Ország-Világ, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-02-04 / 5. szám
A középkori Steintor nevű városkapu, Krisztina Kaidéval, aki egyidős a város újjáépítési tervével Kapu hét tenger vizére a neve maradt meg a nácik pusztítása után. A műemlékek — mint oly sok egyéb épület — a bombázások alatt leégtek. Csak néhány emlék maradt rae- mentóul: a Marienkirche gótikus tornya, a városháza, a múzeum, a kövérkés Petrikirche és a városfal romjai. A Stein- tor, a városkapuk legremekeb- bike leomlott. Falán csak a felirat maradt épségben: „Itt lép be az egyetértés és a közjó hozzád”. A Tanácsházán, a beporosodott iratok között őrzik az első újjáépítési tervezetet, melyre mottóul a Steintor feliratát jegyezték. íme, a tervezet néhány akkori pontjából: Eredeti állapotában helyreállítani a város régi épületeit, kaput nyitni az öbölben a Német Demokratikus Köztársaságnak hét tenger vize felé. A háború utáni esztendőkben helyreállították a centrumot s ezrével a régi lakásokat. A legutóbbi tízéves tervben .10 ezer lakás épült, iskolák, kórházak, sportkombinát, színház, középületek s az Interhotel készült el. Rostock déli részén csaknem felépült már az a hatalmas új negyed, amely rövidesen összeköti a két tengerparti várost: Rostockot és Warne- mündét.' Hamarosan megkezdik a tengerpartot és a szárazföldet összekötő Berlin—Rostock gyorsforgalmú autóút építését s az ezzel kapcsolatos városfejlesztési terv végrehajtását is. Valaha egy kis dalban így büszkélkedtek a mecklenbur- giak Rostockkal: „Hét tornya van a Mária-templomnak, hét utca nyílik a nagypiacra, hét kapu a földekre, hét rakodóhíd áll a kikötőben. Ma a városról - csak ezt mondják: kapu hét tenger vizére. Csjjpa üvegből és acélból épült ház a Langestrasse végén emelkedő Haus der Schiffahrt, a Tengerhajózási Társaság székháza. Legfelső szintjéről végigjárhat az ember tekintete a városon, a kikötőben horgonyzó hajókon. Szippanthat az éles, sós tengeri levegőből, hallgathatja a hajókürtök messze- halló tereferéjét. Onnan a magasból Rostock szinte egyetlen összefüggő építkezési területnek tetszik. Mindenütt óriási daruk nyújtózkodnak az ég felé. A város gazdáitól hallottam, hogy a tervezők már a XXI. században járnak. Rostock 2000-ben? — Tulajdonképpen már nagyon közel van a huszonegyedik évszázad — mondták aggodalmaskodva, majd sietve megnyugtattak, hogy azért pillanatnyilag mégis a jelen és a legközelebbi jövő köti le minden gondolatukat. — Itt új Rostockot építünk, amely azonban tökéletesen azonosul a régivel. Minden városnak, különösen a tengerparti kikötővárosnak megvan a sajátos hangulata és funkciója. Nem akarjuk eltüntetni az évszázadok alatt kialakult Hansa-város sajátos stílusát, de olyan jövőt nyitunk előtte, ami előrevisz, új lendületet, új fejezetet jelent a rostockiak életében. ,Jtt lép be az egyetértés és a közjó hozzád” A régi emlékekben gazdag város a tengerparti öböl viharmentes zugában, a Wamow folyócska torkolatában épült. Már egy évezred előtt említést tettek róla az arra vetődött utazók. Nevét az egykori szláv halászfaluból, „Rastoku”-ból vette, amely tulajdonképpen a folyóvíz kiszélesedését jelenti. Ki ne emlékezne rá, hogy Rostockban folyt a második világháború egyik legádázabb küzdelme. A háború utáni felmérés szerint Rostocknak csak Mi van, ha minden hely foglalt ? Érdekes a város, de a „szárazföldieknek” még érdekesebb látnivalót kínál a kikötő. Friedrich Kremse, a kikötő veteránja, aki az első kapavágástól ott dolgozik — szívesen megmutat mindent: a gigászi méretű automata berendezésű 10