Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-24 / 30. szám
Simulafáséhség Monoton hang kíséri a keskenyfilmen látható képeket: „A kültakaró — a ráncos emlőkön kívül — ép. A látható nyálkahártyák közepesen vérteltek. Szőrzet nőies eloszlású. Fogazat hiányos. Szívhangok tiszták. Tüdők felett puha sejtes légzés hallható. Has puha, szabadon tapintható ... A testsúly 34 kiló ...” Részlet egy „élőhalott", hivatalosan katatóniás beteg meghatározásából. (Elmebetegségből adódó, teljes meredtségig jutott mozgászavar.) %Ai élettel bombázva Az élőhalottat hordágyon emelték le a mentőautóról, az intapusztai pszichiátriai rehabilitációs intézet parkjában. Néhány hétig alig mozdult, nem szól, táplálni is alig tudják. Egyelőre úgy viszik ki a parkba, ahol a többi ápolt dolgozik. Aztán felolvasnak neki a nővérek, kedves háziállatokat, játékokat hoznak neki, és közben újra és újra simogatják a már rehabilitált intézeti társai, a vizsgálat után az orvos, és foglalatoskodás közben az ápolónővérek. Aztán egy napon, talán alig egy hónappal azután, hogy élőhalottként ideszállították , egyszercsak visszasimogatja az ápolóját. Döbbenetes pillanatot örökít meg a felvevőgép: félszeg mozdulat, aligha lehet könnyed, túláradó gesztusnak minősíteni. De az élőhalott első tudatos mozdulata: simogatás. És attól kezdve rohamosan javulni kezd N. Ilona állapota. Nemcsak a film tömörítő hatása teszi, hiszen a felvételek során csak fél éves időszakot kísérünk végig, amint jóízűen eszik az addig mesterségesen táplált beteg, amint kórusban dalol, az irodán gépírással segít, teljes lendülettel bukfencezik a közös tornafoglalkozáson, és az intézeti színjátszó csoport előadásán a Mirandolinában krinolinos selyemruhában kellemes alakítást nyújt. Az élettől így „agyonbombázott” Ilona a rehabilitációs folyamat végéig több mint 20 kilót hízott — testileg is. Egy film kulisszatitkai A készítők nevét nem tüntették fel sehol. A filmet nem mutatják be a nagyközönségnek, a szakmabeliek pedig tudják, hogy dr. Goldschmidt Dénes igazgatófőorvos és munkatársai munkájának eredménye nemcsak a film, hanem a rajta látható gyógyító tevékenység is. Ezt a filmet nem lehetett kulisszákkal megcsinálni, mint ahogy az intapusztai intézetben sem lehet csak a látogató, a hivatalos küldöttek elkápráztatására „műhangulatot” teremteni. Ebben a filmben nem használták fel statisztaként az ápoltakat, hogy mozgalmasabbra, derűsebbre hangolják a hátteret. Nem valószínű, hogy a lelkibeteg ápoltak hajlandók lennének holmi „kirakatpolitikából” dolgozni a kertészetben, a könyvkötőműhelyben, a varrodában, vagy a különböző iparművészeti foglalkoztatóban. Amikor végigjártuk ezeket, először mi mosolyogtunk zavartan — gondolván, hogy az ápoltak nem vehetik jónéven, ha megbámulják őket, amint „normálisan” dolgoznak. Zavarunk akkor oldódott fel teljesen, amikor egyikük a lakatosműhelyben leemelt a falról egy maga készítette bájos állatfigurát, és miközben kedvesen átnyújtotta, csak enynyit mondott: „Fogadják el emlékül, hogy itt jártak nálunk.” Amikor átvettük az ajándékot, egy simogatással „jóllakott” lábadozó beteg visszasimogatását éreztük meg. kényszerzubbony nélkül Az intézet, amely most ünnepelte tizenöt éves fennálását, eddig kereken kétezer beteget ápolt — persze nemcsak simogatással, hanem a többi között a modern orvostudomány korszerű nyugtató gyógyszereivel is. Az ápoltak közül eddig több mint ezren tértek vissza a családjukhoz vagy a munkahelyükre. Az intapusztai intézet orvosi kara a park fái alatt tart munkaértekezletet Képek az intézet betegfoglalkoztató műhelyeiből 22