Ország-Világ, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-26 / 30. szám

gyönyörködhetett. Spanyolfal mö­gött nem fertő a fertő. A hagyományos szépségverseny­­­ekben, úgy hiszem, valameny­­nyien egyetértünk — öncélú, az emancipációt megelőző idők szel­lemét hordozó, Nyugaton ráadá­sul kétes üzleti érdekek szolgála­tába állított játék. Kell nekünk? Nem kell. A szépségverseny kor­szerűbb változatában a jelöltek szellemi felkészültségéről, talpra­esettségéről, ízléséről is meggyő­ződnek - például Csehszlovákiá­ban rendeztek ilyet. Kell nekünk? Már inkább. Persze meggondo­landó, hogy a különféle vetélke­dők forgatagában vergődő, kis or­szág elbír-e majd még egy, a tár­sadalom valamennyi rétegét meg­mozgató, nagy versenyt? Igen,­­ ha egy intézmény, mint például a Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság, hajlandónak mutatkozik fel­karolni az ügyet, így aztán meg­születik a magyar szépségverseny-kivonat a napilapokban megje­lent felhívásból: " Fortuna kerestetik! Forgatásra kerülő reklámfil­münkhöz „Fortuna 1967” meg­személyesítőjét keressük. A vá­logatás elődöntőit május hó­napban tartjuk Budapesten és a nagyobb vidéki városokban. A középdöntőket június-július hónapban a balatoni üdülőhe­lyeken. ^^föntereoTelevizió­ban 3enolyaff^8-30 év közötti nő, aki megjelenés tekintetében al­kalmasnak érzi magát a szerep megformálására, és vállalkozik a vetélkedőn való részvételre, melynek témái: korszerű mű­veltség, divat, ízlés. Bekülden­dő: 1 db fénykép, továbbá egy legalább kétoldalas beszámo­ló: Mi volt életének legszeren­csésebb eseménye?­­ címmel. KÖZÉPDÖNTŐ, BALATONLEL­LE: öt csinos leányzó, szigorú zsű­ri, jó zenekar. Műsorként: az OKISZ Labor színvonalas divatbe­mutatója. Miután a játékvezető kifejti, hogy a külcsín mellett a belbecs is számonkéretik a Fortuna-jelöl­­tektől, megkezdődik a játék. Bel­becs-ügyben az első kérdések az imént látott divatbemutatóra vo­natkoznak. Majd tánczenei vetél­kedő következik. A versenyzőknek meg kell nevezniök a hallott szá­mok címét, zeneszerzőjét és szö­vegíróját. Újabb próba: „Mi a legnépszerűbb kozmetikai márka?" „Hányféle Camea-készítményt is­mer?" A lányok bíztatóan szere­pelnek. „Hová szervez társasuta­zásokat az IBUSZ?” - ez a követ­kező kérdéscsoport lényege. S egy feladat, amely igencsak próbára teszi a találékonyságot: „Hogyan közölné szívbeteg férjével, hogy öt találatuk van a lottón?" Végül húsz forintért ajándékot kell vá­sárolniuk férjüknek, házassági év­fordulójuk alkalmából. A zsűri pártatlansága fényes igazolást nyer: az a kislány, aki nem cse­kély furfanggal lottószelvényt is vásárol a pénzből, semmivel sem kap több pontot a többieknél. Osztályozásra kerül a külcsín is, s megszületik az eredmény. Az öt közül egy már a döntőbe, ketten további középdöntőkbe kerülnek, kettő kiesik. Valamennyien meg­kapják a Hanglemezgyár, a Co­­mea-gyár és az IBUSZ ízléses kis ajándékait. VÉGTELENÜL SAJNÁLNÁM, ha mindezekből valaki azt a követ­keztetést vonná le, hogy a vetél­kedőt jobban is meg lehetett vol­na rendezni. Könnyű és kellemes nyári szórakozás volt ez a közön­ségnek, s bizonyára az volt a résztvevőknek is. S a reklám is he­lyénvaló, különösen, ha a cél egy reklámfilm főszereplőjének kivá­lasztása. A középdöntő után beszélget­tünk a „versenyzőkkel". A to­vábbjutók roppant boldogok vol­tak, a kiesettek úgy fogták fel a dolgot, hogy így is megérte. Be­mutatásuk egyelőre nem lenne „sportszerű” — így csak annyit, hogy kiváncsiságtól hajtva, elol­vasták beküldött dolgozataikat is életük legszerencsésebb esemé­nyéről. Egyikük elhelyezkedésének történetét mesélte el, másikuk egy szerencsésen megúszott gázmér­gezést írt le, volt aki rossz vonat­ra szállt fel, s elmaradt az eljegy­zés, s volt, aki éppenséggel egy másik sikeres vetélkedő történetét vetette papírra. Az ötödik dolgo­zat szerzője kifejtette, hogy miért nem volt még életében szerencsé­je. (Szerencsére szellemesen.) S most kíváncsian várjuk a vég­ső összecsapást a Televízióban,­­amely eldönti, ki lesz Fortuna. I A „magyar” Fortuna ... ! Torda István­ ­ már a döntőbe jutott Milyenek a „18 -as honvédek?­­ Az országgyűlés honvédelmi bizottsága a kunsági pusztán ülésezett. A lőtéren ágyúdörejben, harckocsizúgásban, agyag­os lőporfüstben, patikatiszta laktanyában, kabinetben és tante­remben tanulmányozta a 18 éves honvédek kiképzését. A hely­szín: a néphadsereg egyik harckocsizó alakulata, valamint a 37-es forradalmi ezred. Milyenek a »18«-as honvédek? Íme, néhány mozaik-válasz: T""­ T A parancsnok, Gulyás András alezredes. 