Ország-Világ, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Kontra piros ulti Élesen berreg a szerkesztőségi telefon. Egy ideges hang e sorok íróját kéri. — Szabadszombatos vagyok. Érti, kérem, szabadszombatos. — Örülök, és kívánok jó pi­henést, hasznos időtöltést. — Nono! Ez nem elég. Nekem ne arról írjon, hogyan javítsák meg a közlekedést a szabad szombatokra. A közlekedést ja­vítsák meg a hétköznapok min­den drága percére. Én a szabad szombatomon nem akarok köz­lekedni. Tudja, mit akarok? Ul­tizni ! Tehát... — Értem ... Egy óra múlva kopogtatok Piatnik úr, azaz Koltai Ferenc elvtárs, a Játékkártyagyár és Nyomda igazgatójának ajtaján. — Szeret ultizni? — Nem szoktam kártyázni. De azért ismerem a lapokat. — A tépetteket is? Páris nyila Achillest sarkon találta. — Most már jó lenne egy fél­reértést eloszlatni. Én már an­­­nyit nyertem, hogy kénytelen vagyok a partnerek lapját is ki­teregetni. Mi csak tervezzük és nyomjuk a kártyákat, a hozzá való kartont nem mi csináljuk. — Úgy tudom, a Diósgyőri Papírgyár. — Ne legyünk indiszkrétek. — Továbbra is a kártyagyár akarja átvállalni az ultizok jó­kívánságait? — A karton két réteges, közé­pen sötét ragasztóanyaggal, hogy ne legyen áttetsző. A tartósság érdekében a gyártáshoz 40—50 százalékban rongyot használnak fel. — Véleményünk szerint a mi kártyakartonunk versenyben van a világ legjobbjaival. — Csak nem Coubertin olim­piai jelmondatára gondol, hogy „nem a győzelem a fontos, ha­nem a részvétel?” — Tréfán kívül mondom, hogy tartósság tekintetében megelőz­zük versenytársainkat. — Hát csak tiszavirágéletet szánnak a kártyának? — Nem akarom megbántani az ultizókat. .. Nem, nem is mondom. — Tehát? — Keverni is tudni kell. Ná­lunk az úgynevezett vágókeve­rést gyakorolják. Más néven: faragókeverést. Hát persze, hogy megtörnek a sarkok. Különösen a vesztes kever dühösen. Már mindenhol az összepergető keve­rés a divat. Azzal óvjuk a kár­tyát is. — De hát ahhoz olyan kéz kell, mint a Rodolfóé... — Szó sincs róla. Külföldön sem mindenki bűvész. És már be is mutatja. Valóban impozáns. És nem ultizik. A magyar kártya sem próféta a hazájában... Külföldön híre és tekintélye van. Hírnevét száz év alapozta meg. A születésnapját ugyan csak július 14-én ünnepli, de száz évnél ez a pár hónap nem jelentős. Piatnik Nándor és fia néven jutott a köztudatba a ma­gyar kártyagyártás, jóllehet az igazi fejlődést már aggkorában, 15 évvel ezelőtt érte el. Piatnik idején naponta ötszáz „pakli” készült, most ötvenszer annyi. Három típust gyártanak: francia (bridzs, kanaszta és romi), ma­gyar és gyermekkártyákat. No és még néhány ezer tarokk-kár­tyát, amely lassan kezd kimen­ni a divatból. Az összgyártmány jelentős részét 30 országba ex­portálják: Ausztráliába, Kana­dába, Kuwaitba s Európa sok országába.­­ A kártyagyártás hagyomá­nyos, csak a hátoldalt variáljuk. Külföldi megrendelőink kérésére különböző reklámokkal. Érde­mes megemlíteni a svédek új­szerű kezdeményezését: a kár­tya hátoldalán különböző növé­nyi kártevőket ismertetünk, áb­rákon, s egy plusz kártyalapra nyomjuk a védekezés receptjét. — Figurálisan nincsenek kü­lönleges kívánságok? Robin Hood vagy Angyal? — Nem. A magyar kártyán a Schiller-dráma, Tell Vilmos alakjai szerepelnek. — Nem lenne tartósabb a Ro­ger Moore? Hiszen az annyi ütést kibír! Még megtudom, hogy kártyafogyasztás terén nincs pironkodni valónk a Nyugat előtt, bár korántsem kerülhetünk dobogóra. Azt is, hogy a jubileumra mini emlék­kártyát hoznak forgalomba és hogy a gyárnak van egy új osz­tálya, úgy hívják: csereosztály. Itt, jó szívvel kicserélik az el­szakadt lapot — igazolásul elég a 31 testvérlap bemutatása, sőt, egy-egy elveszett lap helyett is adnak másikat. Csak nem kell dühösen kever­ni. Inkább kisebb alapon. Gál Zoltán A figurák konzervatívok? Igen, igen. A hölgyek a hátlapra kerülnek. Nem lehet elvonni a figyelmet a piros 7-esről Koltai Ferenc igazgató és Varga Ferencné gyártáselőkészítő a különböző variáció­jú hátlapot mutatja. Mert a figurák konzervatívak Itt már „paklikba” gyűlnek a lapok. Mert hiába; Piatnik csak kártyát adott — szokták volt mondogatni a kártyások —, a többihez meg kell fizetni a tanulópénzt

Next