Ország-Világ, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-07 / 27. szám
4 A JA július 7-én volt a Ma- 11 Ilii gyár—Szovjet Művesztejlődési Társaság első kongresszusa. A Társaság, mint ismeretes, 1945 júniusában alakult meg, haladó szellemű magyar tudósok, írók és művészek kezdeményezésére, azzal a céllal, hogy a szovjet tudomány és kultúra nálunk ismereti«) eredményeit és értékeit közkinccsé tegye. Alig több mint egy esztendővel a háború befejezése után, olyan körülmények között került sor az első kongresszusra, amikor még szinte »mindenki számára elsődleges gond volt a táplálkozás, a háború nyomainak eltüntetése, az élet újrakezdése. S mégis: a kongresszus programján már nem csupán a jövendő feladatok, a tevékenység fő irányvonalainak meghatározása szerepelt, hanem jelentős eredményekről is beszámolahattak. Az a viharos életkedv, gondokon felülkerekedni akaró aktivitás, amely az élet minden területén megnyilvánult, jellemezte az MSZMT munkáját is. Az I. kongresszus idejére már 901 500 tagot számlált; egymás után alakultak meg vidéki csoportjai is. Ezeknek száma alig egy esztendő alatt 84-re emelkedett. Az MSZMT kiállításokat, hangversenyeket rendezett, könyveket adott ki és szovjet vendégművészeket fogadott. Az I. kongresszusig mintegy harminc hangversenyre és több mint ötszáz előadás megrendezésére került sor. Az MSZBT archívumában találtunk egy régi felvételt. Ez is abból a bizonyos kongresszus előtti esztendőből való. Major Tamást ábrázolja a felvétel, Péchy Blanka és Kőműves Sándor társaságában. Major Tamás télikabátban, sállal a nyakán — előadást tart. — Emlékszik a képre? — kérdeztük a művészt. — Igen — mondta Major Tamás. A felvétel 1945 végéről való. A Társaság Szentkirályi utcai helyiségében tartottam előadást a Jegor Bulicsovról — mint az akkoriban gyakran előfordult — fűtetlen teremben. Mégis, akkor már elkezdődött valami, ami azóta elmélyült, kiszélesedett: kapcsolatunk, barátságunk a Szovjetunióval — szovjet művekkel, színházakkal és művészekkel. Ez a kapcsolat valóban a felszabadulás első perceitől értendő, hiszen — emlékszem — Budán még harcok folytak, amikor Marton Endrével a Vilma királynő út 3. számú ház felé igyekeztünk, Gurkin parancsnokhoz. Gurkin ezredes — aki maga is zenerajongó, művészetpártoló ember — adta az első segítséget a színházi élet megindulásához. Katonái segítettek villanydrótokat húzni, élelmet szereztek a színészek számára... Úgy, hogy amikor a Tisza Kálmán téri tűzoltólaktanyában összejöttünk — színészek, zeneszerzők, festők, építészek, hogy az újrakezdés feladatairól tanácskozzunk, Gurkin örömmel jegyezte meg: ami a színházat illeti, ott már megindult az élet... — A Moszkvában tartózkodó Hont Ferenc közvetítésével jutott el hozzánk az első két darab, amelyet a felszabadulás után bemutattunk: a Jegor Bulicsov és a Viharos alkonyat. Még 1945-ben egy kulturális küldöttséggel Moszkvába is eljutottam. Emlékezetes színházi esték, megismerkedés Kedrovval, s rajta keresztül a Sztanyiszlavszkij-módszerrel... Társaság színházi szakosztályának volt tehát miről beszámolnia azon a 25 év előtti, I. kongresszuson. Kondor István, a Filmtröszt vezérigazgatója az első lépésektől kezdve tevékenyen részt vett a Társaság munkájában. Felelős volt a belső apparátus munkájáért, valamennyi szervezési jellegű feladat elvégzéséért. Arra kértük, idézze fel a kongresszussal kapcsolatos emlékeit. — Kitörölhetetlen kép: kongresszusi küldöttek érkezése. Különösen a vidékről érkezettek nyújtottak igen vegyes, tarka látványt ki ingujjban, ki csokornyakkendővel... Kis bőröndjeikben többnyire nem ünneplőruhát, hanem két-három napi élelmet hoztak magukkal. Talán a vidéki küldöttek szereplése volt számomra legemlékezetesebb azon a kong 4