Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-07-30 / 31. szám
váltogatása a célom, hogy egészében és részleteiben is visszaadhassam a történeteket. Ungvártól 12 kilométerre járjuk a „csatateret”. Bondarcsuk Waterlooja, mintegy tizenkét kilométerre Ungvártól, Munkács irányában, a szerednyei határ négy, magasabb domb övezte, gyönyörű völgyében terül el, alig néhány kilométerre Bondarcsuk Borogyinójától, mely az ugyancsak közeli Holmok lankáin húzódott. Waterloo — az országúttól balra van, s „csataterét” a felvételeknél közreműködő Vörös Hadsereg egységei őrzik. Van is mit őrizni! Majdnem egy esztendei előkészület után kezdődhetett meg a forgatás, addig az egész vidék arcát megváltoztatták. A völgyben francia szélmalom épült. (Most is forog a vitorlája.) Brabanti kastély, palotával, nagy udvarral, távolabb flamand stílusú templom, s körötte apró parasztházak. Az egyik dombot majd hat kilométer hosszú, széles földút szeli ketté, öt-hat méteres árnyas fák szegélyezik, s köröskörül a dombok tetején ágyúk állanak, százhatvan darab, egykorú, működőképes „messzehordó”, mely mind tüzel majd az igazi nagy csatajelenetek idején. De ezek a felvételek még a forgatócsoport előtt állnak. A párás melegben, amelyben minden kissé összefolyik a szem előtt, már sárgul a gabona é s most a Van Gogh képekre emlékeztet a táj. A csata kezdetét a természet szabja meg: a gabonának be kell érnie. De ezeken a földeken sohasem lesz aratás. Ha beérett a gabona, megkezdik a felvételeket, s felgyújtják az egész határt. Lángolva fog égni minden: termés, lovak, lőszer, emberek. — Azt szeretnénk, ha minden a lehető legeredetibben hatna — mondja Bondarcsuk. — A felvételeket — véletlen egybeesés — a két vezér, Napóleon és Wellington, születésének kétszázadik évfordulójának esztendejében kezdtük el. A csatajelenetek felvételét (bár egyelőre még nem az igazi „nagy csatá”-ét) június 18-án pontosan 11:30-kor, éppen százötvennégy esztendővel később, de ugyanabban az időben kezdtük meg, amikor Napóleon csapatai először csaptak össze Wellington hadaival. Egy angol hadtörténész kiszámolta: az ütközetben 140 000 ember vett részt, s tíz órával később közülük 52 000 volt halott. A veszteségek értékét másfél millió angol fontra becsülik. A mi csatajeleneteink költségei ennek az összegnek a háromszorosára rúgnak, meghaladják a 12 millió dollárt. Waterloonk is kétszer akkora területen fekszik, mint az igazi, a „napóleoni”. Ezerszáz lovaskatona és ló és további soksok ezer gyalogos segíti munkánkat. A felvételek pedig egyszerre több, olykor tíz, szélesvásznú kamerával készülnek. Filmünk természetesen színes lesz. A felvételeknél két helikopter segédkezik: egyiken én ülök majd, egy rövidhullámú rádiótelefonnal, amelynek segítségével a statiszták irányítóit vezérlem, a másikon az egyik felvevőgép. Daruk, sínen futó elektromoskamerák segítik még a minél élethűbb felvételek készítését. De azt hiszem ez az, ami kevésbé érdekes. Inkább az elképzelésekről és a színészekről beszélnék__ Egy kis Bábel A technikai apparátus lenyűgöző. A négy szerednyei domb völgye mintegy 7X10 kilométeres lehet, s valamennyi, a felvételek szempontjából fontos ponttal közvetlen rádiótelefon összeköttetés van. Külön gyakorlótér áll a Vörös Hadsereg katonái rendelkezésére, ahol egyrészt az egykori ruhák felöltését, másrészt az egykori csapatok mozgását gyakorolhatják. A katonai szakértők, szovjetek, amerikaiak, franciák, olaszok, többségükben ismert nevű hadtörténészek, akik nemcsak hűen, de szórakoztatóan is oktatják az egykori hadi ismereteket. Hatalmas színekben, barakkokban és sátrakban állanak a kellékek: 20 000 egykori egyenruha, fegyverek, járművek. Valóságos város a világosítók tábora, s falu a fodrászoké és sminkeseké. — Wellington seregében angolok, poroszok, hollandok, Napóleonnál olaszok, osztrákok, belgák, hollandok és franciák harcoltak. A mi szereplőgárdánk sem kevésbbé nemzetközi. A már említetteken kívül Wellington herceget a kanadai Christopher Plummer személyesíti meg. Ney marsallt, Napóleon hadvezérét az ír Dan O’Herlihy, Picton alakját az angol Jack Hawkins, a német Blücher generálist pedig a világhírű szovjet színész, Szergej Zahariadze kelti életre. Mint a szereposztás mutatja, a „Waterloo” elsősorban férfiak filmje. A már említett Virginia McKennan kívül, Irina Szkobceva alakít kisebb szerepet benne és Veronica de Laurentiis, a producer lánya, tűnik fel egy angol lány alakjában. A többi, a férfiszerepek életre keltésében összesen nyolcvan, az említetteken kívül főképp olasz és jugoszláv színész segít. A legfontosabb csata-epizódokat, negyven olasz és jugoszláv strntman segítségével vesszük fel. Azt hiszem ezzel minden „titkomba” beavattam. A technika Bondarcsuk kisújjában van Szemlátomást azonban neki nem ezek a részletek a fontosak. — Ha sikerül a nézőkkel elhitetnünk, hogy Napóleon ember volt, fájdalmakkal küzdő, esendő, saját álmaitól megrészegedett ember, akkor megnyertük a talán még a Waterlooinál is ne- átkelés a folyón...