Ország-Világ, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-26 / 39. szám

[r "ytT­nmnnnnnnrte A!Qv,lA,!OL Igazságtalan? Egyedülálló özvegyasszony küzdel­mes életéről panaszkodik a levelé­ben. Kis nyugdíja alig fedezi a ki­adásokat, holott még iskolás fiának neveléséről is neki kell gondoskod­nia. Sokat segítene anyagi helyze­tén, ha a ház udvarára emelt mel­léképületet hasznosíthatná. Ám a ha­tóságok mereven elzárkóznak kéré­sétől, s ezzel meggátolják szándé­kát. Hasztalan kéri, nem adják ki az épület használatbavételi engedélyét, s nem fogadják el a benne lakó al­bérlők bejelentkezését sem. Levél­írónk azt szeretné, ha közbenjárá­sunkra megenyhülne a hatóságok .,szive”, s beleegyeznének, hogy az udvari melléképületben albérlők lakjanak. Érdemesnek tartottuk az ügyet részleteiben is megnézni, s az építé­si hatóságot meghallgatni. Kiderült, hogy az özvegyasszony, néhány év­vel ezelőtt — még férje életében — benyújtott terv alapján építkezett. Az építés során az engedélytől elté­rően az udvarra egy melléképületet húzott fel, amelyet anyagi okokból nem tudott véglegesen befejezni. A tanács vb építésügyi feladatokat el­látó szakigazgatási szerve csak az érvényes jogszabályokat alkalmazta, amikor megtagadta a használatbavé­teli engedély kiadását, hiszen a be­fejezetlen épület a bentlakók számá­ra életveszélyt jelent. A jogszabály alkalmazásán túl állami érdekeket is véd ilyen esetben. Az történik az esetek többségében (mint jelenleg is), hogy az engedély nélkül felhú­zott — víz­­mosdó, WC, tehát az alapvető emberi tisztálkodási igényt nélkülöző — épületben, amelyet ráadásul szakszerűtlenül építettek — a tulajdonos bérlőket fogad. Az al­bérlők egy­­ idő elteltével, körülmé­nyeik rosszabbodásával, a lakásügyi hatóságoknál kopogtatnak, kérik, követelik az életveszélyes, emberi életre alkalmatlan lakáskörülmé­nyeik megoldását. (Erre lehetőséget nyújt az új lakástörvény, amely az életveszélyes lakások bérlőinek el­helyezését a lakásügyi hatóságok feladatává sorolja). Gyakori tehát az a visszás helyzet, hogy az egy-két éves — zugépületben lakó — lakás­igénylő elhelyezéséről kénytelen a hatóság sürgősségi alapon gondos­kodni, s ezzel megelőzni a sorukra váró kérelmezőket. Sokan számítás­ból keresik az életveszélyes mellék­­épületeket, mert úgy gondolják, hogy így könnyebben, hamarabb jutnak tanácsi lakáshoz. Levélírónk tehát nem sérelmezheti, hogy a befejezet­len épületére a használatbavételi en­gedélyt nem adták meg, de azt sem, hogy a melléképületbe nem is egy, hanem két lakót bejelentsen. Megol­dásként azt tanácsoljuk: az építési hatóságok szabályai szerint hozza rendbe az épületet, akkor lehetsé­ges, hogy a bérleti viszony létesíté­sét is megengedik. lak ki családomnak. A lakásban köz­ponti fűtés, a konyhában remek gáztűzhely van. Sajnos, az örömhöz keserű üröm is társult, ugyanis a gáztűzhelyhez, amely propánbután­gázzal működik, palackot nem ad­tak. Bementem a tanácshoz megér­deklődni, mitévő legyek, hiszen gáz nélkül a tűzhelyen nem lehet főzni. Kérték, hogy nyújtsak be igénylést, de előre megmondták, csak 1976-ban kapunk palackot, így aztán boldog la­kástulajdonosként naponta bosszan­kodom, mert ha főzni nem lehet, bi­zony keserű lesz a szám íze. Átme­neti megoldásként jelenleg az üzemi