki ma „minden idők legjobb vívója?" Vezetnek olyan osztályozást, amelyben a pontozás a világbajnokságokon és az olimpiákon elért első három helyezés alapján történik. Három pontot ér az első, két pontot a második, egy pontot a harmadik. A két kitűnő magyarnak, Kárpátinak és Gerevichnek 17—17 pontja van, de ők már abbahagyták a vívást. Nekem viszont 16 pontom van és az a szándékom, hogy még hosszabb ideig aktívan sportolok. Ezért remélem - az álszerénység látszatát is elkerülve -, hogy túlteszek rajtuk. Gyakran felteszik nekem a kérdést, hogy mi a döntő a legjobb eredmények eléréséhez? - A legfontosabb a tehetség. Tehetség nélkül nem érhetők el a vívóművészet csúcsai. Elengedhetetlen a szorgalmas munka is, kiváltképpen a pálya kezdeti szakaszában, nem beszélve arról, hogy minél több versenyen és bajnokságon kell részt venni. Ma nem volnék képes , mindenekelőtt pszichikailag nem volnék képes olyan mértékű edzésre, amilyeneket régebben tartottam. Jelenleg az edzésnél az is fontos, hogy a szórakozáson kívül elégtételt is érezzek. Például ha jól sikerül egy akcióm. Nem baj, ha nincs néző, magam átélem. Az edzés feloldódást jelent számomra. — Összehangolható-e a tanulás és a sport? Nekem ez sikerül. Egyszerűen el sem tudom képzelni az életemet tanulás nélkül. A tanulás adja meg nekem a teljes értékű élet érzését. Egyébként az edzés nem veszi el túlságosan sok időmet. Hetenként egyszer-kétszer edzek, akkor is röviden: egy-másfél órát. Ez természetesen csak rám vonatkozik, ez személyes adottság, mások sokat akarnak és sokat kénytelenek edzeni. Az edzés számomra játék, szórakozás. Kollegáimmal szemben gyakran vesztek. De ha például egy pohár limonádé a tét, rendszerint én vagyok a győztes. De képtelen vagyok az edzést túlságosan komolyan venni. - Melyek további terveim? Még semmit nem tudok mondani. Gondolom, még vagy tíz évig vívni fogok. A vívásban ez normális jelenség. Voltak és vannak kiváló vivők, akik jócskán túl vannak a negyvenen. Hogy azután mi lesz, majd elválik. Talán jogász leszek, talán vívóedző. Tulajdonképpen már ma is lehetnék edző, ragyogó külföldi ajánlatokat is kaptam, havi ezer dollárral kecsegtetnek. De ha majd végül is az edzés mellett döntök, az korántsem azért lesz, mert ilyen sokat ígérnek, hanem azért, hogy továbbra is a vívásnál maradhassak, ha már annyira kiöregszem, hogy magam nem léphetek többé a pástra. - Véleményem a közönségről? Szeretem, ha tetszést aratnak akcióim, de mindenekelőtt azt szeretem, hogy a közönség ért a víváshoz. Ez a tudat szárnyakat ad nekem, még akkor is, ha a közönség ellenfelemnek szurkol. Ilyen közönség van például Budapesten. - Hogy űzök-e más sportot is? Először könynyű atlétikával kezdtem. De vívónak születtem és más ezért nem tudtam lenni. (AR-PRESS) *-Mindenekelőtt azt szeretem, ha a közönség ért a víváshoz.« Vadászat a szórakozása . . . ... a feleségével ... de a főzést sem veti meg 27