Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-29 / 22. szám
LEONYID TAMAJEV: FEDŐNÉV. 6. Majaszov őrnagy szobájában ismét hárman ültek, az őrnagy, Dubravin kapitány és Zubkov hadnagy — Van-e már valamilyen nyom az ezüst cigarettatárca ügyében? — kérdezte az őrnagy. — Valami van — kezdte vontatottan Dubravin kapitány. — Megállapítottam, hogy abban az időben, amikor a kisfiú az ezüst cigarettatárcát találta, egymásután két távolsági autóbusz állt meg a szálloda előtt. Az egyik a területi központba vitt utasokat. Köztük volt egy férfi, olyan szürke esőköpenyben, amilyenről a fiú beszélt . . . — Ki volt az? — Ezt még nem sikerült megtudnom. Csupán annyit, hogy ezen az autóbuszon utazott a csenszki művelődési ház brigádja a területi központba. Ma éjszaka érkeztek vissza. Remélem, délig megtalálom az esőköpenyest — Nem délig, hanem azonnal lásson neki! — utasította az őrnagy. — Minden pillanatnyi veszteség súlyos következményekkel járhat. A nyomok a Mocsár útra vezetnek ... — Megvan az esőköpenyes... — jelentette két óra múlva a kapitány. — Kicsoda?! — ugrott fel izgatottan az őrnagy. — Ideges? — mosolygott az orra alatt a kapitány. — Hát még, ha megmondom, hogy hol lakik az illető. . . — Hol? — A Mocsár út 33-ban . — Ez nem lehet igaz! — kiáltotta az őrnagy. —■ Lehetetlenség, hogy minden szál ugyanabba a házba vezessen. Ott lakott letartóztatásáig Nyikolcsuk . .. Ennek a háznak bejáratánál kapott pénzt a borbélytól Igor Szaveljov ... És most az esőköpenyes is .. . — Bizony. És a neve: Alekszandr Lasztocskin. A művelődési ház igazgatója. IgorSzaveljov barátja. Együtt jártak iskolába, és gyermekkorukban a baráti körükhöz tartozott Irina Bulavina is ... Egyébként egy óra múlva itt lesz. Lasztocskint Dubravin kapitány hallgatta ki, de a beszélgetésnél ott volt Majaszov őrnagy is. — Hol vette a titkos zárú ezüst cigarettatárcát? — kérdezte Dubravin kapitány a fiatalembertől. — Nem vettem, kérem. Nem az enyém. Kölcsönkaptam egy barátomtól. —* Cigarettatárcát nem szoktak kölcsönadni! — Nem is akartam én kölcsön. Meg akartam én vásárolni, de a barátom azt mondta, nem eladó, családi emlék... — Ki a barátja? Kitől kapta kölcsön? — Itt dolgozik, a Juharszurdok gyárban. Igor Szaveljov a neve ... Erre a váratlan fordulatra Majaszov őrnagy is elveszítette eddigi nyugalmát, most már ő is kérdezni kezdett. Csak úgy röpködtek a keresztkérdések, Alekszandr Lasztocskin alig győzött válaszolni. — A múlt héten járt nálam Szaveljov. A művelődési ház igazgatói szobájában keresett fel. — Igyekezzék visszaemlékezni minden elhangzott szóra. — Miért valami történt? — kérdezte Lasztocskin. — Nem történt semmi, de a barátja érdekében fontos, hogy szó szerint idézze a beszélgetést. — Várjunk csak.. . Igor, amint belépett, arról kezdett beszélni, hogy milyen bajban van Irina miatt. Mert hogy megérkezett a férje ... Félbeszakadt a beszélgetésünk, mert bejött a pénztárosnő, elszámolta a bevételt. Igor még csodálkozott, hogy ilyen sok pénz folyik be. Mondtam neki, hogy ez az előző esti előadás bevétele. Mindig másnap délelőtt szoktuk a bankba küldeni. Én elzártam a pénzt a páncélszekrénybe, Igor előhúzta a cigarettatárcáját, odanyújtotta, hogy nyissam ki, de nem sikerült. Akkor nevetve megnyomta a cigarettatárcát díszítő, kiterjesztett szárnyú sas egyik szemét, és a tárca kinyílt. Nagyon tetszett nekem. Kértem, adja el. De ő hallani sem akart róla. Hosszas kérésemre végül néhány napra kölcsönadta. Miért kértem kölcsön? Hozzám nagyon sok művészember jár, zenészek, színészek, festők, az ilyen társaságban az ember szívesen büszkélkedik különleges tárgyakkal.. . — És mit mondott Szaveljov, kié a tárca, az övé? — kérdezte a kapitány. — Nem. Azt mondta, hogy Irináé... A lány csak használatra adta neki. .. azt mondta, hogy az apjáé volt... Majaszov őrnagyot megdöbbentette ez a közlés. Az volt a meggyőződése, hogy Igor Szaveljov ártatlan. Nincs semmi köze a kémkedéshez, tényleg csak véletlenül akadt össze Nyikolcsukkal. Két beosztottja nem hitt a fiúnak, és íme, most úgy látszik, mégis Dubravin kapitánynak és Zubkov hadnagynak lett igaza . . . Éjszakai rablás ...