Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-25 / 4. szám
mű film alapja Sivar Arner svéd regényíró Skandináviában több kiadást elért regénye volt. Az író saját hozzátartozójának, feleségének életútját és problémáját írta meg, és könyve hét esztendő alatt közel százezer példányban kelt el. Donnert, aki maga is egy kicsit idegen Svédországban, azért izgatta ez a történet, mert úgy érezte, hogy sok minden olyasmit mondhat el a svédeknek e téma kapcsán, amit nem árt, ha előbbutóbb megtudnak. Svédek egy svéd, de mégis idegen szemmel ez az a hatalmas lehetőség, ami Harriett Anderssont Hollywooddal szemben is odahaza tartotta. Itt, Budapesten meg azt élvezte, hogy már odahaza eljátszotta ezt a Duna menti lányt, amikor eljött a Duna mellé megismerni az „óhazát”. És azt mondja, éppen olyan volt, mint amilyennek elképzelte. De ez csak a tájra vonatkozik. Az emberek meglepték. Sokkal közvetlenebbek, melegszívűbbek, mint várta. Ezért tudta magát már a második nap maradéktalanul otthon érezni. Egy hétig tartózkodott Magyarországon. Mondják, akik kikísérték a repülőtérre, hogy gyanúsan fénylő szemmel búcsúzott. Néhány nappal ezelőtt, több héttel hazaérkezése után, levelet írt hozzánk a szerkesztőségbe. Azt a fényképet köszönte meg, amit kiküldtünk neki: a Gellért-szálló előtt állt és autogrammot osztogatott. Azután arról írt, hogy már elkészült a film, legkésőbb március elején meglesz a bemutató. És a levél végén az állt: „Felkerestem Sivár Arner feleségét is. Magyarországról meséltem neki. A nyáron, valószínűleg, együtt látogatunk Budapestre ...” Fenyves György Kísérletek a »Terv«-vel — a magyar dohányipar vesztett... Bojár Sándor felvételei Harnett Andersson Budapesten, a téli álomba szenderült Gellért-fürdő medencéjénél