Ország-Világ, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-20 / 42. szám
BARÁT ENDRE: DRÁMÁK A TÖRVÉNYSZÉKEN A jelzőlámpa összetört. Balázs Ferenc műszaki előadó halált okozó gondatlan veszélyeztetés vádjával állt a bíróság előtt. A vádirat szerint az emlékezetes napon betegállományban volt. Ennek hozzá ellenére elindult szórakozni, mégMercedes személygépkocsiján. Először a Bécsi úti Kerék Vendéglőbe tért be, ahol bort és sört fogyasztott. Három fiatalember iddogált ott Közülük egyet Balázs ismert már régebbről, a másik kettővel is hamar összebarátkozott. Meghívta őket, hogy folytassák a mulatságot, együtt, egy másik vendéglőben. * — A barátom névnapját akartam megünnepelni... — feleli Balázs Ferenc a bíró kérdésére. — De hát ön mérnök, negyvenhat éves, komoly családapa. A három fiatal segédmunkás közül egyik sem több huszonegy évesnél. — Névnapot ünnepeltünk. — Hogy hívták az ünnepeltet? — Nem tudom már, nem emlékszem. — És a többieket? — Nem ismerem a nevüket, a barátságunk nem olyan intenzív. — Ön betegállományban volt Milyen gyógyszert szedett? — Többfélét. Corontint, Dorlotint... — És még? — Seduxent és Valeriánát. — Mégis ivott. Pedig az efféle gyógyszerek szedése mellett ártalmas a szeszes ital fogyasztása. — Nem tudtam én azt, kérem ... — Nem figyelmeztette az orvos? A vádlott hangja, tekintete konok. — Nem figyelmeztetett. — Nem olvasta el a gyógyszeres dobozban levő cédulát, mely szerint nem ihat és nem is vezethet? — Nem olvastam el. — Mondja el, hogy történt a baleset. Gépiesen, betanultnak tűnő szavakkal adja elő: — Meghívtam a fiúkat az egyik hármashatár-hegyi vendéglőbe. Beültek a kocsiba, az egyik mellém, a másik kettő hátra. A Szépvölgyi úton alig negyvennel mentem ... Megláttam egy embert, dudáltam... Ahogyan elmondja, óvatosan és szabályosan vezetett. De nem így volt. A tanúk vallomásai s a vizsgálat megállapításai mást mondanak. A dráma, mely egy ártatlan ember életét követelte, így zajlott le: A Mercedes személygépkocsi, amelyet az enyhén ittas műszaki előadó vezetett — saját bevallása szerint két üveg sört és három deci bort fogyasztott —, ráfordult a Szépvölgyi útra. Utasai — vidám és hangos férfitársaság — a Hármashatár-hegy egyik vendéglőjébe igyekeztek. Eddig ugyan már két helyen is szórakoztak, de — kicsit spiccesen — úgy gondolták, ez még a kezdet volt csupán és fent a hegyen várja őket az igazi mulatság. — Még két perc s ott leszünk, fiúk! — szólt hátra Balázs —, a kocsi eszi az utat Valamelyik hátul ülő fiú intette, hogy nem kellene úgy rohanni, emelkedik az út és kanyarog, meg gyenge a világítás, de Balázs rászólt: — Mit számít az! Különben is... ne oktassatok ti engem! Ha nem tudnátok, nekem, meg a kocsimnak összesen négy... nem is, hat szemünk van! Ha akarom, akkor nyolc... Felkattintotta a fényszórót, de csak egy pillanatra, s kioltotta máris. — Kell a fenének! Elég a városi... — Vigyázz! — rikoltotta az egyik utas, akiben a legkevesebb volt a nyomás. Balázs nem lassított. Többen is kiáltották: „Állj, nem látod a lámp!...” Nem folytathatták tovább. Késő volt a figyelmeztetés. A Fővárosi Vízművek brigádjának egyik munkása, aki az út közepén állva integetett, éppen hogy elugorhatott a kocsi elől. A vezető nem észlelte az elkerített árkot, a vörös fényjelzést, sem a munkahelyre irányított lámpa sugarát. Nem látta a brigádot sem, melynek tagjai az oromzárat javították és a meghibásodott csöveket emelték kifelé. Félrerántotta a kormányt. Csattanás, reccsenés. A piros jelzőlámpa búrája összetört, darabjai csörömpölve repültek a levegőbe. Nem aludt ki, a szétfolyó petróleumtól begyulladt. A korlát összetört, a „Merci” elakadt. Első kerekei forogtak még, de a hátsók megültek a másfél méternyi mélységű gödörben. Balázs Ferenc ki akarta vezetni kocsiját, bőgette a motort De azért hallani lehetett a jajveszékelést és a munkások kiáltozását: „Állj, hagyd abba már! Állítsd le a motort! Ember van a kocsi alatt!” Egy ember, igen! A negyvenhat esztendős Béres Mihály odalent dolgozott, elkapta a kerék, s alákerült. Balázs Ferenc vadul nyomta a gázpedált. Mindenáron szökni akart a helyszínről. A jajgatás már elhalt odalent, de fent az emberek dühödten ordítottak: — Elég, te állat! Meggyilkolod! Állj le, gazember! Balázs mániákus menekülési vágyában még egy teljes percig próbálkozott, hátha mégis kijuthat az árokból. Végül is abbahagyta. De akkor már a sebesen pergő jobb első kerék betörte Béres Mihály mellkasát. Még élt, amikor leemelték róla a kocsit és kihozták az árokból. A mentőkocsiban halt meg. A barátok riadtan sompolyogtak ki a Mercedesből. De tulajdonosa nem mert mozdulni a volán mellől, nem bújt elő még akkor sem, amikor a többiek a kocsit emelték. Csak akkor mászott ki, amikor a rendőrség megérkezett. — Fenyegettek, kérem... — így hebegett aztán a felelősségre vonásnál —, szidtak, az öklüket emelgették. Meg akartak verni. De hát mit akartak tőlem? Tehetek én arról, hogy nem vettem észre őket? Hogy éppen ott dolgoztak az út közepén? * Balázs már két ízben állt bíróság előtt veszélyeztetés és ittas vezetés vétsége miatt. Egyszer pénzbüntetéssel, másodízben elzárással büntették. Büntetését felfüggesztették. (Jogosítványát nem vették el? [Szerk.]) Ezúttal kétévi börtönbüntetéssel sújtották és öt évre eltiltották a gépkocsivezetéstől. Az ítélet enyheségét az a tény indokolja, hogy Balázs Ferencet közben leszázalékolták és nyugdíjba küldték. Vádlott és ügyvédje belenyugodott az ítéletbe. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. 25