Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-11-18 / 46. szám
AZ ORSZÁG-VILÁG „Családi okból*” címmel a közelmúltban írtunk egy fiatalasszonyról, aki születendő gyermekét örökbe adná gyermekszerető házaspárnak. A sorok soha nem tapasztalt együttérzést váltottak ki olvasóinkból. Lapunk megjelenése után a levelek szinte áradtak szerkesztőségünkbe. Többen örökbe kérték a gyermeket, mások — magányos férfiak — otthonukat kínálták fel az anyának. Sokan saját példájukkal igyekeztek megmagyarázni, mi a kötelessége egy gyermeket váró anyának. Ki így, ki úgy foglalt állást a kérdésben. Néhány levelet közreadunk — név nélkül. Pontos, szöveghű idézet valamennyi. A levelekhez nem fűzünk kommentárt, csupán annyit szeretnénk még elmondani, hogy beszéltünk a fiatalasszonnyal. Átadtuk a leveleket is. Végigolvasta valamennyit. „Hogyan dönt?*’ — kérdeztük. Könnyes lett a szeme. Kiválasztott egy levelet s azt mondta: „Erre az asszonyra fogom bízni a gyermekem életét!** Talán jobb is, hogy így döntött. Nem lesz hiány a szeretetben „Sajnos nekünk nincs gyermekünk és nem is lesz, mert még orvosi beavatkozással sem bírom a magzatot kihordani. Nagyon szépen kérjük, közöljék, hogy számíthatunk-e a gyermekre? Nekünk mindegy, hogy leány vagy fiú gyermek lesz, mert mindenképpen vállaljuk érte a felelősséget s biztosíthatjuk arról, hogy a gyermeknek nem lesz hiánya semmiben, főleg szeretetben .. .*’ Ordítani tudnék... „Elfogott a méreg, amikor a sorokat olvastam s ordítani tudnék, hogy egy nő, aki kilenc hónapig magában hord egy leendő életet, már a születése előtt lemond róla, csak azért, mert a férjének a gyermek nem kell. Könnyelmű nő! Könnyelmű, mert átengedte férjének a lakást s ő maga inkább az albérletet választotta. Csoda, hogy a maga teremtette helyzetből nem talál kiutat? Minden ember saját magának úgy számol tetteiről, ahogy akar, mégis azt mondom, ne az asszony fizessen, hanem a férfi. Menjen ő albérletbe s ne legyen egy felbomlott házasság áldozata a még meg sem született, ártatlan gyermek. Kétlem, hogy az az asszony, aki születendő gyermekét feláldozza, ezzel a tettével visszanyeri lelki egyensúlyát. Mondom, kétlem !** Amennyiben férjhez menne... Sajnálom a gyermeket és az asszonyt. Amennyiben a fiatalasszony férjhez menne egy finom lelkű férfihez, akkor adják át neki a címemet. Lakásom van, s így a gyermeket továbbra is az édesanyja nevelhetné.” A hiányt semmi sem pótolja „Vidéken élő gyermektelen házaspár írja ezeket a sorokat. A gyermeket nagyon szeretjük. Anyagilag is jól állunk. De semmi nem pótolja azt az érzést, amit a gyermek hiánya, a gyermek utáni vágy okoz. Szeretnénk a gyermeket örökbe fogadni. Nagy szavaknak úgy érzem nincs helye, csak annyit még, hogy amitől az élet idáig megfosztott bennünket, talán ezzel a kicsivel pótolná .. .** Három gyermekemnek otthont teremtettem ,53 évesen elváltam. Magamra maradtam három gyermekemmel, de egyiket sem adtam volna senkinek oda, pedig nagyon nehéz sorsom volt. Egy esztendeig szoba-konyhás megosztott lakásban laktam, majd vállalkoztam arra, amire sok szülő együttesen sem képes: saját otthont építettem három gyermekemnek. 39 kilóra lefogytam. Éjjel-nappal dolgoztam. Nappal a munkahelyen, éjjel és a hétvégi pihenőnapokon mostam, takarítottam a fél falunak, de ma már mindenünk megvan. Gyermekeim nagyon szeretnek. Hogy később mi lesz, nem tudom. Nem várok a gyermekeimtől különös hálát azért, amit tettem, de talán öreg koromra nem hagynak magamra. Arra neveltem őket, ha egyszer belőlük is szülő lesz, gyermekeiket példásan neveljék. Ha így lesz, akkor úgy érzem nem éltem hiába. Átadtam valamit, amit úgy hívnak: emberi becsület. Érthetetlen előttem, hogy akadnak olyan nők, akik az életet nem így fogják fel... Együttérzésből „Amikor elolvastam a fiatalasszonyról szóló sorokat, rögtön elhatároztam, hogy írok. Együtt érzek vele szomorú sorsában. Tudom, miért könnyes a szeme. Hiába adja oda a gyermekét, lesznek órák, napok, amikor eszébe jut s fájni fog a szíve. Hát ne mondjon le róla! Van más megoldás is. Én is árván nőttem fel. Én tudom milyen szörnyű érzés idegenek között élni. Felnőttem, megnősültem, öt fiú s egy lány apja lettem. Már mind saját lábán áll. Boldogok voltunk s egy napon elvesztettem a feleségem. Bár gyermekeim nagyon jók hozzám, mégis rossz az egyedüllét. Szépen keresek, lakásom is van. A fiatal asszony hozzám jöhetne. Úgy érzem, még fel tudnám nevelni a pici babát s örülni tudnék az életnek .. .