Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-09-24 / 39. szám
II legidősebb alpinista A müncheni Johann Orth (szemüveggel), akit itt egyik hegymászótársával láthatunk, nemrégiben mászta meg az Alpok egy 3778 méter magas csúcsát. Valljuk meg, szép teljesítmény ez — a többszörös dédapától. Orth mester ugyanis idén töltötte be 88-ik életévét MD 10I1 m “3 Gyerekek helyett — törpék A filmstúdióban felhangzik a kiáltás: — „Vége! A gyerekek menjenek ki!” És a gyerekek kiindulnak. Most látni csak, hogy valamennyien 40 év körüliek vagy afelettiek. Mert ezek a „gyerekek” — törpék. A jelenet csak látszólag kellemetlen. A hollywoodi filmgyárakban, ahol egyre több gyerekszereplőre van szükség, a szülők nem engedik a féltett apróságokat veszélyes vagy különösen nagy ügyességet igénylő jelenetekben szerepelni. Ezért egy kb. 20 tagú liliputi csoport arra specializálta magát, hogy a különféle nehéz feladatokat jelentő epizódokban a legifjabb szereplőket helyettesítse. Vezetőjük Billy Barty, az „Amerikai kis emberek klubjá”-nak alapítója (a klub már 12 éve működik igen szép kereskedelmi és társadalmi sikerrel) annak idején Errol Flynn-nal és Ingrid Bergmannal játszott együtt a negyvenes években, mint „igazi” gyereksztár. Ma közel 40 éves, és fontos szerepek egész sorát alakította olyan világsikerű filmeken is, mint például a „Hello, Dolly” filmváltozata, „A majmok bolygója” vagy a világsikerű „Funny Girl”. — Természetesen valamennyien szívesebben játszunk igazi szerepeket, mintsem, hogy gyerekeket helyettesítsünk — mondja Billy —, de sajnos nincs elég szerep számunkra. Éppen ezért vállaljuk ezeket a „gyerekszerepeket”. A harmincas években Cocteau, Jean Renoir és a francia film más nagy mesterei ma már klasszikus szerepeket írtak a törpéknek. Amerikában ilyesmire még nem került sor. Bár most a tervek szerint Dirk Bogarde oldalán szinte valamennyi amerikai liliputi fellépési lehetőséget kap egy, a Gulliver nyomán készülő új filmmusicalben. (fenyves) A képen: Liliputiak a „Hello, Dolly” című musical filmváltozatában. (A balszélen: Billy Barty) MTI — KÜLF. KÉPSZOLG A „BLÜCHER” OSLÓT FENYEGETI „A német cirkáló még mindig fenyegeti a norvég fővárost!” „A háború szelleme kísért Oslo kikötőjében!” Egy hónapja ilyen címekkel jelennek meg a norvég lapok. 1940. április 9-én, hajnali 4.15-kor kezdődött. Oslo kikötőjére még az éjszaka sötétje ült, amikor riasztották Andreas Anderssent, az őrség parancsnokát. — Uram — jelentette halottsápadtan az egyik katona —, felfedeztünk egy ismeretlen hajót. A jelzésünkre nem válaszol... Anderssen azonnal a parti erődítményhez sietett. — Készítsék elő a torpedókat — adta ki a parancsot, majd fellövetett egy rakétát, amelyre minden barátságos céllal érkezett hajónak válaszolnia kellett. A hívatlan látogató azonban néma maradt. — A fényszórót! — rendelkezett Anderssen kapitány. A fehér fénysáv megállapodott az ismeretlen hajó orrán. — A ,Blücher” cirkáló! — kiáltottak egyszerre a norvég katonák. Csodálkozni azonban aligha maradt idejük. A következő pillanatban elszabadult a pokol, megszólaltak a Blücher német hadihajó ágyúi. Az ég hirtelen világos lett, és Oslo lakosai megtudták, mit jelentenek a führer, a nácik békeszólamai. öt perc alatt tízezer (!) lövedékcsapódott a norvég főváros házaiba, majd a Blücher — mint aki jól végezte dolgát — megpróbált visszavonulni. A fasiszta cirkáló öt perc alatt 10 000 lövedéket lőtt Oslóra 20