Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-07 / 6. szám
A SZOBORNAK NEMCSAK SZÉPSÉGE VAN... a aktatáskámban ballagok Ambrózy Sándor szobrászművész lakása felé, és közben azon töprengek, hogy a sport, a szépség és a művészet »egy kalap alatti« említése önkényes társítás-e? Mire a műterem ajtaján csöngetek, már el is döntöttem: nem. Hiszen a szépség megmintázói hosszú évszázadok óta választanak a sportvilágból modelleket. A szobrászok is. — Hány szobor van itt a műtermében? — kérdem a művészt. Tekintete gyorsan körbefut a szépség műhelyében, majd kissé csodálkozó arccal — mint aki maga sem érti, hogyan lehetséges ez — kijelenti, hogy nem tudja. Pedig mindegyikhez fűződik valami történet: az ölesekhez éppúgy, mint az arasznyiakhoz. És már mondja is a Táncsics Mihály, a Becze János népmesekutató és a Várban nemrég felállított »Irodalom« címet viselő szobor születésének körülményeit. S ha a kilónyi súlyú kapáló nőalakjáról nem is lehet hosszú történetet kanyarítani, de annyit érdemes róla feljegyezni: a modellt a művész egy bolgár kertben látta meg a villamosról, és a róla készült skiccet a villamosjegyen örökítette meg ... — Mi adta az inspirációt sportszobrainak megmintázására, alakjai milyen környezetben fogantak meg a fejében? — Gyerekkoromban magam is bokszoltam, később pedig mint futó, az FTC atléta gárdáját »erősítettem« — emlékszik sportpályájának kezdetére Ambrózy mester. — A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a versenyszerű sportolást természetesen abbahagytam, ám a sporthoz a mai napig sem lettem hűtlen. Ma is szerelmese és művelője vagyok különösen a vízi és a téli sportoknak. Tulajdonképpen ez, az évtizedek óta tartó vonzalom segített hozzá, hogy műveim között ma is előkelő helyet foglalnak el a sportszobrok. — A mai képzőművészetben hol, és egyáltalán van-e helye a sportszobrászatnak? ■— Ez állandóan visszatérő vitatéma a szobrászművészek között — mondja Ambrózy Sándor. — A jelenlegi álláspontot valahogy így lehetne megfogalmazni: sportszobrászat nincs, de vannak sportszobrok, amelyeket művészileg is el lehet fogadni. Ezt persze elsősorban a régi, klasszikus szobrokra értik, amelyek még zárt kompozícióban készültek. Az én szobraimban viszont mindenekelőtt a sportszerű testtartás, a mozgásgazdagság dominál a kötöttség rovására. Talán azért is van sikerük szobraimnak a sportolók körében. Ám a sportolók elismerése még nem emelt volna a művészek sorába, így a portrészobrászatban pótoltam mindazt, amit sportszobraimból hiányoltak: a zártabb komponálást és mintázást, így, főleg a két stílus váltakozásában kamatoztatom immár fél évszázada azt a tudást, amit még Szentgyörgyi István és Orbán Antal tanítómestereim alapoztak meg. Ambrózy Sándor pályafutása során mindig arra törekedett, hogy alkotásait a közvetlenség, az egyszerűség és a világosság jellemezze. Azt vallotta, »a szobrász legnagyobb öröme, ha másoknak örömet szerezhet.«. S hogy szépek-e ezek a szobrok? Az ókori olimpiák idejéből ismert Myron Diszkoszvetőjét nagyon szép alkotásnak tartom. Ám a szépségnek nemcsak formái és normái léteznek, hanem időszerűsége is. És Ambrózy sportszobrainak éppúgy megvan a szépségük, az időszerűségük, mint a milliókat szórakoztató sportnak. Kákai Imre ■ s egy sportszobor Mester és a mű. A Herendi Porcelángyár számára készített futónő gipszalakja is tartalmazza mindazt az erőt, ruganyosságot, ami a sportolóban feszül, mégsem lehet belőle széria. Az előre lendülő testet nem bírná el az egyi■porcelánláb, így megmarad a művész szobor-családjában Évezredekkel ezelőtt Myron a férfierőt mintázta meg Diszkoszvetőjében. Ambrózy diszkoszvetőnője — az eredeti az új városháza előcsarnokában van — a dobás előtti koncentrálást ábrázolja A síző figurája egy megoldás-próba. A mester a megállás utáni pillanatot kívánja gipszbe mintázni. S ha majd ez tökéletesen sikerül, mehet a kiállításra .. . Hajlékonyság, rugalmasság és lendület. Ez mind benne szorul ebben a gerelyhajító szoborban. Egy volt gerelyhajító bajnokunk szerint az alak hűségesen visszaadja a gerelyhajító mozgását, de különösen a lábnak a földben való megkapaszkodását... (Bojár Sándor felvételei) 27