Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-14 / 50. szám
Sanyi manó elszalad a varázslóhoz, aki végülis egy olyan csodálatos létrát ad neki, amely rendbehozza a dolgokat. A 12-13 perces, színes, szélesvásznú rajzfilm több mint kilencezer rajza már készen áll, s javában folynak a felvételek. De Szabó Sipos Tamás képzeletében már újabb témák születnek. Filmre viszi a karikatúra történetét, majd a kuruzslásról készít sajátos mondanivalójú, egészen speciális technikával előállított művet, azután pedig „Nagy játszma" címmel az emberek játékszenvedélyét állítja pellengérre. Min dolgozik még? Pillanatonként máson. Magas, szőke fiatalember, széles vállal, izomkötegektől vastag karokkal. Hóna alatt mindig vázlatfüzettel jár s olykor fel-felcsillanó szemmel megáll az utcasarkon, egy ház előtt, vagy egy kirakatnál, s másodpercek alatt néhány vázlatot kanyarit Aztán anekdotázni kezd, mert egy vagy több ismerősével találkozott és ismét fut a szénrúd a papíron, legszívesebben illusztrált vicceket mesél. Nemrégiben e rajzok némelyikéből négy ötvenmásodperces filmet készített, ezek Montreálba indulnak, ahol résztvesznek az ötvenmásodperces filmek nemzetközi fesztiválján. Egy bolondos milliomos, ugyanis, 10 000 dollárt ajánlott fel annak a rajzfilmesnek, aki ötven másodpercben valami szellemeset, igazán értékeset tud alkotni. Most az egész rajzfilm-világ Montreálba készül. Valószínűleg több mint ezer, de az is lehet, hogy többezer ötvenmásodperces rajzfilm kerül a zsűri elé. Bécs és Montreál, Budapest és a rajzok világa — Szabó Sipos Tamás ma ebben a körben mozog. De olyan, mint a csík, ki tudja holnap hol, milyen témakörben, milyen területen találkozunk vele. Jelenet a »Sanyi manó almafája« című most elkészült magyar rajzfilmből Szabó Sipos Tamás világa nemcsak rajzaiban, színeiben is érdekes ... [leli kis történetünk SZAKÁCS BÁCSI PETREZSELYME Hol volt, hol nem volt, Demokrácián innen, Bürokrácián túl, élt egy fehérkötényes, nagysüveges szakács bácsi. Csillogó, tiszta, hatalmas fehér konyhában főzte nap nap után az ebédet a dolgozóknak. Az óriási kukta fazekak között, fényes, csempés konyhájában olyan volt, mint egy modern, jóságos varázsló. Igaz, nem csipettel mérte a fűszert, hanem nagykanállal, mégis minden ételét jóízűen ették , mert érződött az izén, hogy jószívvel főzte. Szakács bácsi mindig azon törte a fejét, hogyan lehetne még jobbat, még finomabbat főzni. Nagy okosság nem is kellett ahhoz, hogy kitalálja például, mennyivel ízesebb a friss petrezselyemmel készített zöldségleves meg újkrumpli, mint ugyanez aszalódott, öreg zöldséggel. De honnan vegyen mindig friss petrezselymet? Kitalálta ezt is! Egyik szabadnapján vett a boltban egy csomag petrezselyemcsomagot. Másnap korábban indult dolgozni. Mielőtt elfoglalta volna helyét a konyha parancsnoki posztján, az udvar egyik üres szegletében felásott néhány négyzetmétert és belevetette a petrezselymet. A petrezselyem hamar kizöldellt, s a dolgozók vidáman ették a petrezselymes burgonyát, amikor . . . Amikor az egyik asztalnál három idegen összesúgott. A három idegen három napja ebédelt az ebédlőben. A három idegen három ellenőr volt. Ebéd után fokozott figyelemmel forgatták feljegyzéseiket. A mai napra petrezselyem nem volt bevételezve! Cselszövést szimatolva hívták raportra a gazdasági vezetőt. Az meg is érkezett — bajszát törülgetve, a jóízű ebéd után — de sejtelme sem volt, honnan a petrezselyem a krumplin. Szakács bácsi oldotta meg a rejtélyt, amikor beismerte: ő volt a tettes, ő csempészte a petrezselymet a burgonyára . . . Három nap telt el. Három izgalmas, szorongó nap. Az igazgató, a gazdasági vezető, még a szakács bácsi mást se tettek, mint feleltek az ellenőrök keresztkérdéseire. Háromoldalas részletes jegyzőkönyv született, s most már csak három súlyos probléma megoldása volt hátra. Első: melyik rovaton kell bevételezni a felhasználásra kerülő petrezselymet? Második: melyik rovaton kell kiadásba helyezni az elhasználtat? És végül, a harmadik: ki őrizze a petrezselymet? ki legyen a felelős érte? A három ellenőr azóta is ezen töri a fejét — gondban élnek, amíg meg nem halnak . . . * Szakács bácsi meséjének vége. A valóságban mindez nem ilyen egyszerű. A történet ugyanis megesett egy megyei ellenőrzés alkalmával a keszthelyi kórházban. Ott, ahol az épület bal szárnya leszakadással fenyeget, ahol kórtermeket kellett kiüríteni, ahol az udvaron áll a kórház egész téli szénállománya, őrizetlenül . . . Nem lett volna helyesebb igazi problémákkal foglalkozni? És egyáltalán: nem volt ez a petrezselyem kicsit drága? Torday Aliz 19