Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-25 / 39. szám
A hölgyet, bevallom, mi kombináltuk össze az apart kis csontvázzal. Célszerű lenne együtt árusítani őket. Aki a baba rózsás pofikája, a mezők üde lehelletét árasztó, színpompás szivacscafatok láttán oktalan derűvel telne el, s még azt képzelné, hogy szép az élet, vessen egy pillantást a méla csontvázra. Memento móri! Mondják, hogy a csontvázat autók ablakába szokták akasztani. Nem rossz. És még egy felhasználási lehetőség, a közelmúlt tapasztalatai alapján: cukrászdákban, a ..Mai fagylaltjaink” — tábla mellé. A Ne Ieqqünli «ftee&öufesefe! Barátaim szerint, olyan reszkető izgalommal szoktam megállni a mindent árusító trafikok kirakatai előtt, mint legalábbis egy, a keleti bazárok egzotikumába belefeledkezett, balek európai turista. Elképzelhetik hát, milyen örömet éreztem, amikor lehetőséget kaptam rá, hogy az Ország-Világ hasábjain népszerűsíthessem néhány kedvencemet, a kirakatok aktuális hőseit Kérem, ha egy mód van rá, osztozzanak lelkesedésemben. Ibert Flórián és Farkas János dinamikus szobra arra döbbent rá, hogy milyen mérhetetlen fejlődésen ment át a sportoló plasztikus művészi megjelenítése, mondjuk Myron Diszkoszvetője óta. A mozdulat kecses szépsége, a futball lényegének mesteri megragadása minden bizonnyal felvidítja azokat a Fradi- és Vasasszurkolókat is, akiket elkeserített csapatuk hullámzó szereplése. A szobrokat alkotó és sokszorosító, ihletett művészek a valósághű ábrázolás talaján állanak, mégis hatottak rájuk a huszadik század formabontó törekvései. Valószínűleg ennek köszönhetjük, hogy kedvenceink kezén mindössze négy ujj található. S végül: a bájos fali kerámia. Sokáig kacérkodtam vele a kirakatban, haboztam, megvásároltam-e vagy sem. A holtpontról egy felismerés mozdított ki. Rájöttem ugyanis, kit tisztelhetek a hetyke kislány személyében, aki a kerítés mögül figyeli a pocsolyában fürdőző libákat. Juliska ő, a csongorádi kisbíró unokája. Torda István ( V.)