Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-21 / 51. szám
A Szlovák Tudományos Akadémia pozsonyi biokémiai intézetének hírét jól ismerik a tudományos világban. Itt végzi kutatómunkáját Pávai Nemec akadémikus, a »csehszlovák Fleming«, aki számos új antibiotikum felfedezésével segítette és segíti az orvostudomány harcát a betegségokozó paraziták ellen. Vajon hogyan dolgozik, milyen módszerekkel éri el kitűnő eredményeit? Erre a kérdésre kerestünk választ, amikor meglátogattuk intézetében a világhírű csehszlovák gyógyszerkutatót. A találkozás már az első pillanatban meglepetést okozott számunkra. A várt száraz, a régi anekdotákból ismert »szórakozott professzor« helyett ugyanis élénk, vidám, az élet gyakorlati oldalát jól ismerő ember állt előttünk, aki csak úgy ontotta magából a vicceket. — A szórakozott professzor típusa — magyarázta — ma már nem is létezhet. Egy tudós, aki 60 000 voltos elektronmikroszkóppal dolgozik, egyszerűen nem lehet szórakozott, mert különben agyonüti a villanyáram. Mi az antibiotikum ? Ahhoz, hogy megértsük egy új antibiotikum felfedezésének bonyolult folyamatát, a profeszszor elmagyarázta, hogy az antibiotikum, kémiai anyag, amit valamilyen mikroorganizmus produkál, valószínűleg azért, hogy segítségével védekezzék más mikroorganizmusok ellen, vagy hogy elpusztítsa azokat. Az a gondolat, hogy ezeket a kémiai anyagokat az ember is felhasználhatná az egészségére káros paraziták ellen, régóta foglalkoztatja a kutatókat. Igazán hasznos, új antibiotikumot — mint ismeretes — Flemingnek sikerült először felhasználható formában, penészgombából előállítania. Fleming penicillinje több embert mentett meg, mint amennyi az eddigi háborúkban elpusztít. Azóta sok ezer új antibiotikumot fedeztek már fel, ezekből azonban a gyógyászatban csak nagyon kevés — ezerből alig harminc — volt használható. Ma a tudósok legnagyobb problémája az, hogy kutatómunkájuk során legtöbbször a már ismert antibiotikumokat »fedezik fel, újból és újból. — Hogyan kutatnak új antibiotikumok után? — A dolog egész egyszerűen kezdődik. Kimegyünk az udvarra és egy lapátkával felszedünk egy maréknyi földet. Az antibiotikumok előállítására alkalmas mikroorganizmusokat ugyanis általában a talajból izoláljuk. Egy-egy grammnyi talajban ezer és ezer különböző fajtájú baktérium található mindenütt. Érdekes tapasztalat volt számomra — s a világ anyagi egységét bizonyítja ez is —, hogy Kínában járva, a nankingi talajmintákban ugyanolyan baktériumokra találtam, mint amilyenek intézetünk udvarában is fellelhetők. Nos, ezekből a baktérium-kultúrákból ki kell választanunk azokat, amelyek antibiotikumokat produkálnak. A módszer régi és ismert. A talajt vízzel keverjük, ezt üvegcsészében, úgynevezett agaragar táptalajra helyezzük, amelyen aztán néhány nap alatt elszaporodnak a különböző baktériumtörzsek. Ezeket a törzseket elkülönítjük, továbbtenyésztjük, majd kipróbáljuk, megtartják-e aktivitásukat vér jelenlétében is? Ilyen tulajdonsággal a baktériumtörzseknek csupán tíz százaléka rendelkezik. A többit ki kell selejteznünk, mivel ezek emberek vagy állatok gyógykezelésére eleve alkalmatlanok. Négyezer baktériumtörzs vizsgálata során tehát alig négyszáz marad, amellyel érdemes tovább foglalkozni. Ennek felét nem lehet a megkívánt tisztaságban előállítani, marad tehát kettőszáz. A megmaradtak 95 százaléka viszont mérgező hatású, vagy nem stabil (elbomlik, mielőtt felhasználhatnék). Marad tehát tíz, amelyből kilencről rendszerint kiderül, hogy már ismerjük, így hát jó eredménynek számít, ha négyezer vizsgálat után