Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-29 / 22. szám

LEONYID TAMAJEV: F­EDŐNÉV. 6. Majaszov őrnagy szobájában ismét hár­man ültek, az őrnagy, Dubravin kapitány és Zubkov hadnagy — Van-e már valamilyen nyom az ezüst cigarettatárca ügyében? — kérdezte az őrnagy. — Valami van — kezdte vontatottan Dubravin kapitány. — Megállapítottam, hogy abban az időben, amikor a kisfiú az ezüst cigarettatárcát találta, egymás­után két távolsági autóbusz állt meg a szálloda előtt. Az egyik a területi központba vitt utasokat. Köztük volt egy férfi, olyan szürke esőköpenyben, amilyenről a fiú be­szélt . . . — Ki volt az? — Ezt még nem sikerült megtudnom. Csupán annyit, hogy ezen az autóbuszon utazott a csenszki művelődési ház brigád­ja a területi központba. Ma éjszaka érkez­tek vissza. Remélem, délig megtalálom az esőköpenyest — Nem délig, hanem azonnal lásson neki! — utasította az őrnagy. — Minden pillanatnyi veszteség súlyos következmé­nyekkel járhat. A nyomok a Mocsár útra vezetnek ... — Megvan az esőköpenyes... — jelen­tette két óra múlva a kapitány. — Kicsoda?! — ugrott fel izgatottan az őrnagy. — Ideges? — mosolygott az orra alatt a kapitány. — Hát még, ha megmondom, hogy hol lakik az illető. . . — Hol? — A Mocsár út 33-ban . — Ez nem lehet igaz! — kiáltotta az őr­nagy. —■ Lehetetlenség, hogy minden szál ugyanabba a házba vezessen. Ott lakott le­tartóztatásáig Nyikolcsuk . .. Ennek a ház­nak bejáratánál kapott pénzt a borbélytól Igor Szaveljov ... És most az esőköpe­nyes is .. . — Bizony. És a neve: Alekszandr Lasz­­tocskin. A művelődési ház igazgatója. Igor­­Szaveljov barátja. Együtt jártak iskolába, és gyermekkorukban a baráti körükhöz tar­tozott Irina Bulavina is ... Egyébként egy óra múlva itt lesz. Lasztocskint Dubravin kapitány hallgatta ki, de a beszélgetésnél ott volt Majaszov őrnagy is. — Hol vette a titkos zárú ezüst ciga­rettatárcát? — kérdezte Dubravin kapi­tány a fiatalembertől. — Nem vettem, kérem. Nem az enyém. Kölcsönkaptam egy barátomtól. —* Cigarettatárcát nem szoktak kölcsön­adni! — Nem is akartam én kölcsön. Meg akartam én vásárolni, de a barátom azt mondta, nem eladó, családi emlék... — Ki a barátja? Kitől kapta kölcsön? — Itt dolgozik, a Juharszurdok gyárban. Igor Szaveljov a neve ... Erre a váratlan fordulatra Majaszov őr­nagy is elveszítette eddigi nyugalmát, most már ő is kérdezni kezdett. Csak úgy röp­ködtek a keresztkérdések, Alekszandr Lasz­­tocskin alig győzött válaszolni. — A múlt héten járt nálam Szaveljov. A művelődési ház igazgatói szobájában keresett fel. — Igyekezzék visszaemlékezni minden elhangzott szóra. — Miért valami történt? — kérdezte Lasztocskin. — Nem történt semmi, de a barátja ér­dekében fontos, hogy szó szerint idézze a beszélgetést. — Várjunk csak.. . Igor, amint belé­pett, arról kezdett beszélni, hogy milyen bajban van Irina miatt. Mert hogy meg­érkezett a férje ... Félbeszakadt a beszél­getésünk, mert bejött a pénztárosnő, el­számolta a bevételt. Igor még csodálko­zott, hogy ilyen sok pénz folyik be. Mond­tam neki, hogy ez az előző esti előadás be­vétele. Mindig másnap délelőtt szoktuk a bankba küldeni. Én elzártam a pénzt a páncélszekrénybe, Igor előhúzta a ciga­rettatárcáját, odanyújtotta, hogy nyissam ki, de­­ nem sikerült. Akkor nevetve meg­nyomta a cigarettatárcát díszítő, kiterjesz­tett szárnyú sas egyik szemét, és a tárca kinyílt. Nagyon tetszett nekem. Kértem, adja el. De ő hallani sem akart róla. Hosszas kérésemre végül néhány napra kölcsönadta. Miért kértem kölcsön? Hoz­zám nagyon sok művészember jár, zené­szek, színészek, festők, az ilyen társaság­ban az ember szívesen büszkélkedik kü­lönleges tárgyakkal.. . — És mit mondott Szaveljov, kié a tár­ca, az övé? — kérdezte a kapitány. — Nem. Azt mondta, hogy Irináé... A lány csak használatra adta neki. .. azt mondta, hogy az apjáé volt... Majaszov őrnagyot megdöbbentette ez a közlés. Az volt a meggyőződése, hogy Igor Szaveljov ártatlan. Nincs semmi köze a kémkedéshez, tényleg csak véletlenül akadt össze Nyikolcsukkal. Két beosztott­ja nem hitt a fiúnak, és íme, most úgy látszik, mégis Dubravin kapitánynak és Zubkov hadnagynak lett igaza . . .