Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-29 / 13. szám

jen, amit mi majd a szovjet nézőknek felira­tozni fogunk. Ez a film tehát legalább hat, vagy hét nyelvű lesz. És oly­annyira az igazság bemutatására törek­szünk, hogy még a for­gatókönyv végleges el­készítése előtt mintegy negyven utazást te­szünk a különböző euró­pai országokba, meg­hallgatjuk az embere­ket, akik részt vettek a háborúban, vagy átélték azt, magnetofonszalagra rögzítjük élményeiket és impresszióikat és forgatókönyvíróink, Ju­­rij Bondarev, Oszkar Kurganov és Jurij Oze­rov ennek alapján ké­szítik majd el filmünk irodalmi alapját. Ozerov professzor elképzelései szerint, a film két alap­vető síkon játszódik. Először is a legfelsőbb hadvezetés szintjén, az államfők szobáiban, a vezérkarok csúcsérte­kezletein, másrészt pe­dig a világ egyszerű emberei, a városok, fal­vak hétköznapi lakosai­nak és életének síkján. A háborút tehát elvi el­képzeléseiben és gya­korlati következményei­ben egyidejűleg ábrá­zoljuk. Teljesen tisztá­ban vagyunk vele, hogy ez, a maga nemében, egyedülálló vállalkozás, amelyre még nem volt példa a filmtörténetben. Az amerikaiak világsi­kerű „Leghosszabb nap”-ja nagyszerű mun­ka, igyekezett maximá­lis mértékben objektív lenni, de nem a hábo­rúról, hanem a háború egy — bár kétségtele­nül nagyjelentőségű — akciójáról szólt, a nor­mandiai partraszállás­ról. Mi azonban a fasiz­mus igazi vereségének történetét kívánjuk el­készíteni. Természetes, hogy a már három éve folyó előkészületek so­rán szinte a háború va­lamennyi részvevőjével kooperáltunk. Zsukov, Rokoszovszkij, Konyev marsallok és a szovjet hadvezetés még tíz igen magasrangú parancsno­ka nemcsak tanács­adónk, de részben szer­zőtársunk is: valameny­­nyien rendelkezésre bo­csátották emlékiratai­kat, amelyeknek túl­nyomó többsége még semmilyen fórumon sem látott napvilágot. Oze­rov professzor felkereste a náci hadvezetés ma még élő tábornokait, például Guderiant, Von Mannsteint, halála előtt többször beszélgetett Von Paulus-szal, továb­bá kapcsolatot keresett Montgomery marsallal és most van folyamat­ban Eisenhower tábor­nak egy eddig még meg nem jelent, háborúról szóló, vallomás­köteté­nek megszerzése. Erre azért van szükség, mert filmünkben igen nagy szerepet kapnak a Szi­cíliában harcolt ameri­kai hadseregek akciói. Hosszú hónapok óta folynak a maszk­próbák is. Túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy Európa legjobb színészeit sze­retnénk bevonni fil­münk forgatásába. Az már véglegesen eldőlt, hogy Zsukov marsallt Mihail Uljanov, Roko­­szovszkijt Vladlen Da­­vidov fogja alakítani, és nagyon valószínű, hogy Sztálin szerepét végülis a ma már világhírű Szergo Zahariadze ala­kítja majd. Egy előké­szítő csoportunk most utazott a demokratikus Berlinbe, ahol Erwin Geschonneck­et próbál­ják meg Hitler maszkjá­ba bújtatni, egy másik forgatócsoportunk pedig Angliában és Francia­­országban keres szerep­lőket Churchill és Pé­­tain marsallok megsze­mélyesítőjére. Persze, egy ilyen filmről órák hosszat lehetne mesél­ni, s a már eddig ösz­­szegyűlt anyag kisebb fajta könyvtárra rúg. Díszlettervezőnk Vlagyi­mir Ragotkin, a kitűnő festőművész például egymaga több mint hu­szonegy vastag kötetet írt tele gyöngy betűivel és ötven vázlatfüzetet töltött meg Skicceivel és több mint ötszáz tempe­ra- és vízfesték tervet készített a forgatások várható színhelyeiről. Ami Magyarországot il­leti, úgy tervezzük, hogy egy körülbelül 15 —20 perces részben számolunk be Budapest ostromáról, Steinmetz kapitány megöletéséről, a székesfehérvári csa­táról és sok más dolog­ról, amit éppen most keresünk, most állítunk össze. Terveink szerint ez év november végén, decemberében dolgo­zunk majd Magyaror­szágon, hiszen filmünk első része jövő év vé­gére, a Vörös Hadsereg fennállásának 50. év­fordulójára kell hogy elkészüljön. Mi nem szeretjük a nagy jelző­ket, bombasztikus sza­vakat, most mégis azt kell mondanunk, hogy talán beleértve a „Há­ború és Béké”-t is, az „Európa felszabadítása” lesz az eddigi leg­na­­gyobb szabású szovjet film, amely valaha is készült. Költségveté­sünk előreláthatólag a „Háború és Béke” költ­ségeinek másfélszeresé­re rúg, s a sztereofoni­kus 70 milliméteres, Eastman-colour színes film összesen két, két és fél esztendeig készül majd. Nos, egyelőre ennyit, a mi terveink­ről és egy búcsúszót a Magyar Filmgyártó Vál­lalat nemzetközi stúdió­járól. Nagyszerűen tu­dunk együttműködni és talán még soha sehol sem kaptunk olyan ala­pos és beható segítsé­get az előkészítés mun­kájához, mint éppen itt, a magyar szakembe­rektől. Most még csak hat ember beszélget a dol­gozószobában. De az egyre szaporodó vázla­tok, leírások és tervek már ott magasodnak az asztalon. És a mai meg­beszélésből néhány hó­nap múlva világraszóló film születik majd, va­lóban páratlan az egész filmtörténetben ... Fenyves György Vlagyimir Bogatkin festőművésznek, a film díszlettervezőjének egyik vázlata a már elkészült félezer közül, a filmben ezen a ponton fogják elérni a Budán harcoló szovjet csapatok a Duna-partot V­lagyimir Bogatkin­­ budapesti díszlet­tervet készít... (Bojár Sándor felv.) 23

Next