Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-09-24 / 39. szám

II legidősebb alpinista A müncheni Johann Orth (szemüveggel), akit itt egyik hegymászó­­társával láthatunk, nemrégiben mászta meg az Alpok egy 3778 méter magas csúcsát. Valljuk meg, szép teljesítmény ez — a több­szörös dédapától. Orth mester ugyanis idén töltötte be 88-ik élet­évét MD 10I1 m “3 Gyerekek helyett — törpék A filmstúdióban felhangzik a kiál­tás: — „Vége! A gyerekek menjenek ki!” És a gyerekek kiindulnak. Most látni csak, hogy valamennyien 40 év körüliek vagy afelettiek. Mert ezek a „gyerekek” — törpék. A jelenet csak látszólag kellemet­len. A hollywoodi filmgyárakban, ahol egyre több gyerekszereplőre van szükség, a szülők nem engedik a féltett apróságokat veszélyes vagy különösen nagy ügyességet igénylő jelenetekben szerepelni. Ezért egy kb. 20 tagú liliputi csoport arra spe­cializálta magát, hogy a különféle nehéz feladatokat jelentő epizódok­ban a legifjabb szereplőket helyet­tesítse. Vezetőjük Billy Barty, az „Amerikai kis emberek klubjá”-nak alapítója (a klub már 12 éve mű­ködik igen szép kereskedelmi és tár­sadalmi sikerrel) annak idején Errol Flynn-nal és Ingrid Bergmannal játszott együtt a negyvenes évek­ben, mint „igazi” gyereksztár. Ma közel 40 éves, és fontos szerepek egész sorát alakította olyan világsi­kerű filmeken is, mint például a „Hello, Dolly” filmváltozata, „A majmok bolygója” vagy a világsike­rű „Funny Girl”. — Természetesen valamennyien szívesebben játszunk igazi szerepe­ket, mintsem, hogy gyerekeket he­lyettesítsünk — mondja Billy —, de sajnos nincs elég szerep számunkra. Éppen ezért vállaljuk ezeket a „gye­rekszerepeket”. A harmincas években Cocteau, Jean Renoir és a francia film más nagy mesterei ma már klasszikus szerepeket írtak a törpéknek. Ame­rikában ilyesmire még nem került sor. Bár most a tervek szerint Dirk Bogarde oldalán szinte valamennyi amerikai liliputi fellépési lehetősé­get kap egy, a Gulliver nyomán ké­szülő új filmmusicalben. (fenyves) A képen: Liliputiak a „Hello, Dolly” című musical filmváltozatában. (A bal­szélen: Billy Barty) MTI — KÜLF. KÉPSZOLG­­ A „BLÜCHER” OSLÓT FENYEGETI „A német cirkáló még mindig fenyegeti a norvég fővárost!” „A háború szelleme kísért Oslo kikötőjében!” Egy hónapja ilyen címekkel jelennek meg a norvég lapok. 1940. április 9-én, hajnali 4.15-kor kezdődött. Oslo kikötőjére még az éjszaka sötétje ült, amikor riasztották Andreas Anderssent, az őrség parancsnokát. — Uram — jelentette halottsápadtan az egyik katona —, fel­fedeztünk egy ismeretlen hajót. A jelzésünkre nem válaszol... Anderssen azonnal a parti erődítményhez sietett. — Készítsék elő a torpedókat — adta ki a parancsot, majd fel­lövetett egy rakétát, amelyre minden barátságos céllal érkezett hajónak válaszolnia kellett. A hívatlan látogató azonban néma maradt. — A fényszórót! — rendelkezett Anderssen kapitány. A fehér fénysáv megállapodott az ismeretlen hajó orrán. — A ,Blücher” cirkáló! — kiáltottak egyszerre a norvég katonák. Csodálkozni azonban aligha maradt idejük. A következő pilla­natban elszabadult a pokol, megszólaltak a Blücher német hadi­hajó ágyúi. Az ég hirtelen világos lett, és Oslo lakosai megtudták, mit jelentenek a führer, a nácik békeszólamai. öt perc alatt tízezer (!) lövedék­­csapódott a norvég főváros házaiba, majd a Blücher — mint aki jól végezte dolgát — megpró­bált visszavonulni. A fasiszta cirkáló öt perc alatt 10 000 lövedéket lőtt Oslóra 20

Next