­ ­ Éjszakai rablás ...___________ Ezen az éjszakán az őrnagy nyugtalanul aludt. Sokszor felébredt, és mindig Sza­veljov volt az első gondolata. Agya úgy látszik álmában is csak ezzel az üggyel foglalkozott. Reggel fáradtan ült be az autóba, hogy a központba menjen. — őrnagy elvtárs, az éjszaka nagy disz­­nóság történt... — újságolta vezetés köz­ben Tyumencev, a sofőr. — Hajnalban pecázni voltam a barátommal, Rubcovval, a fotográfussal. Amikor visszafele jöt­tünk, nagy tömeget láttunk a művelődési ház előtt. Már ott volt a bűnügyi rendőr­ség is. Kérdeztem, mi történt, mondták hogy az éjjel kirabolták a művelődési ház pénztárát. Tegnap este előadás volt, az egész bevételt elvitték. Majaszov oda sem figyelt a sofőr sza­vaira, másutt jártak a gondolatai. Egyre csak azokon a kombinációkon törte a fe­jét, amelyekkel közelebb juthatna a kém­kedési ügy megoldásához. Már kilépett az autóból, amikor idegközpontjáig érkezett az, amiről Tyumencev beszélt. — Mit mondott, mi történt az az éjszaka? — kérdezte, mintha alvajáró lenne. — Hát kirabolták a művelődési ház pénztárát.... Elvitték az egész esti bevé­telt ... Ill Tyumencev sofőr megdöbbenten nézett az őrnagy után Ez még nem fordult elő hogy ő mesél, tíz percen keresztül minden részletet­ elmond, és a végén derül ki, hogy az őrnagy oda sem figyel. Mi történt ezzel az emberrel ? ... Majaszov őrnagy nyomban kiadta az utasítást, hogy most már az egész appará­tus álljon rá a Szaveljov-ügy nyomozá­sára. Pontosan derítsék ki, hol járt a fiú, kikkel találkozott, mit csinált. — Még a mai nap folyamán, legkésőbb délután ötig részletes jelentést kérek! Délután négy órakor ott állt Majaszov előtt a biztonsági szolgálat öt csoportve­zető tisztje. Szinte óráról órára kinyomoz­ták Igor Szaveljov minden lépését. Meg­állapították, hol, mikor találkozott Igor a szerelmével, melyik kocsmában ivott meg egy-két pohár sört, mikor ment be a gyár­ba, mikor jött el. — Három nappal ezelőtt Szaveljovot az egyik kocsmában látták Petyka Koszacs­­csal — jelentette az egyik tiszt. — Ki az a Petyka Koszacs? — kérdezte Majaszov. — A város legnagyobb betörője... — válaszolt a hadnagy. — Látszik, hogy őr­nagy, elvtárs rövid ideje van Csenszkben, azért nem ismert Petykával nagyon gyakran van dolga a bűnügyi rendőrség­nek. A jelentések szerint Igor Szaveljov sokáig volt együtt ezzel a bűnözővel. Ko­szacs négy korsó sört fizetett neki. És Petyka kettőt... Akik látták őket, azt mondták, mindenkit meglepett a kocsmá­ban, hogy Szaveljov laboráns leállt egy ilyen fickóval inni . ..­ ­ ... és gyilkosság_______________ — Azonnal küldjön idézést a Juhar­szurdok gyárba. Igor Szaveljovnak — adta ki az utasítást az őrnagy. — Holnap reg­gel kilenc órakor nálam jelentkezzék! A hadnagy két óra múlva jelentette, hogy Szaveljov átvette az idézést. Meg­ígérte, pontosan kilenckor jelentkezik az őrnagynál. Másnap reggel Majaszov türelmetlenül várta Igor Szaveljov jelentkezését. De Szaveljov nem jött el! Már féltíz is el­múlt. Az őrnagy felhívta a gyár igazgató­ját, de az csak annyit tudott, hogy Szavel­jov előző nap bejelentette, későbben jön munkába, mert idézést kapott. Húsz perc múlva megszólalt Majaszov telefonja. — Bűnügyi rendőrség, Sesztakov al­ezredes .. . Ma éjszaka meggyilkoltak egy fiatalembert. Igor Szaveljov a neve. . Azért telefonálok, mert a zsebében idé­zést találtunk kilenc órára, hozzád!... — És a tettes? — Még ismeretlen. Csupán egyetlen nyomunk van: az áldozat hátán egy papír­­szelet volt, rajta ceruzaírással, nyomtatott betűkkel:­­•Áruló! Osztozkodni tisztességesen kell!­­(Folytatjuk) Rövidített fordítás: Rajna Béla ! 11

Next