Ország-Világ, 1967. július-december (11. évfolyam, 28-52. szám)
1967-10-25 / 43. szám
Günther Reich rendező beállítja Angelica egyik jelenetét Szöveg: Tóth Emma Bojár Sándor felvételei ANGELICA ZSIRARMBAN Angelica Domröse Méregdrágán ketyeg a forgatás taxamétere. A felvétel áll, az égi jupiter- lámpa vastag, fekete felhő mögé csúszik és kétséges, hogy a filmesek mentőangyala színre lép-e, hogy kicsalogatva a fényt, megmentse a forgatási napot. — Csak jönne a szél és kergetné el a felhőket — nézi reménykedve az eget a rendező, Giinther Reich, aki régi ismerősünk. Nevét, Erwin Geschonnecké- vel együtt, »A lelkiismeret lázadása« című, ötrészes televíziós filmből ismerte meg a magyar nézőközönség. Az idő szeszélyes. Esőláb lóg a levegőben. Szürke köd ül a Berlin melletti tavacskára, ahol a »Lord am Alexanderplatz« (Az Alekszander tér lordja) című film felvételeit forgatják. Már csak egy nyúlfarknyi jelenet hiányzik. Az, amikor a kis szélhámosnő (Angelica Domröse), egy váratlan fordulattal a jacht fedélzetéről a vízbe ugrasztja a sokat ígérő »tété á tété« reményében körülötte legyeskedő állordot, Erwin Geschonnecket. O most, jobb szórakozás híján, szárazon ugratja bájos partnernőjét. »Persze, hogy elbújik a Nap, ha te minden férfinek elcsavarod a fejét« — mondja, aztán felsorolja, hány férfiben kelt hiú reményt a lány, ebben a vígjátékban. Angelica Domröse, a Berliner Ensemble (a Brecht színház) művésznője, ez alkalommal vidám oldaláról mutatkozik be. Elmondja, hogy pályakezdése óta tizenhét DEFA-film főszerepét játszotta el. Gyakran jár Budapestre, sok barátja él itt, és egyszer a Balatonnál is eltöltött néhány napot, amikoris egy szegedi mérnök megkérte a kezét és rajongói gitárszerenádot adtak a ház előtt, ahol vendégeskedett. Míg beszél, leteszi fejéről a kockás kormányosi sapkát, és honnan, honnan nem, előkerít egy tündért szalmazsirar- dit, melyet tükör nélkül is kackiásan illeszt a fejére. Fotoriporter kollégám örül, mert ritka az a modell, aki instrukció nélkül is jól beáll a képhez. Kattan a gép. Szerencse, mert a következő pillanatban megindul lábunk alatt a talaj. Még annyi időnk van, hogy el- ' kapjuk a jacht korlátját. A hajó elrugaszkodik a parttól, mert kisütött a Nap, és száguldunk, hogy a filmesek elkészíthessék azt a jelenetet, amelyen kacag a néző... Közben arra gondolok, jó lenne, ha idejöhetne, aki irigyli a híres filmcsillagokat, hogy lássa, milyen az életük, amikor megbokrosodik a Nap és ahelyett, hogy derülne, inkább borul. Csakúgy, mint a rendező, aki ideges. Már végezni szeretne. Igen, ha ezt a forgatási napot lezárják, a »Lord am Alexanderplatz« produkció történetében már több kritikus napra szerencsére nincs kilátás.