Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-12 / 15. szám

MM)­­ Egyesült Államokban, ma szinte mindenütt .Wm­i­t meg lehet vásárolni y-­­mi egy vékony füzetet, amelynek borítólapján cím: MacBird. Sok trafikban cédula hirdeti . A Mac­Bird nálunk is kapható. Akadnak viszont tekintélyes könyvkereske­dők, akik visszautasítják átvételét. Lehet, hogy ez a bestseller nem irodalmi remekmű - bár abból ké­szült: Shakespeare drámájából, a Macbethből. Lehet, hogy nem drá­ma, csak publicisztika, az azon­ban biztos, hogy már nem lehet jegyet kapni abba a kis színház­ba, ahol New Yorkban bemutat­ták. Olaszföldön Genovában vi­szik a közönség elé a közeljövő­ben. A MacBird sikerét politikai aktualitása magyarázza. Shakes­peare véres tragédiáját egy ame­rikai diáklány, Barbara Garson ír­ta át a mai véres amerikai való­ságra­­ és az eredmény megdöb­bentő. Csak fel kellett cserélni a szín­helyet, és a klasszikus dráma ijesztően ismétlődik a mai Egye­sült Államokban. Macbeth, a ki­rálygyilkos skót főúr az átiratban MacBird néven lép a színre­­ és MacBird nem más, mint Johnson elnök (Johnson feleségét az Egye­sült Államokban Lady Birdnek ne­vezik). Duncan skót király az át­iratban Ken O’Dune, akiben nem nehéz felismerni a meggyilkolt Kennedy elnököt. Találkozunk eb­ben az amerikai tragédiában Ro­bert Kennedyvel is, aki egysze­rűen a Robert nevet viseli: a szer­ző egyébként vele sem bánik túl­ságosan kíméletesen. Barbara senkit sem véd meg: ennek az átiratnak nincs hőse. Csak vádlottak mozognak a szí­nen. Az Ország-Világ olvasóinak csupán két példával szeretnénk érzékeltetni Barbara Garson mód­szerét. Az angol drámában Duncan ki­rály meggyilkolása után Macbeth, a gyilkos, megöli a király őreit is, hogy azokra terelje a gyanút. Amikor MacDuff skót vezér ezért felelősségre vonja, így védi ma­gát: MACBETH: Ki tud bölcs, rémült, őrjöngő, s nyugodt, Hű s közönyös egyszerre lenni? Senki: Szeretetem villáma megelőzte A lassú észt.­­ Itt feküdt a király, Ezüst bőrét csipkeként födte az Aranyos vér, sebei, mint kapuk Hívták a halált, ott a gyilkosok, Tettük színébe mártva, tőrükön Alvadt vér mocska, ki higgadt ilyenkor, Akiben van szív, szeretni, s erő, Azt kimutatni? (Szabó Lőrinc fordítása) A Kennedy elnök meggyilkolá­sával vádolt Oswald lelövése így szerepel Barbara Garson átiratá­ban. MAC­BIRD: (Nagy léptekkel a színpad közepére megy.) A kígyó, aki megölte elnökün­ket, meghalt. EGY HANG: Hogyan, meghalt? MÁSODIK HANG: Ki ölte meg? HARMADIK HANG: Miért tette? MACBIRD: Ki fékezheti magát, amikor Ken O’Duncan itt fekszik holtan. Ki marad higgad! ilyenkor az aljas gazember láttán? Ki lehet egy­szerre hű és semleges? Senki. Shakespeare darabjában Mal­colm és Donalbain, Duncan király két fia a szörnyű hír után így szól egymáshoz: MALCOLM: És mi csak hallgatunk. Mi, akiket legjobban sújt a gyász? DONALBAIN: Mit mondhatnánk ott, hol minden zugolyból Talán a végzet­­es, hogy ránk rohanjon? A MacBirdben Robert ezt súg­ja Tednek. Azt, amit itt mondani kellene, nem merem elmondani. TED: Mit teszel hát? Mi vagyunk a törvényes örökösök. ROBERT: Maradj nyugton, a legközeleb­bi vérrokon áll a legközelebb ahhoz, hogy bevérezzék. Barbara Garson végigviszi a párhuzamot: története ott kezdő­dik, hogy Johnsont váratlanul al­­elnökké választja maga mellé Ken­nedy, ahogy Macbethnek is vá­ratlanul adja a király Cawdor urának címét, és ott végződik, hogy - immár jóslatként - Robert elfoglalja a Fehér Házat. A Mac­­bethben a boszorkányok azt jó­solják, hogy Macbethet nem győz­heti le, akit anya szült­­ és való­ban, MacDuff-ot császármetszés­sel hozta világra anyja. Az ame­rikai átiratban nem boszorkányok jósolnak, hanem egy beatnik, egy néger és egy szakszervezeti veze­tő, azt mondják MacBirdnek, nem győzheti le olyan ember, akinek keblében szív dobog. Barbara Garson változata szerint Robert szíve egy elektronikus számoló­géppel helyettesítették, hogy ne zavarják az emberi szívre oly jel­lemző gyengeségek - így ez a jós­lat sem segít MacBirdön. A zárójelenetben MacBird és Robert hívei már egymás mellett vonulnak - Barbara Garsonnak igazán nincsenek illúziói az ame­rikai politika nagy színjátékáról. (bd) Barbara Garson szatírájának zárójelenete: MacBird holttestét elviszik

Next