Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-01 / 9. szám
a új min rafétáráát. Lépések az új mechanizmus felé... - olvassuk a tervezőintézet színes és tartalmas faliújságján egy tanulmány felett. Kiderül, hogy az erőmű-tervező mérnök a rajztábla mellett azon töri a fejét, hogyan lehetne a cukor előállításának költségeit csökkenteni. Arra gondol, hogyan lehetne gazdaságosabb a cukorgyártás. Egy mázsa cukor előállításához 16—24 kilowattóra villamos energia és kb. 500 kilogramm gőz szükséges. Múlt évben 412 ezer tonna cukrot gyártottak a gyáraink, amelyek erőtelepi beruházásaira 40-50 milliót fordítanak évente. Tehát nem mindegy, hogy a gyártáshoz szükséges energia csökkenthető-e és gazdaságosabban hogyan állítható elő. - Természetesen nem mindegy - mondja Haraszti László, létesítményi főmérnök, aki öttagú brigádjával az Erőmű és Hálózattervező Vállalatnál a szocialista cím elnyeréséért versenyez. - Tizenegy cukorgyárunk működik majdnem azonos berendezésekkel, de valamennyi felújításra szorul, hiszen már az államosításkor a gyárak energiatermelő üzemei korszerűtlenek, elavultak voltak. Az Erőterv eddig három - a hatvani, sarkadi és mezőhegyesi cukorgyár erőtelepeinek felújítását tervezte meg, az Energiagazdálkodási Intézet pedig a szolnoki és szerencsi cukorgyárak erőműveit rekonstruálta. Most Kaposvár, Ács, Selyp, Ercsi és Petőháza gyárai következnek, amelyeknél célszerű és gazdaságosabb lenne, ha a helyi adottságok figyelembe vételével azonos, vagy hasonló típusberendezéseket állítanak be energiatermelésre, így lehetőség nyílna központi karbantartásra, tartalékalkatrész-ellátásra és a gyárak egymás közötti jobb, gyorsabb műszaki együttműködésére. A régi, selejtezésre ítélt berendezések toldozása-foldozása sok pénzbe kerül, kicserélésükre az anyagfáradtság és a minduntalan jelentkező alkalmi javítási költségek miatt is szükség van. Akad olyan cukorgyári kazán, amelynek hatásfoka csupán 42 százalék, az Erőterv által tervezett típus viszont 82—86 százalék hatásfokkal dolgozik. A brigád az általa kidolgozott típusberendezések elvének felhasználásával a sarkadi cukorgyári rekonstrukciónál már hatmilliós megtakarítást ért el. Javaslataikat tanulmány formájában eljuttatták az Élelmezésügyi Minisztériumhoz, a Cukoripari Központhoz, a gyárakhoz, és más tervezőintézetekhez. Műszaki tanácsülést indítványoztak elgondolásaik megvitatására. Elvük: a rajzasztal melletti tervezés sokkal jobbá tehető, ha a gyakorlott és üzemi tapasztalattal rendelkező szakemberek tanácsait és véleményét a tervek kidolgozásánál meghallgathatják. - Mi a javaslatuk lényege? - Elsősorban az olajtüzeléses, teljes automatizálással működő kazánok bevezetése, hogy elkerüljék a szénfelhasználással, tárolással és szállítással járó nehézségeket. Úgy akarjuk kialakítani a kalorikus kapcsolásokat, hogy minél kevesebb legyen a hőveszteség. Ehhez azonban a cukorgyártási technológia fegyelmezett betartása is szükséges. El kell kerülni a gyártás terhelés-változásait és a cukorgyártás időszaka alatt, anélkül, hogy a beruházás költségesebb vagy az üzemeltetés körülményesebb lenne, be kell kapcsolni az energiatermelő üzemrészeket az országos villamos hálózatba, hogy a saját fogyasztáson felül termelt energiamennyiséget a népgazdaság egyéb céljaira is lehessen használni. A cukoripari vállalatok örömmel fogadták a tervezők részletes, alapos tanulmányát, hiszen ajövőben nemcsak a mennyiségi gyártás, hanem a valóságos árakon alapuló árpolitika, a termelési költségek alakulása is érdekli a gyárakat. Természetesen a fogyasztókat is, így a tervezőmérnök, aki a cukor olcsóbb előállításán gondolkodik, valóban egy lépést tesz az új gazdasági mechanizmus felé. Habonyi János "Négyen a brigádból: Mihalik Mária, Haraszti László, Erdei Péter, Pap Imre Új tervek születnek (Bojár Sándor felv.)