Ország-Világ, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-11 / 32. szám
Nagy Imre, miután a főkapitány kérdéseire tisztességgel elmondta, hogy hány esztendős, hol született, és foglalkozása éjjeli boltőr, megkezdte vallomását. — A Szervita téren levő boltokat őrzöm éjszakánként, a Teleki-házban levőket is. A múlt éjjel... — Hány órakor? — szakította félbe Thaisz az elbeszélést. — Egy óra tájt. Láttam, hogy egy magas úriember hosszú ideig csöngetett a Teleki-ház kapujában. — Milyen volt az a magas férfi? — Hát... Akkurátusan nem tudnám lerajzolni, de magyarosan öltözködött, és úri ruházata volt. — Folytassa! — Fél 2 óra tájban a Szerviták temploma felé járva a gróf Teleki-ház felől szokatlan csattanást hallottam. Olyannak tetszett ez a csattanás, mintha valamely bolt lakatját ütötték volna le. Nyomban a Teleki-házhoz szaladtam, megvizsgáltam boltajtókat, de ép volt valaamennyi lakat. — Alighanem a lövést hallotta a tanú — szólt közbe Thanhoffer. — Meg kellene állapítani, ki, vagy kik léptek a házba a kapunyitás után. Thaisz nem túl udvariasan válaszolt a tanácsra: — Bízza rám, főügyészhelyettes úr. Sorra kihallgattam a házbelieket. Pár perc múlva Fritscher Józsefné, a házmester felesége állt a főkapitány elé. — Este 11 óra tájban bebocsáttattak a házba Tisza Lajos és Tisza László urak, a házban laknak és a grófi családnak rokonai. Ezek egyszerre jöttek, a férjem nyitott kaput. A házmester azonban nem így vallott. — Este 11 óra tájt Tisza Lajos urat és egy másik — előttem ismeretlen — urat bocsátottam be. — A két vallomás közt ellentét van — jegyezte meg Thanhoffer. — Ki lehetett az ismeretlen úr? Nem próbálja tisztázni a főkapitány úr? •— Minek? Nincs jelentősége, hiszen László gróf jóval utána még életben volt. — Legalább azt derítse ki, hogy ki volt az a magas termetű férfi, aki éjjel egy óra tájt bejött a házba! A főkapitány ehelyett ismét Bredákot, az inast citálta maga elé. — Mikor láttad uradat utoljára? — Este 11-kor a házmesterné felhozta a teáját, amelyet bevittem a gróf úrhoz. Akkor lehúzatta velem a csizmáját, és így szólt: „Elmehetsz aludni, hanem reggel nyolckor kelts fel!” — Gyula gróf ekkor már hon volt? — Nem, ő csak éjfél felé érkezett haza. Thaisz odaszólt az ajtónál álló rendőrnek: — Mondjad meg Teleki Gyula gróf úrnak, hogy kéretem. Gyula gróf néhány perc múlva bejött. Amikor a földön fekvő tetemet megpillantotta, megtorpant. — Doktor úr, intézkedjék — szólt ekkor a főkapitány —, hogy László gróf holttestét vigyék a boncolóhelyiségbe, önt, pedig, gróf úr, arra kérem, mondjon el mindent, amit tud. — Az bizony kevés." — Az ön szobája, ugye, szomszédos ezzel? — Igen. Én éjfél tájban érkeztem haza, akkor László rokonom még ébren volt. — Beszélt vele? — Nem, az ajtót ugyanis, amely szobáink között van, pár nap óta magára zárta. De az ajtó alatti nyíláson át látszott a gyertyavilág — Pisztolydördülést később nem hallott? Gyula gróf mereven földre szegzett pillantással hallgatott. — Elhangzott ugyanis egy vallomás — folytatta a főkapitány —, amely szerint fél órával azután, hogy egy magas termetű úriember belépett a ház kapuján, a téren hatalmas csattanás volt hallható. Ha a zárt ablakon át esetleg lövés hangja ért a térre, a szomszédos szobában is hallhatónak kellett lennie annak. — Én nem hallottam pisztolydördülést éjszaka, különben egy percig sem vagyok aziránt kétségben, hogy meghalálozott rokonom önmaga végzi ki magát. A főkapitány és a főügyészhelyettes szinte egyszerre szólaltak meg: — Mire alapozza hiedelmét a gróf úr? Teleki Gyula arcán végigömlött valami elszántság. — Írja, főkapitány úr, vegye jegyzőkönyvbe. Rokonomat hazakerülése óta sok kellemetlenség érte. Gyomorgörcsökben szenvedett, s halála előtt három nappal rendkívüli főfájásról is panaszkodott. Tegnap ugyancsak fájt a feje. Azt is jegyezte fel a főkapitány úr, hogy hallottam: a megboldogult többek előtt akképp nyilatkozott, nehezen fogja amaz időt elérni, amikor a számára rendezett új szállás elkészül. Innen ugyanis nagyobb lakásba készült költözni. — Szabad tudnom, kik azok, akik előtt ezt mondotta volt László gróf? — Arra nem tudok visszaemlékezni — hangzott