konyháról érkezünk, de hétvégeken csak egy kis villanyrezsón készítem el a nagy család ebédjét. Azt hi­szem, joggal teszem szóvá az egész ház nevében a helyzetet: ha már korszerű gázfűtésű tűzhelyet építet­tek a konyhába, sürgősen gondos­kodjanak gázról is, mert anélkül szinte megoldhatatlan a család ét­keztetése.” — Gosztola Sándorné, Pápa, Deák Ferenc u. 2. ül. 3. Motor a lomtárban „Két évvel ezelőtt MPM—50 Bal­kán típusú motorkerékpárt vettem. Rövid használat után a sebességvál­tója javításra szorult, ezért bevittem a nagyatádi szervizbe. Sajnos, ha­marosan újra elromlott a sebesség­­váltó. Megjavíttattam. Még a garan­ciális idő lejárta előtt rendbe akar­tam hozatni a motort, s a sebesség­­váltót kicseréltetni, de nem bíztam a nagyatádi szervizben, ezért a kapos­vári Vasipari és Műszaki Ktsz javító részlegéhez fordultam. 1972. május hónapban elvállalták a gépet javí­tásra. Júniusban bevonultam katonai szolgálatra, majd az első adandó al­kalommal érdeklődtem a gépem sor­sáról. Megnyugtattak, hogy javítják. Azóta számtalanszor érdeklődtem, de mindig türelemre intettek. A napok­ban már személyesen kerestem fel a Ktsz-t, ahol a motort siralmas ál­lapotban találtam. Egy lomtárban hevert szétdobva, alkatrészei, kere­kei berozsdásodva, semmi jele an­nak, hogy valaha is újra működőké­pes állapotba kerül. Így még csak abban sem bízhatok, hogy a javítás után olyan lesz a motorom, mint az úr." — Csürke József honvéd, sze­ged. Az olvasó kérdez — a jogász válaszol Az olvasó szóvá teszi Négy kereke hiányzik „Ez év március hónapban 420 fo­rintos magyar gyártmányú bébiko­csit vásároltam a miskolci áruház­ban. Sajnos, a kocsinak mindössze két hónapig örültem, mert először az egyik, majd szép lassan, mind a négy kereke összenyomódott. Mis­kolcra nem utazhattam el a kocsit kicserélni, ezért városunkban pró­báltam a pótkerekeket beszerezni, de hiába érdeklődtem, sehol sem kap­tam. A gyártó cég sajnos nem tün­tette fel a kocsin a nevét, így az­tán azt sem tudom, kit „dicsérjek" a felületes, hanyag munkáért" — Bod­nár Barabásné, Leninváros, Nincs gáz „A közelmúltban nagy boldogság ért: a szűk egyszobás lakás helyett gyönyörű, új, modern lakást utal­ A telekszerzésről „Kire vonatkozik a telektulajdon­­korlátozás, vásárolhat-e telket az, akinek már van lakása?” — kérdi Horváth Mihály ceglédi olvasónk. Egy személy, illetve egy család te­lektulajdonának mértéke: egy lakó­telek és egy üdülőtelek. Hasonló a lakás, illetve üdülőtulajdon mértéke, ezért akinek egyfajta tulajdonból nincs az igénye kielégítve, vásárol­hat telket a jövőben, vagyis reá nem vonatkozik a tulajdonszerzési korlá­tozás. . Több olvasónk azzal fordult hoz­zánk, mondjuk meg, mennyi egy család telekigényének területe? Lakótelek esetében 1000 négyzetmé­ter, üdülőteleknél pedig 300 négyzet­méter. A különböző lakásokon, illet­ve üdülőtulajdonon fennálló tulajdo­ni hányadokat össze kell adni s azo­kat annyiszor egy-egy lakásként számítani, ahányszor a hányadok egy egészet adnak. ORVOSI TANÁCSOK írja: dr. Szendei Ádám A szívbillentyű-bántalom megelőzhető! Az ifjúkori szívbajnak leg­gyakoribb oka a szívbillentyű­­bántalom (szűkület vagy tá­­gulat), mely az esetek döntő többségében még iskoláskor­ban keletkezik. Oka szinte ki­vétel nélkül az ún. reumás