Ország-Világ, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-03-11 / 10. szám
segítsenek Zrínyinek a robbantás megakadályozásában. Szévald gépkocsivezető ellopott egy mentőkocsit, és elindultak Budaörsre. A németek észrevették a szökést, Kelenvölgynél tüzet nyitottak a száguldó mentőautóra Az elöl ülő Szévald és Szilágyi viszonozták a tüzet, de mindketten halálos sebet kaptak. Somogyit is, aki hátul ült, megsebesítették, de sikerült elmenekülnie. Zrínyi egyedül volt a reptéren. December 26-án du. négy órakor két német tiszt érkezett. Érdeklődtek, hogy járt-e már ott egy német katonai gépkocsi három német katonával. Zrínyi nemmel válaszolt. Erre utasították, hogy vonuljon az alakulatához. Zrínyi elbújt a raktárban. A németek az autóból egy ládát emeltek ki és egy huzaltekercset. Vitték kétfelé a tekercset. Mikor a két német a munkásöltöző előtt összeillesztette a drótokat, Zrínyi végigszaladt az alagsoron és a vámhivatal előtt felkapta a két irányban húzódó vezetéket és tűzoltócsákányával szétvágta. Papírt és homokot szórt az elvágott vezetékre, hogy ne vehessék észre. A nagy hangár felől megszólalt a Vörös Hadsereg járőreinek a fegyvere. A két német tiszt beugrott a gépkocsiba, és a Kőérberki út felé hajtott. Alig 5 perc elteltével a Balatoni út felől három német érkezett gépkocsival. Két német kiszállt az autóból, s dróttekerccsel és egy kis ládával a munkásöltözőhöz ment. A lefektetett drótokat az elektromos ládához szerelték. Lenyomták, de a várt robbanás elmaradt Végigmentek a vezeték nyomán, vizsgálni, hogy mi van a drótokkal. Észrevették a raktárajtóban Zrínyit. Az egyik rálőtt. Zrínyi sebet kapott. De aztán gyors egymásutánban ő lőtt. Jobban célzott azoknál. A németek tetemét lábuknál fogva a bunkerbe húzta — de felesleges óvatosság volt. A Vörös Hadsereg katonái megérkeztek. Zrínyi átadta a repülőteret. Sebesülten indult haza, a késő decemberi éjszakában. Útközben, a balatoni műútnál, a kettes számú híd alól beszédet hallott. A hídőrség robbantásra készült. Zrínyi elvette az egyik tisztestől a robbanózsinórt, és leszakította a híd alá felszerelt robbanóanyagról. Szólt a katonáknak, menjenek haza, itt van már a Vörös Hadsereg. A sebesült Zrínyi tovább vánszorgott hazafelé. A repülőtér után megmenekült a robbanástól a Balatoni műút 2-es számú hídja is. Karácsony második napja volt. * DECEMBER 27-ÉN este Bódi felkereste Faust Imrét a Rökk Szilárd utca 5-ben, utána a mellette levő házba ment át Bori Sándorékhoz. Bori kérte, hogy szerezzen a Radó-csoporttól két bujkáló család részére hamis papírokat. Elment Radóékhoz. Ott volt Bodonyi Pál, Bodonyi István és egy 14 éves kislány, Gellért Jutka is segédkezett a röplapok szétosztásában. Radó Imre átadta a kért igazolványokat, és Bódi a KISKA irodájában töltötte az éjszakát. Másnap egy sereg ügyet kellett intéznie, úgyhogy csak december 29-én, a délutáni órákban ment a papírokkal Boriékhoz. Bori Sándorné kenyeret dagasztott, Bori uzsonnával kínálta. Bódi aztán elköszönt. A kapuban német katonák vetették rá magukat és bevágták a rabomobilba. Néhány perc múlva Boriékat is a rabomobilba lökdösték, az asszonyt kovászos kézzel, ahogy a kenyeret dagasztotta. A gyászkocsi elindult. Valahol megállt. Sötét este borult a városra. Újabb 20—22 embert gyömöszöltek a kocsiba a Bethlen téri kórházból. A végállomás a Wesselényi utcai Dobó Katalin Gimnázium volt. Puskatussal terelték ki a kocsiból az embereket. Volt, akinek szétverték a fejét, és ott halt meg az udvaron. Megkezdték a „kihallgatásokat”. Elszabadult az inkvizíció. Szadista gazemberek kéjelegtek a kínzásokban, az iskola tele volt agyonvert, kivégzett emberekkel. Mikor Bódiékat bevitték, Radót már 81 társával együtt kivégezték. Köztük a 14 éves Gellért Jutkát is. Bódit az egyik tanterembe vitték. Egy fekete ruhás tiszt ordítva adta ki az utasítást: Medvetánc! — Meztelen lábujjamra egy csipeszt tettek, olyan volt, mint a karácsonyfa gyertyatartója. Bekapcsolták a konnektorba. Felkaptam a lábam a fájdalomtól, mire a másik lábamra gumibottal vertek. Hol az egyik, hol a másik lábamat kellett felkapnom. Mikor összeestem, fölpofoztak és vigyázzba állítottak a katedrán ülő „bíróság” előtt. — Éjfél volt. Már vagy tízen voltunk a tanteremben, de a többi osztályban is ugyanez történt. Egyik tiszt gúnyosan kérdezte: „Sztálin bajusza szebb, mint a Hitleré?” Majd: „Valamennyiüket ellenséges tevékenység miatt halálra ítéljük. Az ítéletet reggel 7-kor végrehajtjuk.” Egész éjjel zajlott a kivégzés. De a tornateremben is voltak már halottak, akik a kínzásokba pusztultak bele. Éjjel 1 óra felé hatalmas detonáció rázta meg az épületet. Törtek az ablakok, hullott a vakolat, a kőfalak öszszeomlottak. Egy bomba leborotválta az iskola tetejét. — Kitört a pánik. Rohantak a németek, a foglyok, a halálraítéltek közben igyekeztek megszökni. Én egy kiskatonával együtt ugrottam ki az ablakon. Alig tudtam ráállni fájós, összevert lábamra, ugrás után kificamodott a bokám. A kiskatona támogatott. Kínzó fájdalmak közepette vánszorogtam el a József utca 5-be, Kis Ferenc bajtársamhoz. * AZ ÖLDÖKLÉSEK HELYEIN 25 ÉVE AZ ÉLET VIRUL. A Wesselényi utcai iskolában fiatalok tanulnak, s csak egy emléktábla figyelmeztet a gyalázat és az iszony korára. A Bódicsoport megmaradt tagjai közül ki dolgozik, ki nyugdíjat élvez. Hősök voltak? Csak emberek, akik emberek maradtak akkor is, amikor még kortársnak is szégyen volt lenni. Gál Zoltán „Arra, a nagyhangárnál voltak már a szovjet csapatok, amikor a fasiszták robbantani akartak” A balatoni műút 2-es sz. hídja, Zrínyiék mentették meg december 26-án. (Bojár Sándor felvételei)