Ország-Világ, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-11 / 15. szám
Rubljov és aRubljovrejtély Nincs könnyű helyzetben a mozilátogató, aki a Rubljovfilm megtekintése után alaposabban meg akar ismerkedni az orosz középkor legnagyobb festőjének munkásságával, hiszen életének számos mozzanatát még mindig áthatolhatatlannak tűnő homály fedi. A lexikonok adatai szerint 1360 és 1370 között született, és 1427 valamint 1430 között halt meg. Rubljov számos városban dolgozott, mindig festőtársai vagy tanítványai körében. Művei — amelyeket sajnos nem szignált nevével — ott találhatók Moszkva, Troice- Szergejev, Zagorszk, Vlagyimir kolostorainak sok évszázados falain. A művészettörténészek évtizedek óta kutatják a „Rubljovrejtélyt”. Nagyságának, freskói különleges kifejező erejének forrását abban látják, hogy túllépett az Európa-szerte elterjedt, hatalomközpontú bizánci stílus égre néző merevségén. A kötött téma, a szigorú mértani szabályok követése mellett Rubljov képein a fény és árnyék játéka, alakjainak kétségtelen bája, a csodálatos, élő színek, amelyeken alig koptatott valamit az azóta eltelt évszázadok számos vihara, mindez egyet szolgál: a nagyon is evilági boldogságkeresést és az életöröm diadalát. Rubljov leghíresebb fennmaradt alkotásai, az 1411-ben elkészült Szentháromság és a Vlagyimiri székesegyházban szinte „megbúvó” Máté és Lukács freskó az orosz ikonfestészet csúcsa, és egyben a későbbi korok orosz művészetének kiindulópontja, eredményeinek forrása. (K. u. A.) Szentháromság Péter apostol Fotó: APN Mihály arkangyal