a válasz, s a következő pillanatban a gróf felállt karosszékéből. — Majd küldje el hozzám aláírásra a jegyzőkönyvet, ha elkészült. Thaisz és Thanhoffer egyedül maradtak. Utóbbi elgondolkodva dünnyögte maga elé: — Ha olyan nagy hasadék van a két szoba közti ajtó alatt hogy ott a gyertyafény is átlátszik, a pisztolydördülést is át kell hallani!... Thaisz azon töprengett, miként mondhatta neki Arday jószágkormányzó reggel 3 fertály 8-kor, hogy Teleki László hálószobájában agyonlőve találtatott, amikor Bredák, az inas, csak 8 órakor fedezte fel gazdája holttestét, s lármázta fel annak utána inastársait?... VI. Thaisz Elek főkapitány tenyerébe hajtott fejjel ült hivatali szobájában. Teleki László halála óta két nap telt el, és a nyomozás egyetlen lépést sem haladt előre. A városban a legkülönbözőbb hírek terjengtek. Ezeket is ellenőrizte a főkapitány — eredmény nélkül. Az egyik ilyen híresztelés arról szólt, hogy Teleki néhány nappal korábban levelet kapott Napóleon Jeromos hercegtől, aki közölte, nem tudja a kívánt és megígért anyagi segítséget nyújtani a forradalomhoz, és ezért lett a gróf öngyilkos. Teleki azonban ilyen levelet nem kapott. A főkapitány csüggedten olvasgatta Worafka rendőrtanácsos Bécsbe küldött jelentéseinek másolatait. Ez a Worafka névleg alantasa volt, valójában azonban független tisztviselő, aki kizárólag a bécsi rendőrminiszter beosztottja. Fantasztikus ostobaságokkal traktálta felettesét. Egyik táviratában azt jelentette, hogy tartja magát politikai körökben a hír: Teleki ki akarta irtani az uralkodócsaládot, ezt a szándékát azonban leleplezték, és ezért lett öngyilkos. Újabb távirat: „Amerikai párbajt vívott Benedek tábornokkal.” Egy előző nap küldött sürgönyében Worafka így írt: „A nép azt mondja, hogy a császár selyemzsinórt küldött Telekinek, s közölte vele: agyonlövetheti”. Reggel a minisztertől Thaisz is táviratot kapott, amely így szólt:„Igaz-e, hogy Teleki egy dublini ír bankcégtől nagyobb hitelt vett fel magyarországi birtokaira? A hitelező állítólag Pesten járt, s kiderítette, hogy Teleki őt becsapta, s ekkor és ezért lett a gróf öngyilkos.” A főkapitány rövid választ küldött: a történetből egyetlen szó sem igaz. De hát akkor mi a valóság? Thaisz bele-beleolvasott jegyzőkönyvbe. Bredák inas így a vallott: „Csupán a legjobb barátait bocsátó maga elé, másoknak pedig azt kellett mondanom, hogy elutazott falura.” Nem kétséges, érezte a veszélyt, amely fenyegette. De tudta azt is, ha túl lesz a képviselőház döntő szavazásán, ha ország-világ előtt megtörtént a szakítás, ha kitört az új forradalom, már nincs értelme, hogy annak egyik vezetőjét eltegyék láb alól, mert akkor már más léphet a helyébe. Ezért mondta a halála előtti délutánon, hogy többé nem kell senki előtt letagadni otthonlétét. Az inas vallomása szerint Tisza Kálmán este 8 óra tájt kereste fel a grófot. Teleki felolvasta Tiszának a másnap elmondandó beszéd kéziratát, aki utána a kaszinóba sietett. Mit is vallott Fritscher Józsefné, a házmesterné? „Tisza Kálmán úr este 9 óra előtt távozott a boldogult gróf Teleki László úrtól.” A kaszinóban sokan hallották, mit mondott el Tisza a Telekitervezte felszólalásból. Esetleg egy „magas úr” is a hallgatók között volt... A házmesterné éjjel 11 órakor főzött teát a grófnak. Különös az is, hogy csak az utolsó három napon főzette meg Teleki a házmesternével a teáját. Mintha csak ebben bízott volna meg Mindenesetre helyes volt vegyésszel megvizsgáltatni a tea maradványait, nem került-e abba valamilyen méreg, bódítószer. A teában nem volt méreg. Itt vannak egy borítékban a maradék tealevelek, csatolva az aktákhoz. A házmester leányát is kihallgatta. Érthetetlen, hogy miért vallanak össze-vissza: a házmester, a felesége, és a leányuk. A házmester azt állítja, hogy reggel fél 5-kor kiengedte a ház egyik inasát, akit gazdája, gróf Teleki Domokos, orvosságért küldött Gyömrőre. Thanhoffer akkor megjegyezte: V. PAKOTS GYÖRGY: EGY ÉVSZÁZADOS BŰNÜGY III. tlz éjszakai vendég Tisza Kálmán, a szabadságharc leverése után Habsburg-ellenes politikus. 18*7, a kiegyezés után a nagybirtokos osztályt szolgálta, a reakció vezéralakja lett 12