*» Mintha édes gyermekünk lenne ... „Jól keresünk, saját házunkban lakunk. Örömmel fogadnánk az újszülöttet, mivel nekünk nincs gyermekünk. Négyszeri terhesség koraszüléssel végződött s már végleg fel kell adni a reményt, hogy saját gyermekünk legyen. A picit úgy nevelnénk, mintha édes gyermekünk elné . ” Egyszerűbb a terhet másra hárítani? „Bennem a részvét és együttérzés helyett felháborodást és ellenszenvet váltott ki a fiatalasszony szándéka. Nem találok mentséget arra, hogy örökbe akarja adni gyermekét. Soha nem tudtam együttérezni azokkal, akik valamilyen okból lemondtak gyermekükről. Nincs ezeknek az asszonyoknak felelősségérzetük? Más nem él szűkösen? Más asszony nem hoz áldozatot? Egyszobás lakásban lakom szüleimmel, férjemmel, gyermekemmel. És nem dobom el gyereket! Az az igazság, hogy ez a a fiatalasszony nem akarja a gondokat vállalni, így egyszerűbb, hogy a terhet másra hárítja?** Megoldás? „Az örökbeadásnál jobb megoldást tudnék ajánlani. 35 éves gépkocsivezető vagyok. A feleségem elhagyott. A törvényes válás után összeházasodhatnánk. Addig is fedelet tudnék nyújtani nekik szerényen berendezett otthonomban . . .** Majd a szerviz! 1 Ez év január végén MZ—125-ös motort vásároltam, s az előírás szerinti kilométereknél felkerestem a siófoki szervizállomást, de egyszer sem találtak javítanivalót. Mégis megtörtént a baj: egy októberi napon vidéki utazás közben különös zörejre lettem figyelmes. Lassítottam, majd megálltam, mert azt gondoltam, hogy meglazult a kilométerórám. Alighogy elindultam, szétvált a kormány. Szerencsére nem történt baleset, mert óvatosan hajtottam, de rágondolni is rossz, hogyan végződhetett volna ez a hiba. Szörnyen bosszankodtam, de azzal vigasztaltam magam, hogy majd a szerviz helyrehozza a hibát. Ám a szervizben közölték, hogy a motor kormányára nem vonatkozik a garancia. Hosszas tárgyalás után azt ajánlották, hogy vásároljam meg a kormányszerkezetet s ők beszerelik. Ezek után tisztelettel kérdem: miért nem adnak a 10 500 forintos motor kormányára garanciát? Továbbá: a nem csekély hiba miatt miért a vevő járja a kálváriát? Szerintem ilyen esetben a kereskedelem tartozik felelősséget viselni az eladott áruért, legalább oly módon, hogy a gyártási hibából eredő alkatrészt beszerezze és megküldje szerviznek. Esetem is arra int, hogy a az effajta kooperációra sürgős szükség lenne!** — Orbán Ferenc, Balatonboglár. Üzenet Gergely Gyuláné, Debrecen Lehangoló, amit fiának sorsáról és lakás-kálváriájáról ír levelében, bár az nem tűnik ki, hogy ilyen szomorú helyzetben miért nem adhat az édesanya átmenetileg otthont a kis családnak? Amennyire megértjük, hogy egy fűtetlen fáskamrában nem élhet egy egyébként is szerencsétlen sorsú ember a feleségével és gyermekével, annyira nem helyeselhetjük: önkényesen beköltözött egy lebontásra ítélt lakásba, hogy ezzel a hatóságot kényszerítse döntésre. Helyzete súlyos, mi csak annyi segítséget adhatunk hozzá, hogy levelét egy általunk illetékesnek tartott hatósághoz tettük át, abban a reményben, hogy ott megszívlelik és még idejében segítenek. Milyen munkakört köteles a dolgozó ellátni? „Tehergépkocsi-vezetőnek alkalmaztak a vállalatnál, időközben darukezelői és autóvillamossági szerelő vizsgát tettem. Bár saját kérésemre raktári munkakörbe helyeztek, továbbra is kezelem a gépeket. Kérdésem: hány munkakört láthat el a dolgozó a fizetésért? Jogos-e a vállalat eljárása, amikor több munkakört bíz rám s ha igen, milyen bérezés, illetve munkaruha illet meg?’