1__k­ — Kétszáztíz 18 éves katonám van. Az aggályoskodók­nak nem lett igazuk. A kiképzés színvonala, üteme változatlan maradt. Velük immár harmadszor, véglegesen elnyertük a KISZ Központi Bizottságának vándorzászlaját. Harcra készek, hadra foghatók. Viszont igaz, fiatal koruk sajátossága: köny­­nyen lelkesednek, hamar keserednek. Érzékenyek , szeretet kérők. Túlzottan modernek. A fizikai munkától idegenkednek, a­­sulykolást­ nem szeretik. Még gyerekesen csínytevők. Ellen­ben furcsán hangzik, de így van: általános magatartásukban meggondoltabbak az öregebb katonáknál. Nem követnek el sú­lyos fegyelemsértést. Ám korukkal nincs egyenes arányban a fizikai erőnlét. Aktivitásuk viszont magas fokú, a társadalmi munkából példásan kiveszik részüket.­­ Az őrmesterek szerint: — A 18 évesek? Amikor először vezényeltem sorakozót, többen elnevették magukat. **Mi az, hogy sorakozó?!■» Úgy vet­ték, mint az iskolában a tanítónéni szavát: «­Na, fiúk, álljatok már egymás mellé...« A takarodó? Azt hitték, lefekvés után még­ fel lehet kelni, egyik cimborától a másikhoz sétálgatni, be­szélgetni. Az ébresztőkor fel kell ugrani. A legédesebb álomból, egyszerre felkelni. Ehelyett: »Még egy kicsit nyújtózkodom . . .­­Először viccnek vették, hogy ébresztés után tíz perccel már az udvaron kell tornászni.­­Ennyi idő alatt felöltözni, és még le is menni? Na, ne tréfáljanak velünk!­' — mondták eleinte. Ma ezen nevetnek. Reszkettek, úgy féltek a harckocsitól, volt aki sírt. Csak ötödszörre sikerült a legfélénkebbnek a harckocsiba ülnie. Ma hatodik lőgyakorlatnál tartanak és többségük kivá­lóan hajtotta végre az egyáltalán nem könnyű feladatot.­­ Párbeszéd az országgyűlés honvédelmi bizottságának el­nöke, Pap János és az egyik harckocsi vezetője, Farkas József honvéd között. Az ifjú honvéd 18 éves, márciusban lépte át a laktanya kapuját, néhány hónappal ezelőtt fogalma sem volt: mi fán terem a harckocsi. — Milyen érzés volt először vezetni? — A lehető legfurcsább. Amíg a maketten, a tanteremben tanultuk a vezetést — szinte játszottunk a kis modellel. Az­után? Szemtől szemben álltam vele, s azt mondtam: hú, de megnőtt ez a »játékszer«! Aztán, indítás. A nagy zaj annyira szokatlan volt, hogy teljesen megzavart. Csak rádió útján be­szélhettünk egymással. Először azt hittem, a kis kémlelőnyítá­­son, a résen át semmit sem fogok látni a terepből. S amikor az első útról visszatértem, úgy éreztem magam, mint az újonc hu­szár az első lovaglás után, a lábam izomlázat kapott. Nem cso­da, hisz egyetlen kuplungoláskor huszonöt kilót nyomtam a harckocsi­­kengyelén­. Egy-egy gyakorlaton ugyanezt hetven­szer ismételtem.­­ Amit a riporter látott: Honvédelmi Bizottság, tábornokok, főtisztek, tisztek, a 37-es forradalmi ezred egyik tantermében. Az egész falat betöl­tő tábla működését Pálczás Tibor tizedes ismerteti. Ez az áb­rákkal valóságos terepet, harcjelenetet imitáló tábla egyedül­álló a hadseregben. A tizedes újítása: ő szerkesztette, ötletesen, hatásosan, könnyen érthetően szemlélteti a rakéta páncél-elhá­­rító működését , felnagyítva, keresztmetszetben, a szerkezet belsejében végbemenő bonyolult folyamatot is érzékeltetve. Be­mutatják a lövedék röppályáját, haladási sebességét, szaka­szokra bontva, a kilövés pillanatától a becsapódás pontjáig. A tizedes gombokat nyomogat, a táblán apró lámpácskák gyúl­­nak, villóznak, piros, sárga, zöld színekben. Pálczás Gábor tize­des civilben a Dunakeszi Konzervgyár gépésztechnikusa. Ott­hon az uborka, a paradicsom, a borsó tartósításának gépészeti szakembere, itt a hadseregben a bonyolult fegyverfajták egy­szerű ismertetésének tudora. Szemléltető eszközével a drága fegyverek működését a tanteremben is meg lehet tanulni, nem kell a költséges gránátokat feleslegesen pazarolni. Többszörös újítója az ezrednek. A jutalmakból már bankbetétje van. A ra­kéta páncél-elhárító fegyver működését tanteremben ábrázoló tábláért, szellemes megoldásaiért és az erről tartott előadásért a Honvédelmi Bizottság tagjai — ez teljesen szokatlan kato­náknál — megtapsolták. Kálazi József vezérőrnagy a magasabb egység parancsnoka a tizedeshez lépett és azt mondta: — Ha a lövészeten is így megállja a helyét, előléptetem. Békés Attila 15

Next