Ország-Világ, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-30 / 35. szám

jelöknek. Egyre közelednek, de nem lehet még a part fölé érve sem megkülönböztetni őket: alul­ról, messziről mind egyformák. Bertalan Sándor, Vas József, Var­ga József... A part fölé érve vi­dámabbak, beszédesebbek, mint­ha a föld közelsége, a lent vára­kozók, segítők jelenléte fokozná kedvüket. A segítők bukósisakot viselnek, megfogják a kocsiról le­eresztett kenderköteleket és húz­zák fel a kábelek „partjára" a ko­csikat, amelyeket a szerelő uta­sok is húznak, a vezetékekbe ka­paszkodva. - Ropog a tűz a bográcsok alatt! - mondja valamelyikük, mert onnan odalátni a lakóko­csikhoz, amelyek mellett brigád­társaik főzik a szabolcsi nemzeti eledelt, az öhönt. Nemcsak mi figyeljük az égie­­ket. Távolabb vontató áll meg, majd egy ekekapázó tíz gazda rántja vissza a lovak gyeplőit. Kemény a föld, ki gondolná, hogy néhány napja, mikor esett, deré­kig ért a sár, csak a lánctalpasok birkóztak meg a kegyetlen Tisza­­parti agyaggal! A munka akkor is A legmerészebbek a kábelko­csik utasai. Nem akrobaták, mégis felmásznak az 53 méter magas oszlopokra, kenderkötelet visznek, 7 méteres létrát húznak fel, lekö­tözik magukat, minden mozdulatot előírás szerint kell végezniük, kü­lönben a tátongó mélységbe zu­hannak. Amíg átérnek a folyó egyik partjáról a másikra, vidám szavaik mögül kiérezni, hogy fe­szült perceket élnek át. Az idegek nagyfeszültsége kiterjed ilyenkor az új kábeleken. Kóródi József haladt. A tavaszi áradáskor is, a süppedő hóban is. Este a munká­sok a határmenti bányára járnak aludni, egyszer egy héten jutnak haza. Gondol-e rájuk majd vala­ki, amikor lakásában a villanyfé­nyét, a rádió hangját, a televízió képeit élvezi? (Johannes Gerbeth felvételei) Tisza-part, 196­7 Mintha akrobata mászna az NDK porcelánon A lecsüngő kenderkötelekkel a parton álló munkások húzzák felfelé a kocsikat .

Next