* — kérdi Z. Péter. Az érvényben levő rendelkezések szerint a munkaszerződésben kell megállapodni abban, hogy a dolgozó munkaidején belül milyen munkakört köteles ellátni. Ha ön a munkaszerződésben vállalta jelenlegi munkakörének betöltését, akkor ez nem jogszabálysértő. A vállalat ideiglenesen (1—2 hétig) megbízhatja munkakörébe nem tartozó munka elvégzésével is. Ha azonban ez a munka állandónak bizonyul, akkor ez a munkaszerződés módosítását vonja maga után. S ha többféle munkát végez el, akkor a munkabért annak a munkának alapulvételével állapítják meg, amelyben munkaidejének nagyobb részét tölti. A munkaruha juttatás feltételeit kollektív szerződés határozza meg s a azt is, hogy az egyes munkakörökben milyen munkaruha illeti meg a dolgozót. LEVELEZŐK KLUBJA 34 éves, rendezett körülmények között élő, vezető beosztású férfi levelezne irodalmat, utazást, természetet, sportot kedvelő, kulturált, házias, csinos klubtagokkal. Jelige: „Boldog nyár” 40 éves elvált asszony levelezne 55 évig olyan megbízható klubtaggal, aki kedveli az állatokat, különösen a kutyákat. Jelige: „Állatbarát” 55 éves, művészetet, színházat és zenét szerető özvegyasszony, hasonló érdeklődésű levelezőtársat keres. „Muzsikus lelkek** jeligére „39 éves vagyok, elvált asszony. Két gyermekemmel élek boldog egyetértésben. Társat keresek komoly, értelmes korrekt klubtag személyében. Jelige: Igényesek előnyben” Középkorú, színes, árnyalt egyéniségű férfi, levelező kapcsolatot keres olyan klubtársakkal, akik szeretnének tárgyilagosan, bensőségesen eszmecserét folytatni izgalmas témákról, például nevelés, párválasztás, család, boldogság, magányosság, tudomány, irodalom, művészet, sport. Jelige: „Minifórum** 48 éves, egyedülálló, rendezett körülmények között élő, gyári dolgozó nő levelezne hozzáillő, emberi értékekkel rendelkező klubtagokkal. Jelige: „Múló idő nyomában”. „20 éves lány vagyok. Vidéken élek, átlagos tulajdonságokkal rendelkezem. Társaságom nincs. Ezúton keresem szolid, középfokú műveltséggel rendelkező, komoly fiatalember ismeretségét 28 évig. Jeligém: Kiegyensúlyozottan**. 32 éves, csinosnak mondott, adminisztratív munkakörben dolgozó nő vagyok, kis testi hibával. Komoly, mélyérzésű, korrekt klubtagok barátságát keresem. „Kisgyermek nem akadály’* jeligével. „32 éves, csinos, elvált asszony vagyok. Műszaki beosztásban dolgozom. Két kisfiammal élek együtt. Komoly, művelt, megértő barátokat keresek a klubtagok között. Jelige: Érdemes várni.** Külföldi fiatalok leveleznének 24 éves marokkói fiatalember, szereti a természetet és a sportot. Angolul levelezne. Címe: A Jerdioui, Fiat 5.12 Whitehorse Road Croydon, London. 20 éves fiatalember, rádióamatőr. Beszél angolul, németül, franciául. Érdekli az irodalom, zene, utazás. Címe: Abel Tricén, F—59 Boeschepe, Franciaország. Keresőszolgálat Simai Istvánné, szül. Ari Erzsébet, az édesanyám, 1948 májusában a szolnoki kórházban, miután életet adott fiútestvéremnek — meghalt. A csecsemőről édesapám lemondott, mert már volt két kicsiny gyermeke. Felnőttem és nagyon sokat kerestem Öcsémet, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy nevelőszülőkhöz került. Kérem az örökbefogadó szülőket, tegyék lehetővé, hogy testvéremet láthassam. — Simai István, Budapest, XVI., Kalmár u. 4. Keresem testvéremet, Panker Jenőt (1954. IV. 1-én született. Anyánk: Berliner Éva). 1957-től a budapesti Kállai Éva gyermeknevelő intézetben nevelkedtünk, majd én Vas megyébe kerültem. Értesítést a következő címre kérek: Panker Mária, Ivánc, Vas megye, Szociális otthon. A háború végén Érsekújvárott (ma Nové Zámky, Csehszlovákia) a vasúton egy bombázás után a nagymamája holtteste mellett rátaláltak egy kb. 3 éves, németül beszélő kisfiúra, akit az egyik gyermektelen család magához vett és felnevelt. A fiú nevelőszülei meghaltak, ő maga kitanulta a vasesztergályos mesterséget, megnősült és Érsekújvárott él. Nagy vágyat érez ismeretlen családja iránt és sokat foglalkoztatja őt az a kérdés, hogyan került a vasútra? Csak magyarul és szlovákul beszél. Homályosan emlékszik falujára és arra, hogy testvérei voltak. Vajon él-e az anyja, vagy testvérei? Vajon ez a pár sor elég-e ahhoz, hogy segítséget kapjon valakitől (talán egy altató orvostól), aki megmondaná: ki ő tulajdonképpen? — Szenczy Juraj, Povazská, 16. Nové Zámky, CSSR. válaszol 26