Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-04 / 49. szám
Itospolitiszolt közlekedési gondok Három napon át jártam a közlekedés nyomában. Beutaztam egész Budapestet villamoson, autóbuszon, Újpesttől Kelenföldig, Angyalföldtől Kispestig, Soroksártól a Hármashatár-hegyig. És a legnagyobb kalandra is vállalkoztam: utas voltam a Nagykörúton, csúcsforgalmi időben. Találkoztam ideges utassal, goromba kalauzzal, hallottam szellemeskedő bemondásokat és jóízű tréfákat, udvarias szavakat, nyomdafestéket nem tűrő káromkodásokat. Találtam leszakadt gombokat, hallottam fájdalmas felszisszenéseket, valakinek a lábára léptek, valakit gyomorszájon vágtak egy testes aktatáskával. Utastársaim voltak asszonyok, férfiak és a fel-leszállóajtókban lustán keresztbe eltámaszkodó nagy hajú ifjak, szájkosaras vadászkutyák és Újházi-levesbe való baromfiak. A Móricz Zsigmond körtér autóbusz-megállóhelyén ellestem egy párbeszédet. — Ezer éve nem láttam, Bognárkám. — Ne túlozzon, csak három éve. — Mi történt magával azóta? — Most meséljem el?! — Miért ne? Ha lassan mondja, a végére talán jön a 7-es. Akit annyian emlegetnek ... Utaspanaszokkal sűrűn teleírt 64 lapos jegyzetfüzetemmel és körülbelül 30 órás személyes utazási tapasztalatokkal állítottam be Biró Lajoshoz, a Budapesti Közlekedési Vállalat forgalmi igazgatójához. Úgy tűnt, hogy már régen ismerem. Hiszen az alatt a három nap alatt őt emlegették állandóan. Meg is mondom neki. — Tudom. Viszont ezért nincs irigyem. — Ismeri az utasok panaszait? — és választ sem várva sorolom fel a jegyzetfüzetemből: — Utas is van, hely is van, mégis lecsöngetik... Nem jön ... Amikor igen, zsúfolt... Piszkos ülések, piszkos ablakok ... Ablak felhúzva, ha meleg van... goromba kalauz ..., káromkodó sofőr ..., Sz. F.-nek a végállomásig kellett utazni, mert csak százasa volt... Vezető, sofőr látja, hogy szaladnak az állomás felé, orruk előtt indít..., káromkodás: ez a lemaradt utasoktól ... Nem jön ... (Ez többször ismétlődő bejegyzés a jegyzettömbben.) — Ritkán jön... lassan megy... 23 óra után egyáltalán nem... M. Gy.: „Színház után nem lehet egy pohár sört meginni a Kárpátiában, mert akkor már elmegy az utolsó ,hegyi járat’. — T. K.: És, kérem, büdös az ivóvíz...” _ ? — Ó, bocsánat, ez már egy másik készülő riport jegyzete. De ezt is a buszon hallottam ... Zsúfoltság..., parázs jelenetek megállókban, kocsikban... kiesett járatok ... késői indítások ... Többen, úgy látszik, csak addig fontos az utas, amíg megváltja a bérletet... Bérlet van, autóbusz nincs ... Lassan nőnek az órák, fogynak a jegyzetlapok, hogy további pimaszoknak adjon helyet egy vadonatúj blokkban. Csak közben szerepcsere történik. A panaszos szerepkörébe a forgalmi igazgató lép. ... most kiönti a szívét . Még egy éve sincs, hogy a fővárosi tömegközlekedési eszközök közös vezetés alá kerültek a Budapesti Közlekedési Vállalathoz. Azóta az összes panaszok egy helyre, hozzánk érkeznek. Előttünk tehát ismeretesek. De kevésbé ismerősek az utasok előtt a mi gondjaink, problémáink. A néhány újsághír, hogy „október 1-ig kétmilliárd utas a főváros közlekedési járművein”, vagy „tizenkétmillióval nőtt az autóbuszutasok száma” — egymagában nem sokat mond az utasnak, mert nem is tud ilyen horribilis számok mögé nézni. Neki ez egyszerű statisztika. De nekünk minden egyes növekedő szám újabb fejtörést okoz és csak számokban tudjuk a választ megadni. Sorolhatom? — Hallgatom. — Négyezer járművünk bonyolítja le a főváros forgalmát, beleértve 20 kishajót is. Autóbusz-kocsiparkunk 1270 darab, ebből rendszerint 200 javítás és karbantartás alatt van. Tehát a csúcsforgalmi időkben 1075 autóbusz jár. Ezt azért hangsúlyozom, mert az autóbuszutasok száma jelentősen emelkedett. És hiába csökkent a villamosutasok száma 8 millióval, zsúfoltak a szerelvények. — Ezt tapasztaljuk a nap minden órájában. Egyenetlen a közlekedés. Néha egymásba érve Csúcsforgalom — a nap minden szakában Bíró Lajos, a Budapesti Közlekedési Vállalat forgalmi igazgatója a hálózati térkép előtt: — Van még „fehér folt” .