Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-18 / 3. szám
Vasárnap délelőtt kilenc óra harminckor indultak Nagytétényből Érd felé. Hatvan utas az Ikaruszban: s a volánnál Hapsz István autóbuszvezető. Érd-alsó állomás előtt leeresztett sorompó fogadta őket, meg kellett állani. S az autóbusz mögött még jó néhány személykocsi. Az utasok derűsen, gondtalan beszélgettek, útjuk nem volt sietős: kirándulás, rokonlátogatás ... A pilóta nyugodtan ült a helyén. S egyszerre, a vártnál hamarább kijött az őr s a kézitekerővei felnyitotta a sorompót. Szabaddá tette az utat a vágányokon át A sofőr indított. Mielőtt a sínekre ért a busszal, még szétnézett: balról, Székesfehérvár felől a távolban feltűnt egy sze-' mélyvonat. De hát az megáll még — erre gondolt — hiszen a -jelző biztosan tilosat mutat, nyilván ezért engedték fel a sorompót. Áthajthat hát nyugodtan. Hanem abban a pillanatban, amikor a sínekre ért, leereszkedett ellőtte a szemben levő súlyos, rácsos sorompó. »Mit csinál ember?« kiáltott riadtan s lefékezett. A sofőrfülke ablaka csukva volt, az őr nem is hallhatta meg, s még egyet csavart, úgyhogy a kövezetét érte már a korlát. Közben a mozdony megnőtt —, a jelző nyitva volt — jött, zakatolt előre, a hosz- szú kocsisort súlyos uszályként vonva maga után. A robogás, zakatolás hangja erősödött, éles, velőbe hasító füttyögés kísérte és fékek sivító zaja. Hiába. Egy teljes sebességgel száguldó szerelvényt félkilométeren belül megállítani nem lehet. Most már az utasok is látták a feléjük robogó mozdonyt, a pusztulás vasszörnyetegét. S a gép zakatolásába kiáltozás, asz- szonysikoltás, gyereksírás riadt hangjai vegyültek. A vezető az őrre ordított... Hiába, nem hallhatja meg, s őnéki nincs ideje az ablakot lecsavarni. De hát az az ember látja mi történik, hogy mi fog történni itt?!... Mégsem ereszti ki őket a szörnyű csapdából?! A kettős sorompóval bezárta a visz- sza vezető utat is. Nem várhatja tétlenül a pusztulást. Hatvan embert bíztak reá; hatvan ember életét s vélük együtt sajátját kell megvédenie. Pillantásával villámgyorsan felmérte a táA SOROMPÓK KÖZÖTT (Bojár Sándor felvétele) volságot, a közelgő mozdonytól remegő sínek, s a lezárt sorompó között. Ha előrehajt .. . Hiába, több mint egy méterrel hosszabb az Ikarus. Nem férhet el. És a sorompó itt a szokottnál is szilárdabb —, át sem törhetné talán. S ha mégis — katasztrófát okozna azzal is. Azért... Felengedte a féket. Gázt adott. A nagy kocsi meglódult. S ő hirtelen, válla és karjai görcsös mozdulatával jobbra fordította a kormánykereket. De jobboldalt az őrház... Nem mehetett neki, fékeznie kellett. És lassan, centiméterre közelítette meg. Izmai, inai feszültek, a szeme kimeredt, minden idegszála remegett a megerőltetéstől, az aggodalomtól, az izgalomtól. Elfér vajon a busz? Elfér?! Mért ha elkapja a mozdony az alvázt, akkor mindennek vége. Izzé-porrá töri az autóbuszt s elpusztít benne mindenkit. De felcsattogtak már a sínek-, sikoltó fékekkel, megállíthatatlanul átrobajlott a vonat. S a mozdony mellett, oldalra szorulva — mint dühöngő ámokfutó elől megbúvó ember — sértetlenül állt az Ikarusz- busz. Tíz centi csak ... Annyi állt ki a végéből, azt a mozdony vezérlépcsője felszakította. De más baj nem történt. Hatvan utas — ha riadtan, sápadtan is — épségben a céljához ért. Hapsz István most már mosolyog. — Hát bizony, amikor leszálltam, remegett minden porcikám. Alig álltam a lábamon. De akkor még elkezdtem szidni azt a szerencsétlent: miért nem csavarta föl a sorompót? Miért hagyott a síneken?! Azzal védekezett — és később a bíróság előtt is: félt, hogy más kocsik is, melyek utánunk álltak —, feljönnek a sínekre. Mi- rólunk már ... lemondott. Űgyis végünk. Ezt mondta ... De hát más baj is lehetett vele. Megzavarodott, kihagyott benne valami. Ejtőernyős volt valaha, agysérülés érte. Egy másik állomáson hasonló bajt csinált, s erre aztán áthelyezték ide...(ü) Két útja közt, pihenőjében beszélgettem az autóbuszvezetővel. De már mennie kellett tovább. Ezt mondta még: — Nehéz elfelejteni azt a tíz másodpercet a sorompók között. Ügy éreztem, be vagyok kerítve, be vagyunk kerítve, csapdába estünk. S onnét nehéz kiszabadulni. Hát igen, nagyon kell vigyázni a sorompókra. A sofőrnek is — és a MÁV-nak is... (b.e.f £ tuti kis töztmetüiik TITKOS DOSSZIÉ Történetünk hőse, Velő Berci, az üzemi karrieristák egyszerű, hétköznapi életét élte. Pozíciója, a vállalatnál gyakran váltakozó igazgatók ellenére, biztosnak és megingathatatlannak számított és ezt Berci titkos dossziéjának köszönhette. Ebben a dossziéban Berci összegyűjtötte minden számbajöhető szakmabelinek a szenvedélyeit, hobby- jait. Ha valamelyiköjük a vállalat élére került, Berci csak jelütötte a dosz- sziét és már tudta, hogy milyen módon lehet az új vezető bizalmába férkőzni: nő, vagy a muzsika, kártya, ital, esetleg a motor különös szeretete révén. Jött egy új igazgató és Berci látta a dossziéjában, hogy Fradi-drukker. Berci zöld-fehér csíkos nyakkendőt öltött, bekopogott igazgatójához, pár szót elejtett arról, hogy már édesapja esőben- sárban járt ki az üllői útra szurkolni a fiúknak, így vasárnap már együtt mentek ki a mérkőzésre és a prémiumosztásnál nem feledkezett meg az új főnök hű szurkoló társáról. Az évek során Berci volt tántoríthatatlan MTK, Vasas, Üjpest, sőt, egy Ízben — vidékről kerüli fel az új vezető —, Salgótarján szurkoló; más igazgatókkal holt ágakba járt horgászni, vagy hajnalonként a Lukácsba úszni; volt kutya-barát, szoknya-bolond és ulti- megszállott főnöke is. Egy napon váratlan fordulat történt: olyan új főnököt neveztek ki a vállalathoz, akinek a neve nem szerepelt Berci dossziéjában. Külföldön járt évekig kiküldetésben, senki nem tudott róla semmit. Szemüveges, szerény öltözékű, középkorú férfi, bemutatkozásánál csak any- nyit közölt az összesereglett munkatársakkal, hogy ö nem szereti a bratyizást, bizalmaskodást, végezzék a munkájukat rendesen, ö nem szól bele mások életébe. Berci kétségbeesett. Oda a remek dosszié rendszer. De aztán erőt vett magán, bekopogott az új főnökhöz. — Én is ilyen puritán érzelmű vagyok, szívből utálom magam is a bizalmaskodást. Nagyon örülök, hogy ilyen hasonló gondolkodású emberre leltem az igazgató úr személyében. Fél óra múlva kiürült a reprezentációs konyakos üveg és az új főnök bevallotta, hogy kedvenc szenvedélye a túrisztika. Azalatt a két hét alatt, amíg a vállalatnál volt, Berci sokat izmosodott testben- és egészséges barnára sült le. Jót tett neki az a két vasárnapi közös kirándulás a Börzsöny megejtően szép lankáin. Tardos Péter 25