sikerül egy új antibiotikumot találni. De még ezek között is átlag csupán száz eset közül akad egy, amely gyógyászati célokra is felhasználható. — Ezek szerint ma már aligalig akad felfedeznivaló? Új gyógyszer rák ellen ? — A helyzet nem ilyen egyszerű. A legtöbb gyógyszerkutató Fleming óta általában valamilyen új penészféleséget keres, amelyből új antibiotikumot állíthatna elő. Mi azonban rájöttünk, hogy néhány régi, ismert penészféleség is rendelkezik olyan gyógyászati tulajdonságokkal, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Abból a penészfajtából például, amelyből a penicillint állítják elő, sikerült egy cyanein nevű anyagot izolálnunk. Először bizonyos gombás megbetegedések ellen szántuk. Kísérleteink során azonban kiderült, hogy egyes ráksejt-fajták ellen háromszázszor jobban hat, mint a gombákra. Ezt látva, a vizsgálatokat természetesen nyomban a ráksejtekre koncentráltuk. Amikor új preparátumunkat az amerikai marylandi rákkutató laboratórium rendelkezésére bocsátottuk — nemzetközi szinten ez az intézet végzi a rákkutatással kapcsolatos hivatalos ellenőrző vizsgálatokat — megállapították, hogy a cyanein kilencféle ráksejtből négyre hatásos. Ezek persze egyelőre csak laboratóriumi eredmények. Egy éven belül azonban meglesznek az állatkísérletek eredményei is, s a besztercebányai gyógyszergyár jóvoltából ma már fél kilogramm cyanein áll rendelkezésünkre a további klinikai vizsgálatokhoz. — Kutatásaink másik fő területe az úgynevezett protozoás fertőzések leküzdése. A protozoonok — ellentétben a növényekhez tartozó baktériumokkal — egysejtű állati élőlények, amelyek ellen az eddig ismert antibiotikumokat nem tudtuk felhasználni. Pedig ezek a paraziták az emberi szervezetbe kerülve, gyakran súlyos betegségeket (bilharzia, malária, elephantiasis stb.) okozhatnak. Van például egy betegség, az úgynevezett toxoplazmozis, amelyet háziállatokban, főleg kutyákban, macskákban, nyulakban élő paraziták terjesztenek. Ezek a paraziták sokszor évtizedeken át észrevétlenül lappanganak az emberben. Ha azonban például egy kislány szervezetébe jutnak, akkor felnőtt korában koraszüléshez vagy torzszülött (idióta, vízfejű) gyermekek világrajöttéhez vezethetnek. (Ezért ajánlatos, különösen a leánygyermekektől távoltartani ezeket a háziállatokat!) Sajnos, az ilyen eset eléggé gyakori. Meggyőződésünk szerint a vetélések egynegyedét valójában toxoplazmózis okozza. Erre vonatkozó vizsgálatokat azonban a szülés előtt ma még sehol a világon nem végeznek rendszeresen. A kezelőorvosok számára általában csak a sorozatos vetélések után válik gyanússá a dolog s végzik el a megfelelő vizsgálatot. Gyógyszert azonban erre a betegségre eddig nem ismertünk. Gyógyszerek a toxoplazmózis ellen . Nemrégiben sikerült egy teljesen új módszert felfedeznünk, amelynek segítségével hatásos antibiotikumok állíthatók elő ilyen protozoás megbetegedések ellen is. Így született meg új gyógyszerünk, a trypacidin, amellyel virulens toxoplazmával fertőzött egereket is százszázalékos eredménnyel sikerült meggyógyítanunk. Sajnos, ezt a preparátumot nem tudjuk a gyógyszergyárakban alkalmazott hagyományos technikával előállítani. Kémiai formulája azonban már rendelkezésünkre áll, s most vegyészeink azon fáradoznak, hogy a gyógyszert vegyi úton állítsák elő. Reméljük, hogy munkájuk egy-két éven belül meghozza gyümölcsét, s ÚJ GYÓGYSZEREK CSEHSZLOVÁK TUDÓSOK NAGYJELENTŐSÉGŰ FELFEDEZÉSEI Amikor megkérdeztük Nemec profeszszortól, mit ábrázolnak ezek a különös képek irodája falán, így válaszolt: »Ezek a legkedvesebb baktériumaim« 22