Ország-Világ, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-30 / 35. szám
jelöknek. Egyre közelednek, de nem lehet még a part fölé érve sem megkülönböztetni őket: alulról, messziről mind egyformák. Bertalan Sándor, Vas József, Varga József... A part fölé érve vidámabbak, beszédesebbek, mintha a föld közelsége, a lent várakozók, segítők jelenléte fokozná kedvüket. A segítők bukósisakot viselnek, megfogják a kocsiról leeresztett kenderköteleket és húzzák fel a kábelek „partjára" a kocsikat, amelyeket a szerelő utasok is húznak, a vezetékekbe kapaszkodva. - Ropog a tűz a bográcsok alatt! - mondja valamelyikük, mert onnan odalátni a lakókocsikhoz, amelyek mellett brigádtársaik főzik a szabolcsi nemzeti eledelt, az öhönt. Nemcsak mi figyeljük az égieket. Távolabb vontató áll meg, majd egy ekekapázó tíz gazda rántja vissza a lovak gyeplőit. Kemény a föld, ki gondolná, hogy néhány napja, mikor esett, derékig ért a sár, csak a lánctalpasok birkóztak meg a kegyetlen Tiszaparti agyaggal! A munka akkor is A legmerészebbek a kábelkocsik utasai. Nem akrobaták, mégis felmásznak az 53 méter magas oszlopokra, kenderkötelet visznek, 7 méteres létrát húznak fel, lekötözik magukat, minden mozdulatot előírás szerint kell végezniük, különben a tátongó mélységbe zuhannak. Amíg átérnek a folyó egyik partjáról a másikra, vidám szavaik mögül kiérezni, hogy feszült perceket élnek át. Az idegek nagyfeszültsége kiterjed ilyenkor az új kábeleken. Kóródi József haladt. A tavaszi áradáskor is, a süppedő hóban is. Este a munkások a határmenti bányára járnak aludni, egyszer egy héten jutnak haza. Gondol-e rájuk majd valaki, amikor lakásában a villanyfényét, a rádió hangját, a televízió képeit élvezi? (Johannes Gerbeth felvételei) Tisza-part, 1967 Mintha akrobata mászna az NDK porcelánon A lecsüngő kenderkötelekkel a parton álló munkások húzzák felfelé a kocsikat .