Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
Folytatás a 3. oldalról középiskolások, fiatal munkások, egyetemi hallgatók, értelmiségiek. Egy azonban közös bennük: mindnyájan szeretik és értik a szovjet irodalmat. HORVÁTH IBOLYA: Középiskolai hallgató. Évfolyamtársával, Milvius Andreával együtt Győr színeit képviselte. Mint a fesztivál végén kiderült, nem is eredménytelenül, hiszen mindketten bekerültek a tizenkét nyertes közé. Az ábrándos tekintetű kislány már nagy versmondói múltra tekinthet vissza. Első sikerét ötödikes korában aratta, amikor az iskolai szavalóversenyt megnyerte. Azóta alig telt el év, hogy trófeái számát ne szaporította volna. Sopron, Szolnok, Kecskemét, Budapest — egy-egy állomása sikeresnek. A mérleg: 13 arany- és 2 ezüstérem. Főleg a modern költőket, Jevtusenkót, Vinokurovot, Jeszenyint szereti, most mégis egy klasszikus orosz költő, Lermontov versével aratta a legnagyobb sikert, és nyerte meg az egyik fődíjat, egy kéthetes szovjet utat. Nagy álma, hogy az érettségi után bekerülhessen a Színművészeti Főiskolára. SZAKÁCSI SÁNDOR: Szinén középiskolás, a buda pesti Zrínyi Ilona Gimnázium hallgatója. Az előadóművészetet ő is leendő hivatásának vallja. A múlt év ősze óta tagja a budapesti Pinceszínháznak, amelynek eddig már négy produkciójában vett részt. Most megismételte tavalyi sikerét, amikor szintén bejutott az első tíz helyezett közé. Egy bánata van csak: barátjával, aki most ugyancsak helyezést ért el, szeretett volna egy közös külföldi utat nyerni. VARSÁNYI ANIKÓ: Talán a legsokoldalúbb a fesztivál résztvevői között. Matematika szakos az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, de foglalkozik zenével, festészettel, nyelveket tanul — oroszul, angolul, franciául már jól beszél — és természetesen az irodalom szerelmese. Minden érdekli, ami az előadóművészettel kapcsolatos, rendezés, színháztechnika, dramaturgia. Távolabbi vágya, hogy egyszer majd a rendezési szakot is elvégezze. Addig is verseket mond, fellép a Műegyetem „Szkéné” irodalmi színpadán, és csak úgy mellesleg ír. Egy darabját, amelynek természetesen egyik főszerepét is ő játszotta, már a középiskolai színjátszókor is előadta. Olaszországról szóló irodalmi riportsorozatával az idén díjat nyert az egyetemi lapok újságíró-pályázatán. Mindent szeret, ami versenyszerű. Talán ezért választotta a matematikusi pályát is, hiszen egy nehéz matematikai feladvány megfejtése felér a legizgalmasabb versenyen való részvétellel. Semmiből sem akar kimaradni, ami érdekessé, izgalmassá teszi az életet. Antiszakbarbár. * őszinte elismerés illeti a KISZ-t és a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot az „Auróra ’69” fesztivál kifogástalan megszervezéséért. A fogadás, majd a városi tanács dísztermében megtartott ünnepélyes megnyitó jó előjel volt arra nézve, hogy három napon át szépen, gördülékenyen megy majd minden. Így is történt. S úgy látszik, a jó hír is szárnyakon jár, mert alig utaztak vissza a fesztiválon részt vevő fiatalok, máris több városból érkezett levél az MSZBT-hez, s valamennyiben a jövő évi Auróra Fesztivál megrendezésének jogát kérik. Szöveg: Némethi—Horváth Fotó: ifj. Schiller Alfréd Nem volt könnyű dolga a zsűrinek A résztvevők végig figyelemmel kísérhették a verseny Nagy Mária, az MSZBT főtitkára átnyújtja a díjakat állását .