Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-10 / 19. szám
— Aranyos humor jellemzi munka közben is — súgja nekem magyarul Kun Zsuzsa. — Mivel foglalkozik itt Budapesten szabadidejében? — fordulok Guszev mesterhez. — Alszom — nevet, de aztán hozzáteszi. — Rajongok a tudományos népszerűsítő irodalomért. Most éppen a »Szenzációk nyomában« című könyvet olvasom, amely megoldatlan tudományos kérdésekkel foglalkozik. Szól a csengő, folytatódik a próba. Nekem minden tetszik, ami a színpadon történik, a mester percenként megállítja a táncot. Kun Zsuzsa szavaira gondolok: Guszev mesterien tanítja be a stílust, amely itt, a klasszikus balett minden lépésanyagának felhasználása miatt, különösen árnyalt, finom és gazdag. Franciás (Lajosok korabeli) hangulata lesz a játéknak. Ez határozza meg a pompás, mesés díszleteket, amelyeket a koreográfiával összhangban Fülöp Zoltán tervezett és a kosztümöket, amelyeket Márk Tivadar — igen! — költött. Elkészítésük a műhelyeket is próbára tette. A Csipkerózsika óriási szereplőgárdát igényel, 360 szereplőt is elbír, s ha nincs is ilyen nagy gárdánk, s ekkora színpadunk sem. (360 féle kosztüm azért lesz benne!) — a mese-balett, amely háromórás illúzió és műélvezet minden korbélinek, operaházunk balettművészeinek vonzó teljesítménye. Guszev elutazik a bemutató után. A Csipkerózsika balettmestere Fülöp Viktor lesz. Egy kis asztal mellett a nézőtéren végigüli a próbákat, jegyezget mint egy szorgalmas íródeák. Csipkerózsika a ligetben. Kun Zsuzsát és férjét, Sipeki Leventét (aki szintén szerepel a Csipkerózsikában) egy sétájuk alkalmával fényképeztük le Szöveg: Kóródi József Fotó: Ács Irén A pázsit virágról álmodik