Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-25 / 4. szám

mű film alapja Sivar Arner svéd regényíró Skandináviában több kiadást elért regénye volt. Az író saját hozzátartozójának, feleségé­nek életútját és problémáját írta meg, és könyve hét esztendő alatt közel százezer példányban kelt el. Donnert, aki maga is egy kicsit idegen Svédországban, azért iz­gatta ez a történet, mert úgy érezte, hogy sok minden olyasmit mondhat el a svédeknek e téma kapcsán, amit nem árt, ha előbb­­utóbb megtudnak. Svédek egy svéd, de mégis idegen szemmel­­ ez az a hatalmas lehetőség, ami Harriett Anderssont Holly­wooddal szemben is odahaza tar­totta. Itt, Budapesten meg azt él­vezte, hogy már odahaza elját­szotta ezt a Duna menti lányt, amikor eljött a Duna mellé meg­ismerni az „óhazát”. És azt mond­ja, éppen olyan volt, mint ami­lyennek elképzelte. De ez csak a tájra vonatkozik. Az emberek meg­lepték. Sokkal közvetlenebbek, melegszívűbbek, mint várta. Ezért tudta magát már a második nap maradéktalanul otthon érezni. Egy hétig tartózkodott Magyar­­országon. Mondják, akik kikísér­­ték a repülőtérre, hogy gyanúsan fénylő szemmel búcsúzott. Néhány nappal ezelőtt, több héttel haza­érkezése után, levelet írt hozzánk a szerkesztőségbe. Azt a fényké­pet köszönte meg, amit kiküld­­tünk neki: a Gellért-szálló előtt állt és autogrammot osztogatott. Azután arról írt, hogy már elké­szült a film, legkésőbb március elején meglesz a bemutató. És a levél végén az állt: „Felkerestem Sivár Arner feleségét is. Magyar­­országról meséltem neki. A nyá­ron, valószínűleg, együtt látoga­tunk Budapestre ...” F­enyves György Kísérletek a »Terv«-vel — a magyar dohányipar vesztett... Bojár Sándor felvételei Harnett Andersson Budapesten, a téli álomba szenderü­lt Gellért-fürdő medencéjénél

Next