Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-02-01 / 5. szám
nem gondolt arra, hpgy rossz látási viszonyok között, havas időben óvatosabbnak kellene lennie. Előzés közben, miután széles kocsija számára kevésnek bizonyult a vontató melletti hely, belekényszerült az út szélén felhalmozott hóba, ott megcsúszott s a fának rohant. Kovács őrmester a mérőszalaggal rögzíti a távolságokat, majd elindul, hogy megkeresse a balesetet szenvedett gépkocsivezetőt valamelyik kórházban. Mi egy másik járőrrel folytatjuk utunkat, s rádiónkon halljuk, amint jelenti: »a Költői és Pé- terfy Sándor utcai kórházban nem találtam a sérültet, indulok tovább«. Később eljut hozzánk a hír: Póti Pál súlyos, életveszélyes máj- és lépsérüléssel mégis a Koltóiban fekszik, azonnal a műtőbe vitték, azért nem volt a neve még a portán. Mi már egy újabb jelentés nyomán a Fehérvári út felé robogunk, ahol egy váratlanul az úttestre lépő gyalogost ütöttek el. Tichy László műszerész a buszmegállóban állt, de a busz nem állt meg a megállóban. A fiatalember hátranézett, s úgy gondolta, a villamost még elérheti. Gyorsan nekiindult, az úttestre lépve, hiszen a hóbuckák miatt csak arrafelé lehetett odaA mentők elviszik a könnyebben sérült fiatalembert — Az Orczy tér felől jöttem körülbelül 40—45 kilométeres sebességgel. Egy teherautót akartam megelőzni, s a villamossínek felé tértem ki. Egyszerre éreztem, hogy megcsúszik a kocsi, átkerültem a másik sínre, az is megdobott, szemben a villamos... már nem tudtam semmit tenni __ „Megúxxhattam volna” — Mit gondol, elkerülhette volna ezt a balesetet? — kérdeztem. Szabó Géza ritka őszinteséggel válaszol: — Megúszhattam volna, ha nem előzök. De megtanultam egy életre, hogy ilyen időben nem szabad sietni. Pedig az úttestről már eltakarították a havat. Csakhogy a sínekre sok helyen ráfagyott a jég. Látni nemigen lehet, de sok gépkocsivezető tudja már, ez a fényes, vékony csík veszélyt rejteget még száraz időben is. Amikor visszaérünk, csend van az éjjelnappal ügyeletet tartó szobában. Hallgat a rádió és hallgatnak a telefonok, amelyeknek csengetése legtöbbször riasztó híreket jelez. Másnap dr. Faragó alezredes elvtárssal, — Megnézhetném egy nap baleseti statisztikáját? Lapozgatunk, s a január 13., pénteki ösz- szesítésnél megkérem álljon meg. Péntek és 13! Szerencsétlen nap volt? — Nulla órától 24 óráig tizennégy esetben vonultak ki a baleseti helyszínelőjárőrök. Halálos baleset nem történt aznap a fővárosban. — Tehát viszonylag még szerencsésnek is mondható! — Ahogy vesszük. A 14-es számhoz hozzá kell tennem, hogy innen a közlekedésrendészetről csak akkor megyünk a helyszínre, ha személyi sérülés, vagy a társadalmi tulajdonban ötezer forintot meghaladó kár keletkezik. A kisebb, úgynevezett összekoccanásos balesetek vizsgálata, az illetékes kerületi kapitányságokhoz tartozik. A január 13-i 14 eset közül két súlyos, életveszélyes, két súlyos, nem életveszélyes, négy könnyű sérülés volt és hat sérülés nélküli. Az okozó: hat személygépkocsi, négy teherautó, két autóbusz és két gyalogos. Néhány esetet megnézhetünk közelebbről is. Már a kezdet sem volt szokványos. Éjjel egy órakor az YB 96—03-as teherautó vezetője a Széchenyi alsó rakparton, a nagy hóban nem vette észre a kikötő-cölöpöt, nekirohant, és kocsijával a A taxivállalat szakértője vizsgálja a sérülést, amelyet az elsőbbségi jogot meg nem adó, balról jövő jármű okozott jutni. Az FB 27—60-as Csepel vezetője már nem tudott lefékezni, s így oldalba találta Tichy Lászlót, aki az ütés következtében a hóba repült. Szerencsére és remélhetőleg nem történt komolyabb baja. Bár csak sántikált, a mentők mindenesetre bevitték a kórházba kivizsgálásra. ►►Személyautó és villamos karambolozott a Mező Imre úton.« Most Pörneki Dezső őrmesterrel sietünk a helyszínre. Az AC 70—54-es rendszámú Warszawa már az út szélén áll. A háta nyomódott be. Szabó Géza, a Bábolnai Állami Gazdaság gépkocsivezetője így meséli el a történteket: a baleseti helyszínelő- és vizsgáló osztály vezetőjével beszélgettem. Felvetettem neki egyik meglepő tapasztalatomat: — Már néhány napja járók a helyszínelőkkel s egy ittas gépkocsivezetővel sem találkoztam. Én azt hittem, hogy a legtöbb balesetet az ittasság okozza. Ennyire javult volna a kocsivezetők morálja? Vagy csak véletlen, hogy nem akadtam össze ilyenekkel? — Némi javulás van ezen a téren. Az ittasság mint főszereplő kevesebb a balesetek előidézésében. Persze van még jócskán, és nemcsak a gépkocsivezetők, hanem a járművek elé lépő gyalogosok között is. Dunába zuhant. Csodálatos módon, a víz szélén összetorlódott hó és jég felfogta az autót, s így meg tudták menteni. Hat óra huszonöt perckor egy személygépkocsi nem adta meg az elsőbbséget a Dózsa György úton, a kijelölt átkelőhelyen haladó gyalogosnak. Súlyos sérülés lett a következmény. Nem sókkal később, a Bajcsy-Zsi- linszky úton egy idős ember szabálytalanul haladt át az úttesten s a villamos elé lépett, öt is kórházba kellett szállítani... A felsorolás hosszú és ijesztő s az emberi tragédiák mellett most már néhány más adatra is felfigyelek. Minden jelentés végén ott szerepel a megjegyzés: anyagi 23