Ország-Világ, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-11 / 24. szám
John McCarthy amerikai professzor sakktáblán követi a computerek között lefolyt Játszmát SAKKOZNAK A COMPUTEREK A moszkvai Elméleti és Kísérleti Fizikai Intézet munkatársai nagy izgalommal bontottak fel egy táviratot, amelynek szövege a következő volt: „S e6—gS”. A be nem avatottak azt gondolnák, hogy ezek valamiféle rejtjelek voltak. Pedig egészen másról volt szó. A táviratot a kaliforniai Stanford egyetem professzorai küldték moszkvai kollégáiknak, akikkel — sakkoztak. Ezúttal azonban nem amerikaiak játszottak szovjet emberekkel, hanem amerikai computerek, szovjet computer ellen. A rejtélyes jelek tehát a következő lépést jelentették, és a szovjet kutatók rögtön megállapították, hogy a kaliforniai elektronikus agy a gS-ös húzással súlyos hibát követett el, amit helyrehozni már aligha lesz módjában. Így is történt: a hetedik távirat megérkezése után kiderült, hogy Amerika sakk-matt lett, tehát a szovjet computer győzött. Már egy évtizeddel ezelőtt kezdtek kísérletezni azzal, hogy a computereket sakkjátékra használják fel. A probléma megoldása igen sok nehézségbe ütközött, mert a sakk nemcsak szigorú logikát, de ezenfelül fantáziát is igényel. Kérdéses volt, vajon lehetséges-e olyan módon betáplálni az elektronikus számítógépet, hogy az versenyre kelhessen az emberi értelemmel. Mielőtt a kaliforniai computer megkezdte volna az első mérkőzést a szovjet computerrel, a Stanford egyetem kutatói ültek le egy-egy játszmára saját számítógépükkel. Minthogy a kísérletek szép eredménnyel kecsegtettek, most már egyenrangú ellenfelet kerestek. így kérték fel a moszkvai kutatókat, hogy computerükkel vegyenek részt egy sakkmérkőzésen. A versenyző felek négy játszmában állapodtak meg. Természetesen mindkét részen a kutatók táplálták be a megfelelő adatokkal a computereket, és megállapodtak abban, hogy az egyes lépéseket táviratilag közlik egymással. Néha egy óra is eltelt egyik lépéstől a másikig, miközben a kutatók felkészültek az összes várható lehetőségekre. A szovjet kísérletek vezetője kijelentette, hogy a Stanford egyetemmel lefolytatott elektronikus sakkverseny távolról sem sportcélokat szolgált, hanem annak felderítését, vajon a computer bizonyos helyzetekben képes-e az emberi agyhoz hasonló, alkotó tevékenységet kifejteni. Szerinte igen tanulságos volt az amerikai computer veresége is, mert éppen ez mutat arra, hogy az elektronikus agy igenis képes önálló megoldást is találni. Botvinnik szovjet ex-világbajnok szerint viszont az amerikai vereség onnan származik, hogy a computer betáplálása nem történt kellő körültekintéssel. A fent leírt tudományos kísérlet bennünk önkéntelenül Kempe- len Farkas emlékét idézi fel. Ez a merész képzeletű feltaláló ugyan még csak ravasz trükkel valósította meg világhírű sakkozó gépét, de az eszme mégiscsak az övé volt... HLP „Családi” fotók Az egyik svájci ádatkertben készült felvételek sztorija: a kis elefánt el sem tudja képzelni, hogy az anyatejen kívül egyéb ital is lehetséges. Anyja szelíd erőszakkal figyelmezteti: vizet is ihatsz döfi remekei, amelyek a „tisztaszobát” díszítették, amíg a hálátlan unokák a padlásra nem száműzték őket. A még szabad falakon festmények, neves alföldi festők alkotásai. Leülünk a szanaszét álldogáló parasztszékekre. A hátukon dátum: 1821. A házigazda borral kínál: — Saját termés, kóstolják meg. Van egy kis tanyám itt nem messze, ott megterem any- nyi, amennyi nekem és a vendégeimnek egy évre elég. Kétszáz éves poharakból kortyolgatjuk az aranyhomok levét. Bozsó János kérés nélkül mesélni kezd: — Tíz éve kezdtem. Gyakran járom a falvakat, a tanyákat, festem az Alföldet, és közben gyűjtögetek. Szinte minden porta padlásán, fészerében akad valami érdekes. Itt van két címeres kályhacsempe 1670-ből. Egy trágyadombon találtam. A Zsolnay gyár korai termékei. Egy padláson bukkantam rájuk, sok más régiség között. A gazdája azt mondta, ha már lehoztam, vigyem is el, mert ő bizony vissza nem cipeli porfogónak ezt a sok lomot, inkább összetöri. Felmegyünk a nyikorgó falépcsőn. A padlástéren kialakított két helyiségben díszes kulacsok, bütykösök, paraszti fifikával elkészített, szinte kinyithatatlan beretvatokok. Autodidakta népi szobrászok faszobrocskái. A pincében embermagasságig rakott kupacban vár a legkülönbözőbb cserépedények sokasága a rendezésre. Faragott mángorlófák kötegszámra, és újra szuszékok, tulipántos ládák, mind zsúfolásig tele. Rendezni kellene stílusok, korok, tájak szerint, de ehhez már háromszor ekkora ház sem lenne elég. — Meddig folytatom? Azt hiszem, amíg élek. Lélekben már nem is magamnak gyűjtök. Szeretném, ha a városomra maradna, Kecskemétre. (Horváth> 23-UXHiil