___________ Ezen az éjszakán az őrnagy nyugtalanul aludt. Sokszor felébredt, és mindig Szaveljov volt az első gondolata. Agya úgy látszik álmában is csak ezzel az üggyel foglalkozott. Reggel fáradtan ült be az autóba, hogy a központba menjen. — őrnagy elvtárs, az éjszaka nagy disznóság történt... — újságolta vezetés közben Tyumencev, a sofőr. — Hajnalban pecázni voltam a barátommal, Rubcovval, a fotográfussal. Amikor visszafele jöttünk, nagy tömeget láttunk a művelődési ház előtt. Már ott volt a bűnügyi rendőrség is. Kérdeztem, mi történt, mondták hogy az éjjel kirabolták a művelődési ház pénztárát. Tegnap este előadás volt, az egész bevételt elvitték. Majaszov oda sem figyelt a sofőr szavaira, másutt jártak a gondolatai. Egyre csak azokon a kombinációkon törte a fejét, amelyekkel közelebb juthatna a kémkedési ügy megoldásához. Már kilépett az autóból, amikor idegközpontjáig érkezett az, amiről Tyumencev beszélt. — Mit mondott, mi történt az az éjszaka? — kérdezte, mintha alvajáró lenne. — Hát kirabolták a művelődési ház pénztárát.... Elvitték az egész esti bevételt ... Ill Tyumencev sofőr megdöbbenten nézett az őrnagy után Ez még nem fordult elő hogy ő mesél, tíz percen keresztül minden részletet elmond, és a végén derül ki, hogy az őrnagy oda sem figyel. Mi történt ezzel az emberrel ? ... Majaszov őrnagy nyomban kiadta az utasítást, hogy most már az egész apparátus álljon rá a Szaveljov-ügy nyomozására. Pontosan derítsék ki, hol járt a fiú, kikkel találkozott, mit csinált. — Még a mai nap folyamán, legkésőbb délután ötig részletes jelentést kérek! Délután négy órakor ott állt Majaszov előtt a biztonsági szolgálat öt csoportvezető tisztje. Szinte óráról órára kinyomozták Igor Szaveljov minden lépését. Megállapították, hol, mikor találkozott Igor a szerelmével, melyik kocsmában ivott meg egy-két pohár sört, mikor ment be a gyárba, mikor jött el. — Három nappal ezelőtt Szaveljovot az egyik kocsmában látták Petyka Koszacscsal — jelentette az egyik tiszt. — Ki az a Petyka Koszacs? — kérdezte Majaszov. — A város legnagyobb betörője... — válaszolt a hadnagy. — Látszik, hogy őrnagy, elvtárs rövid ideje van Csenszkben, azért nem ismert Petykával nagyon gyakran van dolga a bűnügyi rendőrségnek. A jelentések szerint Igor Szaveljov sokáig volt együtt ezzel a bűnözővel. Koszacs négy korsó sört fizetett neki. És Petyka kettőt... Akik látták őket, azt mondták, mindenkit meglepett a kocsmában, hogy Szaveljov laboráns leállt egy ilyen fickóval inni . .. ... és gyilkosság_______________ — Azonnal küldjön idézést a Juharszurdok gyárba. Igor Szaveljovnak — adta ki az utasítást az őrnagy. — Holnap reggel kilenc órakor nálam jelentkezzék! A hadnagy két óra múlva jelentette, hogy Szaveljov átvette az idézést. Megígérte, pontosan kilenckor jelentkezik az őrnagynál. Másnap reggel Majaszov türelmetlenül várta Igor Szaveljov jelentkezését. De Szaveljov nem jött el! Már féltíz is elmúlt. Az őrnagy felhívta a gyár igazgatóját, de az csak annyit tudott, hogy Szaveljov előző nap bejelentette, későbben jön munkába, mert idézést kapott. Húsz perc múlva megszólalt Majaszov telefonja. — Bűnügyi rendőrség, Sesztakov alezredes .. . Ma éjszaka meggyilkoltak egy fiatalembert. Igor Szaveljov a neve. . Azért telefonálok, mert a zsebében idézést találtunk kilenc órára, hozzád!... — És a tettes? — Még ismeretlen. Csupán egyetlen nyomunk van: az áldozat hátán egy papírszelet volt, rajta ceruzaírással, nyomtatott betűkkel:•Áruló! Osztozkodni tisztességesen kell!(Folytatjuk) Rövidített fordítás: Rajna Béla ! 11