Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-15 / 11. szám
ÚJ SZELLEM AZ ÓDON ÉPÜLETBEN C Csak egy épülettel történhet meg, hogy nyolcvanévesen megfiatalodjék és új szellem költözzék bele. A zajos Soroksári úti, vén malom 1964 végén adott otthont egy nagyvállalat központjának. Kőművesek munkálkodnak az épület átalakításán, a folyosókon talicskák, deszkák láthatók, néhol a vakolat és festék szagába még belekeveredik a falakba beivódott évtizedes liszt-illat... A volt malom területén tavaly építették fel az új próbacsarnokot, ahol november óta sajtérlelő berendezés és sajtkezelő gépsor működik, tekintélyes méretű, automatikus vezérlésű mintaüzem. A csarnok építése olyan gyorsasággal történt, hogy ez maga is jellemző az ódon malomba beköltözött új szellemre. Tavaly májusban a szóban forgó nagyvállalat (az Élelmiszeripari Javító, Szerelő és Szolgáltató Vállalat, amely hét gyáregységből áll) államközi szerződésben rögzítve a Szovjetuniótól öt évre szóló igénybejelentést kapott, kilencven sajtgyárat, érlelővel és kezelővel együtt, és külön ötven érlelő és kezelő automatikus berendezést kell leszállítania. A legsürgősebb feladat az utóbbi prototípusának elkészítése volt. De ezt valahol fel kellett állítani, hogy üzemelés közben ellenőrizzék, mielőtt átadják. A szükséges próbacsarnokot nem valamelyik sajtgyárban alakították ki, hanem kevesebb költséggel a központ területén építették fel, a nálunk szokásos tempóhoz képest rekord idő, két hónap alatt. Nemcsak a vállalat kőművesei tettek ki magukért, az anyagot szállító gyárak, (elsősorban a Dunai Vasmű) valósággal megtáltosodtak. A csarnok tehát helyben van, ez megkönnyíti a műszaki fejlesztésen dolgozó mérnökök és munkások dolgát. A sajtérlelő és a kezelő gépsor elkészítésének története még több meglepetést tartogat. Nos, ehhez egy kis ízelítőt a sajtgyártásról! Tejből készült sajtról van szó. A sajtgyár készíti el a gumiszerű, szögletes sajtokat, amelyeket, hogy fogyaszthatóvá és tartóssá váljanak, szakszerűen érlelni és kezelni kell. Az érlelőberendezés heteken át 8—10 fokos melegben, 90 fokos páratartalmú levegőben tartja a sajtot. A kezelőberendezés mossa, szárítja és parafinnal vonja be. Nehéz testi munkát helyettesít a bonyolult automata berendezés! Ilyen prototípus elkészítéséhez általában legalább másfél év kell. A nagyvállalat műszaki emberei és szakmunkásai öt hónap alatt készültek el a gépek zömével. Holott ilyen gépsort a világon még sehol nem gyártanak! A vállalat műszaki fejlesztési igazgatóságának irányításával a szerkesztési osztály készítette a tervdokumentációt, a prototípus-üzem gyártotta és szerelte fel a gépsort. Ez egyébként a munka rendje. Az érdekes abban van, hogy a műszakiak nem levelezés útján működtek együtt a munkásokkal, hanem szó szerint egymás mellett álltak és dolgoztak a műhelyben, majd a csarnokban. Nemcsak bírálták egymás munkáját, amint ez szokás, hanem kölcsönösen segítették elő a jobb megoldást. A mérnökök szerszámot vettek a kezükbe, a munkások műszak után sem hagyták magukat haza zavarni. Annyira izgatta őket a feladat, hogy ott maradtak, ha mást nem csináltak, legalább figyelték váltótársuk munkáját, mintha gyereküket bízták volna másra. — Még sohasem éltem át ilyesmit! — mondta Racz Sándor, az üzem vezetője.— Úgy dolgoztak, mint a megszállottak. Szinte mindenkit meg kellene neveznem, de hadd említsem meg Neszvecskó Mátyás, Riczman Károly, Békefi Sándor, Csordás Sándor, Molnár László lakatosok és brigádvezetők nevét, és nem utolsósorban Susánszki Pál művezetőt. Némelyik epizód szinte regényes. Hank Zsombor, az egyik gyáregység (ÉMÁSZ) 26 éves mérnöke, a villamosvezérlés tervezője egy szombaton a próbacsarnokban dolgozott. Délben abba kellett volna hagynia a munkát, feleségével Szolnokon akarta tölteni a hétvégét. Ám a fiatalasszonynak egyedül kellett elutaznia, férje estig az automata-berendezéssel »birkózott«. Este aztán ő is elutazott. Másnap hajnalban gyorsvonatra ült és reggel ismét a csarnokban volt.. . Brestyánszky László főkonstruktőr és Kacz Sándor sokszor késő éjjelig a műhelyben és a csarnokban tartózkodott. A mérnökök és szakmunkások a szükséges anyagokért személyesen jártak a raktárba. A gépsor bemutatója előtt a szerkesztők saját kezükkel tisztították meg a gépeket. Úgy dolgozott mindenki, mint az író, aki izgatottan vigyázza és segíti, ahogy filmre viszik megálmodott hőseit. — Mi fűtötte őket? A műszaki fejlesztés igazgatójának irodájában kérdeztem ezt. A modernül berendezett helyiség is jelképezi, mi megy végbe ma az ódon épületben. Berend Richárd igazgató egy éve került helyére. Képzettsége: műszer- és automatika mérnök. Szakmáját illetően is világlátott ember, hogy egyebet ne említsek, legutóbb a müncheni és utrechti élelmiszergépipari kiállítást tanulmányozta. Kérdésemre elkomolyodott: — Ha csak a pénzre céloz, téved — felelt Berend Richárd műszaki fejlesztési igazgató: »Világszínvonalon kellett új feladatot megoldani« Az automatavezérlőnél: Leányfalvi Zoltán bemérő (fehér köpenyben) és Nagy István műszerész .