lázhoz társuló sokízületi gyul­ladás. Az őszi, nedves, hűvös időjárás és a hozzátársuló hű­­lés kedvez annak, hogy a ga­ratunkba jutó sztreptokokku­­szok valóban elszaporodjanak és gyulladást okozzanak. Ezért látszik időszerűnek éppen most, hogy a leglényegesebb következmény, a szívbillen­­tyű-bántalom megelőzésének lehetőségére felhívjuk a fi­gyelmet. Az ismeretlen 3% . Megbízható felmérések alap­ján gyermek- és fiatalkorban az emberek 3%-a hajlamos arra, hogy az említett sztrep­­tokokkuszféleséggel történt első fertőzés után túlérzékeny­­nyé, allergiássá váljon. Arról nincs tudomásunk, mi az oka annak, hogy éppen ez a 3% válik allergiássá, de az sem tisztázott, hogy ez a készség öröklődik-e vagy sem. Ha a túlérzékenységgel válaszoló ember ismételten esik garat­űlt sztreptokokkusz-fertőzésbe, mindig fennáll a veszélye an­nak, hogy reumás lázzal, ízü­leti bántalmakkal szívizom­vagy szívbel­hártya-gyulladás lépjen fel nála. Minél gyakoribb a visszaesés, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szívbelhártya-gyulladás emlé­keként billentyűelégtelenség vagy szűkület következzék be. Ha sikerül a megismétlődő ga­­ratűri sztreptokokkusz-fertőzé­­seket kivédeni, akkor sem az ízületek, sem a szívbelhártya nem fog megbetegedni, tehát végső soron a szívbillentyűk­épek maradnak. Irány a gondozó A gyermeknek, de még in­kább az aggódó szülőnek, két lehetősége kínálkozik arra, hogy gyermekét a szívbillen­­tyű-bántalomtól megvédje. Az egyik, hogy mindig az évszak­nak megfelelő ruházatban és lábbeliből járjon a gyermek A megelőzés másik módja még ennél is hatékonyabb. Az Egészségügyi Minisztérium ér­vényes rendelkezései értelmé­ben a sáv-gyermekszakorvo­­sok azokat a gyermekeket, akik egy ízben már átestek reumás lázon — tehát tanúsá­got tettek arról, hogy azon bi­zonyos 3%-hoz tartoznak —, gondozásba veszik. Ez a gon­dozás nemcsak azt jelenti, hogy életmódra, pályaválasz­tásra, az étel sózásával kap­csolatos tanácsokkal látják el, hanem mindenekelőtt abból is, hogy sztreptokokkusz-ellenes gyógyszerekkel látják el a gyermekeket. Ha a szülőnek sikerül gyermekét meggyőzni arról, hogy a gondozó által rendelt gyógyszereket rend­szeresen és kihagyás nélkül szedje, akkor nagy valószínű­séggel akadályát veszi annak, hogy, újabb sokízületi gyulla­dásra, reumás lázra és követ­kezményére, szívbillentyű­­bántalomra kerüljön sor. Mese a „kinövésről” Érdemes még egy, a gyer­mekkori szívbántalmakkal kapcsolatos „tévhitet” vagy néha talán kegyes csalást, el­oszlatni. — A szülők, ha gyer­meküknek valamilyen bajuk volt a szívével, gyakran arra várnak, hogy „kinője”. Az ilyen várakozás lényegében korálmúlt struccpolitika. Sok­kal helyesebb, ha vitatott eset­ben felkeresik gyermekkardio­lógiai szakrendeléseink vala­melyikét, ahol tapasztalt, ki­váló szakorvosaink „tiszta vi­zet öntenek a pohárba”. Az esetek döntő többségében ki­derül, hogy a gyermek szívé­nek nincsen semmi baja. Ha viszont egyértelműen az de­rülne ki, hogy a billentyűbán­­talom valóban fennáll, akkor nem várakozásra buzdítja az orvos a szülőket, hanem ellát­ja őket a gyermek életmódjá­ra, pályaválasztására vonatko­zó tanácsával. Ezek birtoká­ban a billentyűbántalomban szenvedő az egészségeshez hasonló esélyekkel indulhat neki az életnek. 29

Next