Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-10 / 2. szám
vannak — a veszélyessége mellett — izgalmasan vidám momentumai is. Amikor a kémelhárítók egyszerre két ország felderítőivel állnak kapcsolatban és az egyiket felhasználják a másik ellen, mint például »Herbert« és »Borisz« esetében. A Balti-tenger környékén a szovjet kémelhárítók elfogtak két amerikai kémet: Herbertet és Boriszt. (Mondanunk sem kell, hogy ezek a nevek fedőnevek). Ajánlatot tettek nekik: megmenekülhetnek a büntetéstől, ha vállalják azt a feladatot, amelyet a szovjet kémelhárítás bíz rájuk. Vállalták. Herbert munkában A parancsnokság utasítására Herbert a nyugat-németországi összekötő címére titkosírásos értesítést küldött. Közölte, hogy szerencsésen megérkezett Lettországba, Borisszal együtt, de az erdőben majdnem elkapták a szovjet határőrök. Az utasításoknak megfelelően minden felszerelését megsemmisítette, és elmenekült. Sikerült is eltűnnie a szovjet határőrök szeme elől, de közben elvesztette Boriszt... Nyugat-Németországból megérkezett a válasz. Különböző kérdéseket tettek fel Herbertnek. A szovjet kémelhárítók nyomban észrevették, hogy az amerikai kémközpont ellenőrizni akarja, vajon nem került-e Herbert a szovjet hatóságok kezére, nem küldi-e helyette egy szovjet kémelhárító a jelentést? A második levélben már arra utasították Herbertet, hogy az általuk megadott helyen és időpontban találkozzék az összekötőjével, akit átdobnak szovjet területre. Az összekötőt a találka színhelyén letartóztatták. És most jött a játék. Az amerikai hírszerző központnak nem szabad megtudnia, hogy az összekötőt letartóztatták. Hogy lehet ezt megakadályozni? A szovjet kémelhárítók azzal az angol kémmel — akit jól ismertek, félrevezető kapcsolatban voltak vele már régebben, és akiről tudták, hogy kapcsolatban van az amerikaiakkal is — ügyesen közölték, hogy egy külföldi kém nyomára bukkantak, el akarták fogni, lövöldözés kezdődött és az ismeretlen kémet agyonlőtték ... A lövöldözés helyét pedig pontosan úgy jelölték meg, hogy kétség ne férjen hozzá, Herbert összekötője pusztult el. .. Herbert pedig sürgősen írt az amerikai központba, hogy az összekötő nem jelent meg a találkozón, új utasításokat kér, és küldjenek sürgősen pénzt is, mert fogytán van ... Erre az utóbbi kérésre szükség volt, mert ezzel tették teljesen valószínűvé, hogy Herbert továbra is kémkedik. A kém cukorkái Természetesen a kémek és kémelhárítók harcában a sikerek mellett mindig vannak balsikerek is. Milyen sokáig működött például Moszkvában egy szovjet minisztériumi tisztviselő, akit a külföldi ügynökök behálóztak, és hosszú időn keresztül kaptak tőle értesüléseket. Amíg azután a kémelhárítás rajta nem ütött. Vagy például a hírhedt Penykovszkijügy. Mint tudjuk, Penykovszkijt kémkedés, árulás miatt letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. De amíg eddig eljutottak, mennyi ügyességre, leleményességre volt szükség. Említsünk csak egy epizódot a Penykovszkij-ügy nyomozásából. . .. Amikor az áruló már megfigyelés alatt állt, a szovjet kémelhárítók észrevették, hogy Penykovszkij napközben sétálgatni szokott Moszkva központjában, az egyik bulváron, ahol fák, bokrok húzódnak, és a fák mellett padok állnak. A sétányon gyerekek játszadoznak és idős emberek szoktak pihengetni, napozni. Penykovszkij is rendszeresen megjelent a sétányon, leült az egyik padra és mosolyogva nézte a játszadozó gyerekeket. De a kémelhárítók észrevették, hogy a hétnek mindig egy bizonyos napján, ugyanabban az órában, megjelenik egy angol diplomata felesége, Mrs. Janet Ann Cheasholm, a kislányával. És az a »kedves bácsi«, aki olyan előszeretettel adott a játszadozó gyerekeknek cukorkát, ezt a kislányt mindig magához hívta, mindig megkínálta, sőt minden alkalommal, mielőtt eltávozott, az egész maradék zacskó cukorkát is odaadta a gyereknek. A gondos mama — »gyereknek nem szabad sok édességet ennie!« — elvette kislányától a zacskó cukorkát, és csupán egy szemet adott neki. A mama és gyermeke gyorsan távozott a sétányról. Sietős volt a mama dolga, hiszen a zacskó alján a cukorkák között ott volt az áruló Penykovszkij legfrissebb kémjelentése ... * Egy kis csokor a szovjet biztonsági szolgálat munkájából. És ez a munka kitartóan folyik tovább, mert a kémek napról napra ügyesebbek lesznek, de a kémelhárításnak még ügyesebbnek kell lennie. Fábián Nóra »fiatalít« (Bojár Sándor felvétele) Ififlil „Fiatalító-mesterek” Kedvesség, szelíd gúny, jóság és feszült figyelem csillog tekintetében■ Felméri vonásaimat, az arcom ráncait, szám szögletét, a koponyám domborulatait s mögötte mintha gondolataimat is követni tudná. Úgy érzem, pontosan látja nemcsak a koromat, de elszállt éveim bánatát, örömét, volt szenvedéseimet mai gondjaimat, vágyaimat. Csodálom őt: mindent tud rólam, fel-felvillanó pillantása szinte pőrére vetkőzteti telkemet. Tudós vagy orvos? Egyik sem. A fotóműterem felvevőgépe előtt ülök és egy fényképésznő az, aki ilyen behatóan mustrálja arcomat.. Magas, erőteljes, derűs vonású asszony, figyelmesen, türelmesen foglalkozik velem, s szelíd parancsokkal utasít — hogyan tartsam a fejemet, merre fordítsam törzsemet, hová nézzek és miként mosolyogjak, hogy minél előnyösebben mutatkozzam a mindent meglátó lencse előtt. Olykor — akár a szobrász — két kezével is igazít rajtam: lágyan, anyásán érint, államhoz nyúl, fejemhez, majd figyelmeztet, hogy mit nem szabad tennem: köhinteni, pislogni, megmozdulni... Végre. A finom kattanás után felszabadultan állnék fel, de ő ismét lenyom s kezdődik újra minden. Háromféle pozitúrában örökíti meg a múlandóságnak szánt porhüvelyemet. Igazán hálásabbak lehetnénk a testünket, lelkünket szinte átalakító, fiatalító mestereknek, a portréfotó művészeinek. Ők azok, akik megszépítik a lányokat, asszonyokat. Ők, akik vonzóbbakká, délcegebbekké varázsolják a férfiakat- Az ernyedtséget akaraterő, a fáradtságot friss önbizalom, magabiztosság váltja fel, derűt, optimizmust sugároz arcunk. Ilyenek maradunk azután időtlen időkig — ha már másutt nem is, de legalább a fényképalbumokban ... Barát Endre