Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-01 / 9. szám
AdoU Hitler aus Paraguay zurúckgekehrt Nem, valóban nem tévednek, a német cím szó szerinti fordítása: Hitler Adolf visszatért Paraguayból. De hol jelent meg ez a cikk, miféle hírlapi kacsa ez? A nyugat-németországi Hamburgban megjelenő Konkret című folyóirat három munkatársának — Klaus Rainer Röhl, Ulrike Marie Meinhof és Jürgen Holzkamp — agyából pattant ki a merész gondolat — hogyan írna Hitler váratlan visszatéréséről a honi sajtó? Az a sajtó, amely egyre inkább a »»megértés« hangján ír minden idők legnagyobb tömeggyilkosairól (a neves »Spiegel« cikksorozatot közölt a Reichstag égéséről, s ebben gyakorlatilag felmentette Hitlert, Göringet és Göbbelst), amely vagyonokat kínált fel a börtönből most szabadult háborús bűnösök, Speer és von Schirach emlékirataiért (a »Quick« című hetilap nemrégiben fejezte be Emma Göring emlékiratainak közlését; ezekből kiderült, hogy Göring igazi humanista volt, a zsidók nagy barátja ...). Valóban, hogyan foglalna állást a sajtó abban az országban, ahol az egykori SS-legények óriási nyugdíjakat húznak, ahol maga az államelnök annak idején busás hasznot húzott a koncentrációs táborok építéséből, ahol a hitler-fasizmus zászlaját újra bontogató Nemzeti Demokrata Párt a legutóbb csak Hessenben és Bajorországban több mint egymillió szavazatot kapott? " A konkrét munkatársai konkrétan fogalmaztak — szigorúan ragaszkodnak az általuk kipécézett sajtóorgánumok stílusához és érveihez. Adjuk át most nekik a szót. A DPA gyorshíre Az eseményről először természetesen a DPA (Deutsche Presseagentur), a nyugatnémet távirati iroda értesíti a bel- és külvilágot: »1966. december 23-án este, a szövetségi kormány, valamint szövetségesei nagy meglepetésére megérkezett a müncheni repülőtérre Hitler Adolf díszdoktor, a birodalom egykori kancellárja, aki — mint ismeretes — 1945 májusáig kormányozta Németországot, majd eltűntnek nyilvánították. Dr. Hitler, aki a háború befejezése óta Paraguayban tartózkodott, igazi nevét — Alois Schicklgruber — használva ült fel Asunciónban a Lufthansa menetrendszerinti gépére. Dr. Hitlert megérkezésekor a bajor politikai rendőrség gépkocsiján a müncheni igazságügyminisztérium épületébe vitték. A két és fél órás kihallgatás után — ezen részt vett a belügyminiszter és a főállamügyész is — szabadlábra helyezték dr. Hitlert. A bajor igazságügyminisztérium szóvivője este 22 órakor azzal indokolta ezt az intézkedést, hogy nem áll fenn a szökés veszélye, mivel dr. Hitler saját elhatározásából tért vissza a szövetségi köztársaságba. Dr. Hitler a felesége, Éva, sz. Braun társaságában folytatta útját Berchtesgaden felé. Dr. Hitler rövid sajtóértekezletet tartott, amelyben kifejtette, hogy teljesen kielégítőnek tekinti a szövetségi köztársaság politikai fejlődését, örömmel konstatálta a politikai erők demokratikus jellegét, a jogelvek tiszteletben tartását, hisz végső soron ez késztette jól menő paraguayi építészeti irodájának feladására s a hazatérésre. »Teljes mértékben felelősséget vállalok kancellári mivoltomban kifejtett tevékenységemért« — jelentette ki dr. Hitler, akin a jelek szerint úrrá lett a meghatottság. Az egykori Führer hangsúlyozta, hogy semmi köze a Himmler és Bormann által provokált zsidómészárláshoz, valamint a politikai ellenfelek üldözéséhez... Henri Nannen mindent megmagyaráz Henri Nannen, a legnagyobb nyugatnémet képes hetilap, a »Stern« minden hájjal megkent főszerkesztője zugprókátorokat megszégyenítő kétszínűséggel tájékoztatja az olvasókat: »Kedves olvasóm, egy televíziós riporter — alighanem azért, mert neki nem sikerült Hitler Adolffal interjút készítenie — azt a hírt terjeszti, hogy a Stern mesés összeget fizetett Hitler emlékirataiért; a Spiegel, amely maga is félmilliárdot kínált fel Éva Braun visszaemlékezéseiért, táviratban kérdezte tőlem, vajon Speer és von Schirach emlékiratai után megveszem-e az Ördög Memoárjait is? Mindez természetesen puszta koholmány. Amikor a Stern megvásárolta Baldur von Schirach emlékiratait, megmentette a feledéstől egy értékes szemtanú vallomását és különben is helytelen lenne Éva Braunt vagy Hitler Adolfot azonosítani az ördöggel. Mindketten azt követték, amit a gondviselés parancsának tekinttettek, s amikor felmérhették felelősségük súlyát, már késő, túl késő volt. A németek azonban nem forradalmárok, s nem állna jól nekik, ha húsz esztendővel az események után egykori Führerük fejét követelnék. Igaz, hogy megállapodást kötöttünk dr. Hitlerrel, s ebben biztosítottuk a magunk számára a kizárólagos közlés jogát. Az is igaz, hogy a Stern számít Éva Braun rendszeres közreműködésére a lap hasábjain. Amikor Hitler megérkezésekor kijelentette az újságíróknak: »Még azt szeretném mondani« — félbeszakította egy ifjú riporter: »Hitler úr, ön már semmit sem mondhat nekünk!« Ostobának tartom ezt a megjegyzést, amelynek pimaszságával csak az a naivitás vetélkedhet, amellyel ez a fiatalember túltette magát az idősebb generáció tapasztalatain. A mai ifjúság ugyanis még távolról sem bizonyította be, hogy az előttünk álló politikai válságban más magatartást tanúsít majd, mint amilyet mi, az idősebbek tanúsítottunk a harmincas években. Aki Hitlert egyszerűen csak hisztérikus szörnyetegnek tekinti, az eleve lemond a rossz gyökerének megértéséről. Vajon Hitler mindenkinek a javát akarta — és ki ne emlékezne az autóutakra! — vagy az egyéni érdekek kielégítésére törekedett, hiszen erre utal a »Jedem das seine!« (mindenkinek azt, ami őt megilleti) felirat a munka- és javítótáborokon, amelyeknek építésében, minden ellenkező híresztelés ellenére mégsem vett részt Lübke köztársasági elnök? Vajon a jót akarta, de ugyanakkor minek tulajdonítsuk a Szovjetunió idő előtti megtámadását? Vajon annyira megrontotta a hatalom, hogy bűnössé, sőt a szó legszorosabb értelmében háborús bűnössé vált? Vajon alapvetően gonosz volt-e? Kedves olvasóm, ezt az utóbbi elméletet nehezen tudom a magamévá tenni, azután hogy ■ ■ . A Frankfurter Allgemeine Zeitung, a hamburgi Die Welt és a Der Spiegel ál-facsimiléi a nagy ál-szenzációról