Ország-Világ, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-02 / 22. szám
MÜI MillZr Yo 3<i Judit kezében reszketett a cigaretta. Ettől meghatódtam. Semmi kétség: izgul, teljes odaadással. (Eljön-e minden szereplő? És aki eljön, nem lesz-e rekedt? Nem derül-e ki a felvétel kellős közepén, hogy az a jó szöveg nem is olyan jó? És egyáltalán ...) Izgatott volt, és ettől vált egészen hitelessé mindaz, amit addig tapasztaltam, s amit ő elmondott, hogy milyen fontos számukra egyegy felvétel sikere. Mennyi gonddal készítik azt elő, a téma megbeszélésétől kezdve, vitákon, módosításokon át egészen a stúdióbeli felvételig ... Az Iskolarádió műsoráról, pontosabban a „Középiskolai előkészítő” című, orosz nyelvi sorozatáról van szó, amely — tanárok és diákok levelei tanúsítják — igen kedvező fogadtatásra talált a hallgatók körében. A paksi gimnáziumban tanító orosz nyelvtanár házaspár, Vajnai János és felesége írta a Rádióhoz intézett hosszú és gondolatgazdag levelében: „Augusztus végén a tanári kézikönyvekkel, módszertani folyóiratokkal, új tankönyvekkel készülő tanmenetekkel teledobált pedagógiai műhely elengedhetetlen és természetes tartozékának érezzük az Iskolarádió kiadványait és műsortervét. Amikor végiggondoljuk, hogy mi mindent is kellene felvonultatnunk tárgyunk ez évi tanítása során, az Iskolarádió ötletek sokaságát kínálja már a programtervével is. Különösen örültünk az idei tanév kezdetén. Időben kézhez kaptuk a műsortervet. Ez a műsorterv az 1970—71-es tanévre nekünk, az orosz nyelv tanárainak nagyon komoly meglepetést okozott. A múlt évben már egy kicsit szomorkodtunk. Hiányérzetünk volt. Az előző évek műsorai után vártuk a folytatást. Olyan folytatást, amely hallgatóját, a gyermeket nem elvont, tanítandó lénynek, hanem élő, érző, izguló, érdeklődő, vagy éppen unatkozó munkatársnak tartja. Szóval olyan műsort vártunk, mint az évekkel ezelőtti gimnáziumi első osztályos sorozat, amely időnként kapcsolatot teremtett hallgatóival. Ennek a javított folytatását vártuk és most megkaptuk. A „Középiskolai előkészítő” című orosz nyelvi adássorozat több okból is elnyerte tetszésünket. Megtetszett már tervében és címében is. Mindig izgattak azok az adások, amelyeket az általunk tanított korosztályok, évfolyamok szintjénél alacsonyabb szintre terveznek. Ha főiskolán, egyetemen foglalkoznánk az orosz nyelv oktatásával, középiskolai adásokat használnánk fel...” Akiknek a dicséret szól Fiatal, új utakat kereső gárda munkálkodik az orosz nyelvi adások létrehozásán. Bevallom, azt hittem, hogy az Iskolarádión belül kisebbfajta osztály készíti e műsorokat, de mint kiderült, valamennyi, nyelvtanulást szolgáló műsort — ideértve felnőttek számára készülő adásokat, társalgási gyakorlatokat is — Artot Judit szerkeszti, néhány külső munkatárs közreműködésével. A „Középiskolai előkészítő” című sorozat szövegeit Sillár Pálné, a budapesti Móricz Zsigmond gimnázium tanárnője készítette. Sok friss, a korszerű nyelvoktatás követelményeit figyelembe vevő ötlettel gazdagította a gyerekeknek szóló adásokat. A szövegek lektorálását Műszaki Egyetem egyik tanára nője végzi, aki anyanyelvi szinten beszéli az orosz nyelvet, s akit a gyerekek csak „Ági néni”ként ismernek. ” válaszol ugyanis a gyerekek leveleire, s javítja, véleményezi a beküldött kis dolgozatokat. De erről majd később. A műsorok rendezője Benedek Árpád, a József Attila Színház rendezője. Az ő munkastílusának is köszönhető, hogy a VSZ rajtó felvételek sokszor keservesen nehéz, teljes pontosságot követelő munkája egészen kellemes, sok nevetéssel tarkított foglalatossággá válik, valamennyi szereplő számára. A szereplők között találjuk a kedves Arát, Benedek Árpád Leningrádból ideszármazott feleségét, aki színésznő; Kertész Zsuzsát, a Rádió ismert bemondónőjét, aki „mellesleg” az orosz nyelvtanári szakot is elvégezte, és rendszeresen közreműködnek a budapesti Gorkij iskola orosz anyanyelvű kisdiákjai is. Egyik erőssége ennek a rádióbeli nyelvórának, hogy minden lényeges mondandót orosz anyanyelvűek tolmácsolásával közölhet a hallgatókkal. Ez pedig rendkívül fontos; a tanult nyelv zenéje, valódi ritmusa csak így hatolhat szinte észrevétlenül a tanulók, hallgatók tudatáig, s válhat sajátjukká. A témaválasztásnál állandó törekvés, hogy érdekes, izgalmas szöveg legyen a nyelvtani „mumus” hordozója. Jól sikerült például a mini-krimi, amelynél a gyerekeknek kellett befejezniük a történetet. Volt olyan adás, amelyen a maxiszoknya divatja került napirendre. (Én hordom, te hordod? stb___) A műsor nem azt a célt szolgálja, hogy valaki kizárólag ennek segítségével tanulja meg a nyelvet, hanem kitűnő, szinte nélkülözhetetlen kiegészítője, segédeszköze az iskolai nyelvoktatásnak. Ismét a Vajnai házaspár leveléből idézzük: „Az Iskolarádió az új orosz nyelvi sorozatával nagyon jó kútra talált. Az iskolákon a sor, hogy realizálódjon a törekvés, s hogy a spontán jelentkező érdeklődést szervezzék.” „Zsuzsa” — Kertész Zsuzsa az egyik kis szereplővel Akik az üde gyerekhangot és a jó kiejtést szolgáltatják